Sekiro: Shadows Die Twice (2019)

Oh My God!
Ez a játék az őrületbe kergetett.
Az év játéka? Nálam biztosan!

Életem legnehezebb játéka. A Nioh könnyebb volt. És itt nem lehetett túlélni dash-el. Bizony meg kellett tanulnom tisztességesen védekezni. Volt olyan boss, amit szinte csak deflect-tel öltem meg. Többi dark souls játékhoz képest akkorát újítottak a harcrendszeren, és annyira élvezetes volt, hogy jöhetne a 2. rész, mert ez kell.
Elöször is: van ugrás! A háztetőkre való fellendülésről ne is beszéljünk, mennyire látványos.
Bevezették a posture métert (stamina, de nem teljesen), és az ellenfeleket úgy is meg lehet ölni, hogy a posture métert visszük feljebb, azaz teljesen lefárasztjuk, majd egy végső döféssel kivégezzük. Szóval a „ne hagyd élni” harcstílust kell elsajátítani, és ezáltal annyira lendületes és látványos lesz a harc, ha már profi vagy, hogy öröm harcolni és akár csak nézni is. Csakhogy ehhez tényleg minden mozdulatát ismerni kell az ellenfelednek, hogy tudd, mikor hogy védekezz és mikor lehet támadni, hogy ez idő és idő meg tökéletes reflexek.

A világ gyönyörű. És világos.
A Fountainhead Palace a cseresznyefavirágokkal meg lilaakácokkal káprázatos!

Annyi apróság van, amitől kiemelkedő játék lesz, egy mestermű, egy műalkotás.
És ezeknek a nagy részét ki is hagyod, ha nem olvasol utána dolgoknak, a Sekiro wiki nagy barátod lesz ez alatt a 40-60 óra alatt. 4 féle befejezése van, nekem sikerült a 4., a legnehezebben elérhető, de csak utána olvasással.

Az első nagy boss-sal, Gyoubu Masataka Oniwa, a lovas hadúrral megszenvedtem, ekkor még nem éreztem rá teljesen a Sekiro harcra.
Viszont a Lady Butterfly harcot már imádtam, nekem küldhette a pillangóit bármikor. :)
Az első nagy megtorpanás nekem Genichiro Ashina volt, a villámos fázisa szinte az őrületbe kergetett, itt tanultam meg igazából jól deflect-álni, és utána már álmomból felkelve is megöltem, legalábbis az első 2 életét biztosan.
Majd jött a kedves Guardian Ape, a headless verziója a szívem csücske. :) Ennek a majomnak az animációi, támadásai nagyon kidolgozottak, főleg, amikor elkezd „hisztizni”.
Great Shinobi Owl csak szimplán nehéz.
True Corrupted Monk-kal a harc a hídon gyönyörű.
Divine Dragon látványos.
Isshin, the Sword Saint ellen meg már mindent beleadsz, és tudod, hogy ő a főellenség, és bármi áron le kell győznöd, nem számít az idő. „Hesitation is defeat.”

Első From software játékom, amit egérrel+billentyűzettel vittem végig, és igen, tényleg nagyon nehéz ((messze a legnehezebb játékuk), bár ha az ember aktívan használja az elérhető buffokat, akkor jelentősen könnyíthet sok helyzetben magán, bár nem mindenhol. Én ezeket csak elég ritkán használtam, szóval voltak szenvedős részek.
Mindent kimaxoltam benne, amit egy végigjátszás alatt lehetett és a return endinget szereztem így meg.
A játék messze nem hibátlan, de ettől függetlenül egy igazi mestermű, mindenképpen ott a helye minden idők legjobb játékai közt.
A PC port mostanra már elég kiforrott lett, buggal nem találkoztam, de a 60fps lock nagyon sajnálatos, bár annyira nem lehet érezni rajta ezt, mintha egy shooter lenne. Az egér+billentyűzetes irányítás többnyire jól működött benne, de sajnos a movement a harcoknál hátrányban lehet vele, mint egy kontrollerrel, főleg a nehezebb bossoknál, nem lehet olyan jól körbe manőverezni őket. Ez azért sajnálatos, mert meg lehet oldani, hogy a billentyűzet tökéletesen lemodellezze a kontrolleres mozgást, de a Fortnite-on kívül még ezzel nem találkoztam sajnos, és ott is egy külsős cég volt az első, aki ezt megoldotta.
Nekem így 84 óra lett a végigjátszás, de egyáltalán nem siettem, sokat elszórakoztam dolgokon, hogy a lehető legtökéletesebben oldjam meg azokat.
UPDATE: NG+ is megvan, minden boss-szal és miniboss-szal együtt, holott utóbbiak közül sok opcionális és itt már semmi értelmes dolgot nem adtak, mivel az első végigjátszásban mindent megszerezhető dolgot kimaxoltam. A játék jelentősen nehezedik, az ellenfelek sokkal erősebbek, több az életük, és sokkal hamarabb észrevesznek, emellett sok helyre beraktak erősebb fantom mobokat is, ez főleg akkor szívás, amikor egy miniboss-szal végez az ember, és a nyakába ugrik több ilyen. Itt már csak az attack power volt nekem fejleszthető, meg néhány hiányzó skill, de a gyakorlatból és minden megszerezett dologból, meg az itemek bőségéből adódóan, azért még így is többnyire könnyebb volt, mint az első végigjátszás.
UPDATE: az NG +2 végigjátszással, a Shura endinggel meglett a tökéletes játék acsi is.
UPDATE: a NG+3 végigjátszás Demon Bellel nehezítve, de mostmár csak ritkán volt vele kedvem játszani, így hónapokig elhúzódott a kevesebb, mint 10 órás végigjátszás, ami persze nem segített, hogy formában maradjak a játékban.