A 2021-es év gaming szempontjából nem volt valami kiemelkedő nálam. Már 2020-ban is éreztem úgy időnként, hogy hiába a sok felhalmozott videójáték és a megjelenések tömkelege, semmihez sincs kedvem igazán, aztán persze csak elkezdek valamit, esetleg még lelkesedek is érte az elején, de egyik pillanatról a másikra elveszítem az érdeklődésem és belekezdek valami másba. Persze ennek az a vége, hogy csak sorakoznak a megkezdett játékok és nem igazán sikerül befejezni semmit. Sajnos ez a tendencia folytatódott 2021-ben is. Azért persze volt néhány olyan játék, ami időnként kirángatott ebből.
Februárban például elővettem újra a Death Strandinget csak és kizárólag azért, hogy megszerezzem a platinum trófeát, ami végül sikerült is és amire egyébként azóta is büszke vagyok, mert rám egyáltalán nem jellemző a játékok ilyesfajta kimaxolása és minden tekintetben jó élmény volt, még ha szívtam is vele időnként. :D
A következő, amit nagyon élveztem a Red Dead Redemption 2 újrajátszása volt. Ezúttal igyekeztem csak és kizárólag a sztorira koncentrálni és így röpke 63 óra alatt végig is vittem. Most még inkább lenyűgözött a játék részletessége, mert rengeteg apróság és utalás van, aminek nyilvánvalóan csak akkor tudsz jelentőséget tulajdonítani és nem átsiklani felette, ha ismered az egész sztorit.
Ebben az évben sikerült kicsit a komfortzónámból is kilépni ugyanis végigjátszottam a Little Nightmares-t az összes DLC-jével együtt, ami azért volt nagy lépés részemről, mert nem igazán tudok horrorjátékokkal játszani. Korábban is voltak próbálkozásaim, de pl. a Dead Space-t pár percig bírtam, a Metro 2033-at valamennyivel tovább, de ha hiszitek, ha nem fizikailag rosszul voltam tőle, annyira beparáztam az egyik résznél. Hiába szeretem a horrort filmben, könyvben, képregényben, de videójátékban nem vagyok vele kompatibilis, ami nagy szívfájdalmam. Azért a Little Nightmares is okozott eléggé izzasztó perceket, de valahogy annyira jól van összerakva, hogy még amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, akkor sem tudtam leállni vele, annyira érdekelt, hogy mi lesz. Sajnos a második részével kevésbé voltam elégedett, de valamikor el akarom kezdeni újra, hátha a felmerült problémákon át tudok lendülni.
Nyáron kipróbáltam néhány szimulátor és menedzsment játékot (Breathedge, Tenants, Mini Motorways, Stardew Valley, Animal Crossing, Hardspace: Shipbreaker), némelyikre eléggé rá is kattantam. De nagyon tartós rajongás egyik iránt sem alakult ki.
Nagyon pozitív meglepetés volt ősszel a Mafia 2 Definitive Edition, amivel kapcsolatban semmi jóra nem számítottam, de egyáltalán nem volt katasztrofális, mint ahogy arra felkészültem és stabil játszható játék lett belőle (legalábbis én ezt tapasztaltam) és kifejezetten jól esett nosztalgiázni, még akkor is, ha az idő itt-ott megszépítette az emlékeket.
Tavaly azt írtam, hogy Nintendo Switch Lite-on szeretnék többet játszani, ami meg is valósult. Sőt, az év első felében kifejezetten sokat lógtam a kis kézikonzolon. Bár túl sok mindent nem sikerült kivinni rajta, sőt talán a Trine az egyetlen ilyen.
Azt kell mondjam sajnos ismételten beletört a bicskám a Breath of the Wild-ba, valahogy a játék egy részénél elvesztettem az érdeklődésem, de ez sok játékkal megesett mostanában.
A Skyward Sword elég nagy csalódás volt. Szerintem borzalmas az irányítása, legalábbis a Lite-on mindenképp.
Remélem 2022-ben több játékot sikerül kivinni és kevesebb lesz a megkezdett, de félbehagyott game. Ha minden igaz, januárban végre megérkezik a PlayStation 5-öm, amit nagyon várok már, pláne, hogy a Death Stranding Director's Cut-ot vettem meg hozzá. Mivel ősszel sikerült beszereznem egy Nintendo Wii-t rengeteg jó játékkal, így értelemszerűen azon a konzolon is szeretnék kicsit több időt eltölteni, mint amennyit eddig sikerült.
Ja és nagyon szeretném, ha mielőbb megjelenne a Hogwarts Legacy! :)
