Mass Effect: Legendary Edition (2021)

Több, mint 10 év után, végre minden DLC-vel együtt újráztam a teljes trilógiát, és ez a széria úgy öregedett, akár egy jó bor. Ismét 200+ órát sikerült beleölni, amiben benne van minden achievement megszerzése, szóval minden percét élveztem. Míg más, hasonló szintű sci-fiknek, (pl. Star Wars, Star Trek, stb.) megvannak a gyengébb részei, melyeket legszívesebben elfelednénk, itt mind a 3 rész (Az Andromédát külön kezelem.) szinte egy csodával ér föl. A bemutatott univerzum, a karakterek, (Tali és Garrus a játéktörténelem talán két legszerethetőbb figurája.) a történet, a zene, a humor és a dráma… egyszerűen minden a helyén van. A látványvilága, harcrendszere, illetve a döntésközpontú játékmenete szintén teljes mértékig megfelel a mai igényeknek, és többszöri befejezés után is töretlenül sodor magával, hisz az események több módon is alakíthatók. Ezúttal az anno sokakat megosztó, és azóta picit feljavított befejezés(ekk)el is kibékültem, így teljes szívből ajánlom mindazoknak, akiknek anno netán kimaradt ez a méltán híres gyöngyszem az action-rpg műfajból. (A mai felhozatal mellett ez még mindig egy olyan minőségi darab, ami a teljes árát is lazán megéri.)

Igazából ez tényleg csak a Mass Effect, semmi nagyon extrát nem kell várni tőle – nem egy olyan remaster, mint amit a Final Fantasy csinál a hetedik résszel. Viszont a Mass Effect továbbra is egy fantasztikus utazás, egy fantasztikus élmény, egy igazi szerelmeslevél minden nagy science fictionhöz, és éppen ezért az, hogy a trilógia egyben, azért kicsit feljavított grafikával kerül az emberek elé, egy nagy öröm volt.
Jó volt visszatérni ehhez a csapathoz – az első játék fénye picit már megkopott, a fetching questek rendkívül fárasztóak tudnak lenni, és a Makót változatlanul utálom vezetni, de a csapat dinamikája, az, hogy még mindenki mennyire elveszett és bizalmatlan ahhoz képest, amilyen erős barátságok alakulnak ki a trilógia második felére azért lenyűgözött. A főbb bolygók, skyboxok, a karakterek megjelenése sokkal jobb lett a friss grafikával, kicsit azért kényelmesebbé vált az irányítás is, de határozottan nem lesz a kedvenc részem. A második résztől viszont beindult: a Collector mission, a Normandy SR-2 törvényenkívüli bandája, Omega, a tizenkét tag egyéni drámái és küzdelmei ismét meggyőztek arról, hogy okkal szeretem ennyire ezt a szériát. Sokszor hangosan nevettem Mordin megjegyzésein, néha kicsit fájt a szívem (a Thane romance továbbra is az egyik legtragikusabb szerelmi történet, amit a BioWare összehozott – talán a KOTOR 2 Attonja után – de egyben annyira szép, hogy határozottan az egyik kedvencem). És persze végül ott volt az ME3, ami továbbra is az egyértelmű kedvencem a szériából. Egyszerűen annyira sikerült elkapni, még a rengeteg humoros elem, a Citadel DLC, és az összeszokott társaság belső poénjai mellett is, hogy milyen egy háború. Annyira furcsa látni, hogy a rendíthetetlen, bátor főhősünk, aki azért mindenhonnan kijött, akiről eddigre már legendák szólnak, megtörik, elakad, nem tud mindent és mindenkit megmenteni. Számomra Shepard ebben a részben vált igazán önálló és komplex karakterré, nem csak egy marék döntéssé, amit én mint játékos hoztam meg. spoiler Nagyon erős zárás volt, és tudom, hogy nem az utolsó játékom lesz ezzel a felújított trilógiával sem – ha pedig valaki az elavult grafika miatt húzódozott volna a történettől, annak itt az alkalom, hogy belekezdjen.

Bár közel sem tökéletes a Mass Effect, talán egy erős 9 csillag lehetne, de még így is megadom a trilógiának a maxot. Hiszen egy zseniális világ lett megalkotva, fantasztikusan kidolgozott karakterekkel, történettel ami teli van megható,izgalmas és humoros jelenetekkel, kemény döntésekkel.
Köszönöm újra Mass Effect, egy élmény volt!

„Been a damn good ride.”
„The best.”
♥

Az egyetem alatt kezdtem el játszani a Mass Effect játékokkal, és folyamatosan újrapörgettem a játékot. Ahogy befejeztem, kezdtem elölről.
Így nem csoda, hogy beszereztem a Legendary Editiont, azóta ezt játszom folyamatosan. :)

Megvannak a saját maga hibái, de a történet 10/10, a karaktereket szerethetőek és a játékkal együtt fejlődnek. Mindezek mellett a harmadik részen minden egyes alkalommal úgy bőgök, mint egy óvodás. Zseniális játék, és imádom minden percét, még úgy is, hogy már legalább 400 órám van a játékban. <3

„Does this unit have a soul?”
spoiler

Ennek is vége. A lehető legrosszabb forgatókönyvvel végeztem ki a játékot. Újrajátszás esélyes.