God of War (2018)

Ha jól emlékszem, valahogy akörül vettem PS4-et, hogy ez a játék megjelent és kb. azóta a végigjátszandók listámon volt, szóval mondhatom, hogy nagy adósságot róttam le ezzel. Csupa jót tudok csak elmondani a God of War-ról, minden nagyon a helyén van: a látványvilág, a zene, a történet, a karakterek és a harcrendszer. Mégis, valahogy az elején nehezen hangolódtam rá, aminek nem igazán tudom megmondani az okát, mert az előbb felsorolt elemek nyilvánvalóan ott is megvoltak. Viszont a lényeg, hogy a végére nagyon megszerettem ezt a játékot és sajnáltam, hogy vége lett, de szerencsére nemsokára jön a Ragnarök, amivel kapcsolatban már megértem a hype-ot és biztos vétel lesz nálam is.

Minden konzol generációnak megvan az a meghatározó játéka, amelyik magasan a többi előtt jár. Nekem ha azt mondják PS3, azt válaszolom, hogy The Last of Us. Elég nagy valószínűséggel a PS4 esetében ezt a szerepet a God of War fogja betölteni.

Egyszerűen ebben a játékban minden tökéletes egységet alkot és kellő arányban ötvözi Kratos elemi erejű hentelését valamint a magával ragadó apa-fia történetét. A játék egyszerűen gyönyörű, élénk, vibráló színek, hihetetlen részletesség és filmeket megszégyenítő jelenetek jellemzik. Az csak hab a tortán, ha valaki van olyan elvetemült és elhalálozás nélkül ki tudja tolni a játékot, hogy egy vágást nem fog kapni, mert remekül elrejtették a töltőképrenyőket.

Nem gondoltam volna soha, hogy ez a franchise engem valamikor is érdekelni fog, de sikerült úgy megújítania Cory Barlognak és csapatának, hogy hű maradt saját magához, de nem szégyellt olyan nagy elődöktől kölcsönözni, mint a Last of Us vagy a Witcher 3. Egy pillanatig sem lehet erre a játékra azt mondani, hogy spóroltak volna bármin is, a zenéhez sem akárkit, Bear McCreary-t szerezték meg, aki valami zseniális score-t tett le a játékhoz. (Mivel is emelhetném meg a kalapom előtte, ha nem azzal, hogy megrendeljem a Mondo bakelit kiadását… spoiler

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a játékot, hihetetlen kalandban lesz ugyanis része. Ha valaki pedig attól tartana, hogy túl nehéz lenne számára, ne aggódjon, könnyű fokozaton is mindent meg lehet csinálni, semmi nincs nehézséghez kötve. Csak élvezni kell ezt a lenyűgöző történetet.

Az eredeti PS2-ön debütált széria az egyik nagy kedvencem! Végigtoltam mindegyik részét legalább kétszer (még a PSP-seket is). A God of War III méltó lezárása volt Kratos bosszúhadjáratának, és bár nyitva hagyta a lehetőséget a folytatásnak, nem gondoltam volna, hogy valaha is elkészül. Aztán 2018-ban megjelent a God of War, ami valahol egy soft-reboot. A görög istenek után, ezúttal a skandináv mitológia alakjaival kerül szembe Kratos (én meg voltam győződve, hogy Egyiptomba megy a harmadik rész végén), aki immár (újra) apa, egy fiú gyermeké, akit Atreusnak hívnak. Első benyomásom az volt, hogy nagyon Last of Us akar lenni, de annyira, hogy ezért még a játékmenetet is feláldozza. Ilyen pocsék harcrendszert, hogy lehetett egy God Of War játék alá tenni? A régi játékokban Kratos egy megállíthatatlan pusztító erőnek tűnt, egyszerre akár több tucat ellenféllel vette fel a harcot. Gyorsan és kegyetlenül! Itt legfeljebb 5-6 szerencsétlen ront rá, de nem túl sietősen. Óriási visszalépés! Értem én, hogy ezt a váll feletti Resident 4-es kameranézetet erőltették, és amikor a nyugisabb sétálós részek vannak, akkor működik is, de a harcok alatt nem. Más játékokban (pl.: az Arkham széria) a harc alatt a kamera eltávolodik a karaktertől, hogy jobban át lehessen látni a terepet, de itt erre is képtelenek voltak. Azt hittem, hogy az „iszonyatosan kreatív” fejsze miatt van ez az egész, de később más fegyvernél is ugyanez a helyzet. Lassú és unalmas, nem mellesleg a brutalitásból is jócskán visszavettek! Na majd a főellenségeknél ki lesz használva ez a rendszer, és kreatív bossfightokban vehetek részt. Hát nem! Látványosak, de szétszkripteltek! Nem vagyok a quick time event legnagyobb híve, de van, amikor feldobja a játékmenetet, és itt rengeteg olyan alkalom volt, amikor hiányoltam. Sokkal élményszerűbb lett volna, mint így, hogy csak végignézem az egészet! Első nekifutásra másfél óra játék után abbahagytam és kukáztam a játékot. Végül a zseniális magyar szinkron volt az, ami miatt újra neki vágtam! A harc ugyanolyan pocsék maradt (egy, konkrétan egy emlékezetes bossfight volt a sárkány ellen, de még az se közelítette meg a régi játékok színvonalát…), viszont a világ sokkal jobban be tudott szippantani! Kratos és Atreus nem túl mély párbeszédeit élmény volt hallgatni, ahogy Brok káromkodásait vagy Mimir meséit. A bejárható terület nagy és rengeteg felfedezhető, begyűjthető dolog vár ránk. Ezeket sokkal jobban élveztem, mint a fő történetszálat. Feladványokból sincs hiány, és bár a legtöbbjük eléggé egyszerű, ez nem ront az élményen. Jó sok felszerelésre, bűbájra és képességre tehetünk szert, amelyeket fejleszthetünk is! A történetnek akadnak izgalmas pillanatai (legjobb pontja Baldur és az ő konfliktusa), de az a baj vele, hogy az egész csak egy felvezetés a következő játékhoz. Épp ezért semmi igazán epikus nem is történik benne. Istenekkel alig találkozunk, még kevesebbel végzünk. Karakterek közül Baldur és Freya azok, akik kiemelkednek, és még Atreus sem rossz! Viszont Kratos borzalmas! Gondoltam, hogy nem lesz a régi dühös mészáros, de ez a szomorú bociszemekkel a távolba révedő „apa figura” nem működik. Próbáltak ráerőltetni némi karakterfejlődést a végén, de ezt a pár perccel a rá következő átvezetőben semmisé is tették. Sosem volt nagy személyisége, nem véletlenül. Ennél a karakternél hiteltelen bármi, ami nem a haraggal kapcsolatos. Annak ellenére, hogy nagyrészt negatív dolgokat írtam, végig vittem a játékot és 100%-ra teljesítettem az adott területeket. (Mindezt majd két hónap alatt, és nem azért, mert annyira nehéz, vagy tartalmas, hanem mert huzamosabb ideig nem tudott lekötni.) A God of War nem egy rossz játék, de sajnos nem is jó, pláne nem annyira, mint a híre. Ha nem jön ki hozzá a szinkron valószínűleg soha végig nem viszem. A Ragnarök-höz se hozta meg a kedvem. Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen középszerű játék, hogy lehetett az Év játéka? Egyszerű a megoldás, nincs konkurencia. Vagy ha van, az is maximum egy másik játék. Annyira nincsenek már kiemelkedő játékok, hogy egy szórakoztatóbb darab simán viszi ezt a címet. Míg a 2000-es években volt olyan hónap, hogy 3-4 év játéka esélyes game jelent meg, manapság az évi 3 már jónak számít. A God of War egy 6 pontos játék (szinkronnal 8), és a legszomorúbb, hogy egy élvezetes harcrendszerrel megérdemelten lehetne 10 pontos! Így az csak költői túlzás!

Amikor először olvastam a hírt, hogy jön az új God of War, körülbelül ennyi volt a reakcióm, egy válrándítás. Ebből gondolom érezhető, hogy sosem voltam nagy kedvelője a franchisenak. Mégis amikor megláttam az első trailert rögtön tudtam. hogy vétel lesz. A launch trailer után pedig elő is rendeltem. :) A játék pedig már az első perctől kezdve beszippantott. A látvány valami elképesztő, és most nem a grafikáról beszélek, pedig az is gyönyörű. De ahogy készítőkne sikerül megelevenítenie a Norvég mitólógia helyeit és teremtményeit, hát attól leesett az állam, meg sem tudnám számolni hányszor. És szó szerint késztetést éreztem, hogy minden egyes centijét felfedezzem a God of War világának. Ezt azért nem sok játéknak sikerült a mai napig elérnie. A harc rendszer is nagyon jól meg lett oldva (pedig ettől tartottam a legjobban), egyáltalán nem válik unalmassá, ami főleg annak köszönhető, hogy minden egyes ellenfél típus legyőzése más és más taktikát kíván. Amihez megfigyelés és néha türelem is kell, főleg a keményebb ellenfelek ellen (Valkűrök). A történetbe sem tudok belekötni az írók igazán kitettek magukért. Izgalmas és fordulatos történetet kapunk egy csipetnyi apa-fia kapcsolattal és pár érdekes karakterrel. Akinek PS4-e van annak kötelező vétel. :)

Brutál jó játék, szép világ, jó zenék, de irtó rövid… A kiegészítővel együtt kellett volna kiadni. De 0 saját döntés, egyféle „vég". Volt egy kis csalódottság érzésem is az anyával kapcsolatban. spoiler… Néhány mellékküldetés és ennyi. Hiányzik az a plusz, ami a Witcherben van pl.

Teljesen más mint az eddigi részek, inkább a rebootolt Tomb Raider és a Witcher közöttre lehetne belőni a stílust. De iszonyat nagyot üt, a kevesebb harc pont elég, mert taktikázni kell, a több fejtörő pont jó, mert agyalni kell néha.
Tökéletes az arány.
Midgard, a kilenc világ adta pályaelgondolás remekül működik, egyszerűen úgy lehet haladni a sztoriban hogy közben megy a hangulatos felfedezés unalom nélkül. A skandináv motívumokat fantáziadúsan használja a játék, aki amúgy is szereti ezt a világot, annak egy vizuális gyönyör a grafika.
De a show-t igazán a szereplők lopják el, a kérges szívű veterán Kratos például hibátlan. A közte és a fia közti kapcsolat remek érzékkel van megírva, nem szeretem a gyerekszereplőket sem játékban, sem filmben, sem könyvben, de itt nem tudnék mibe belekötni.
Nagyszerű, érett játék, igazi élmény, el tudnék tölteni a világában még egyszer ennyi időt is!

Kissé nehezen állok neki, mert nagyon figyelős a játék, de mindig rájövök, hogy nagyon megéri. Nagyszerű játék és cselekmény. Csak ajánlani tudom. Ha ezzel játszol, utána minden játékban ügyesebb leszel a harcokban, annyi biztos.

Ah, életem játéka volt Olyan jó story, hogy gondoltam rá, hogy megszerzem könyv formájában is

Abszolút kedvenc lett!

Pro:
– A harc rendszer – abszolút élveztem (bár elég béna voltam hozzá) a különböző képességeket és fegyvereket használni váltogatni.
– Az ellenfelek – nem voltak unalmasak. Nem csak hogy szépen felvonultatta a germán mitológiát, de oda is kell figyelni, mit hogyan ütünk le.
– A mitológia feldolgozása – mindig is közel állt a szívemhez a germán mitológia, nagyon jó volt látni, hogyan adaptálták itt az isteneket, hogyan oldották meg a világfát és a világok közötti utazást.
– A karakterek és a történet – meglepően szívmelengető történet a családi kapcsolatokról. Miközben csapjuk a lényeket. :D

Kontra:
– Csak az én ízlésemnek furcsa, hogy a mellékküldetéseket kifejezetten úgy csinálták meg, hogy ne is essen útba a főtörténethez, hanem miután megvolt az érzelmi katarzisunk, menjünk még vissza felfedezni. Sajnos nálam az ellentétét érte el, majd egyszer még visszanézek és mindent felfedezek-megcsinálok, de nem most.
– Néha el-elvesztem, az én látásomnak egy fehér pötty, mint interakciójelző kicsit kevés.

Első 100%os, kitrófeázott játékom, és ezzel szerintem el is mondtam mindent. :D

Imádtam a sztorit, a szereplőket, a látványt, a harcrendszert, azt ahogy hozzá nyúltak a mitológiához.
Viszont biztos vagyok benne, hogy ha nem nézem előtte végig az előző God of War részeket, akkor nem adott volna ekkora élményt. Szerintem érdemes megismerni Kratos múltját, hogy honnan indult neki ez az egész, aminek a végén végül Északon kötött ki. Úgy hogy, vagy egy végig játszást vagy egy youtube gameplay végig nézést én mindenképp ajánlok, hogy ennek a játéknak már úgy lehessen neki állni, hogy teljesen élvezni tud az visszautalásokat. :)