Inquisition (Dragon Age III) (2014) videojáték 18 22

A Dragon Age: Inquisition a BioWare modern fantasy trilógiájának harmadik része, melyben visszatérnek a testre szabható hősök, és ahol a játék világa is sokkal-sokkal nagyobb, mint eddig bármikor.

A játékban az inkvizíció nevű szervezet vezetőjét irányítjuk, akinek célja, hogy megmentse… [tovább]

Videók

Képek 19

Hirdetés

Most játszik vele 14

Kedvencelte 16

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 
Dragon Age: Inquisition (2014)

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Hú. Hát. Az egyértelmű, hogy a második legjobb a sorozatból – az Origins továbbra is überelhetetlen, de a DA2-vel ellentétben az Inquisition nem csak feldobta a labdákat, hanem rendesen lecsapta őket.
Kezdjük az alap dolgokkal – én igencsak megijedtem, mikor realizáltam, hogy ez a játék gyakorlatilag open-world. Mivel én alapvetően a sztoriért játszom, ezért számomra az, hogy órákat kell töltenem nagy térképeken mászkálással, miközben mellékküldetést mellékküldetés hátán oldok meg, messze nem annyira vonzó, mint az előző két rész jól belátható, kisebb térképei. Az Andromeda esetén is, hiába élvezem a játékot, a megtorpanásom vele sokban köszönhető az open-world elemeknek. De a DAI rám cáfolt. Gyönyörű tájak, izgalmas mellékküldetések, amelyeknél érzi az ember, hogy halad előre… egy-két térkép így is az agyamra ment (Hissing Wastes), de például imádtam Redcliffe környékén mászkálni, és nosztalgiázni. A grafika mindenhol szédületes, a gépem kis teljesítménye miatt konkrétan a legalacsonyabb beállításokon kellett játszanom az egészet, és nagyon féltem, hogy élvezhetetlen lesz – korántsem az. Még így is, a tájak gyönyörűek, elképesztően messze ellátni, a mimika hiteles, látszik, hogyha a karakter ruhája vizes, az időjárás szép, és ha a sebhelyek nem is, de a szeplők, az apróbb bőrhibák gyönyörűen látszódnak. A zene, különösen a tavernák számai kicsit a kelta balladákat idézik, és teljesen elbűvöltek, az „Oh, Grey Warden” szerintem sosem megy ki a fejemből. A craftolási rendszer szintén szuper, simán tud a játékos egyedi páncélokat és fegyvereket gyártani.
A történet nagyon jó, sok ponton igen szépen szerteágazhat. Ugyan ott van a fő szál, Corypheus-szal, de mellette nagyobb szerepet kap a politika, a vallás, a diplomácia, taktikai lépéseket kell tenni, és sokszor elég könnyű elszúrni a dolgokat. A karakterek fantasztikusak, talán Cassandra és Cole lettek a kedvenceim, de gyakorlatilag mindenkinek van valami izgalmas háttere. Cullen az első rész óta döbbenetes utat tett meg, az, hogy itt már hűséges barátként, felelősségteljes vezetőként, és tapasztalt katonaként látjuk, aki ugyan küzd még a démonaival, de nagyon jól áll a harcban… megmelengette a szívemet. Leliana rengeteget változott, alig látni már benne azt a kedves, nyitott lányt, aki az első részben volt, de cserébe van esze, és tudja, hogy szorítson sarokba bárkit. Josephine aranyos, nem a legösszetettebb figura, de nagyon szerethető, Sera pedig a helyi Robin Hood, de egyrészt nagyon izgalmas perspektívát ad, másrészt pedig a Blackwall-lal kialakult kapcsolatuk (kicsit nagytestvér-kishúg érzést keltett bennem) hihetetlen aranyos. Varric továbbra is laza, és a barátsága Hawke-kal továbbra is gyönyörű. Cole furcsa, és egészen egyedi karakter, de az első pillanattól a kedvencek közé fogadtam – a companion questje komoly kérdéseket vet fel, de összességében, a zárás után úgy érzem, jó úton indítottam el. Solast alapból kedveltem, mert végre behozta azt a fajta zárkózott okoska figurát a DA-ba, ami a műfajból is adódó módon egyszerűen nem jelenhetett meg (egy sci-fibe egy zakkant tudós simán belefér, de egy fantasy-ba kevésbé)… aztán ellőttek vele egy olyan csavart, ami után nem tudom, mit gondoljak róla. Iron Bull ugyan messze nem nőtt annyira a szívemhez, mint az Origins-es qunari companion Sten, de neki is voltak nagyon érdekes pillanatai, Dorian pedig ugyan néha a sztereotíp „jófej meleg srác” volt, de ennek ellenére is nagyon megkedveltem. Külön nagy plusz pont, hogy a fontos döntésekre immár minden karakter reagált, nem csak azok, akik jelen is voltak – sokkal realisztikusabb kapcsolati hálót, és sokkal realisztikusabb reakciókat eredményezett. Egyszerűen nem lehetsz mindenkinek a legjobb barátja, pusztán úgy, hogy nem viszed magaddal őket, amikor épp kihúznád náluk a gyufát. Szintén nagyon tetszik, hogy az összes kapcsolat legalább kezdetben, de némelyik végig távolságtartóbb, inkább tiszteletre épül – látszik, hogy az itteni főhős nem egy az események középpontjába sodródott, tapasztalatlan Warden, vagy egy menekült, aki szíve szerint kivonná magát az egész cselekményből, hanem egy magasrangú, már-már egyházi figuraként tisztelt alak, aki első sorban vezér, nem társ. Az Inkvizítor egyébként relatíve nagy mértékben testre szabható, négy faj, két nem, nemenként két hang, és viszonylag sok párbeszédopció. Még így is akadt helyzet, ahol nagyon küzdöttem (pl. nem teljesen elvakult elfet hozni, aki nyitott az új dolgok felé, elkötelezett az Inkvizítori szerep iránt, és szeretne változásokat kisebb kálvária, mert a párbeszédopciók minimum fele azt hangsúlyozza, hogy dalish klánok így, dalish klánok úgy…), de összességében visszajött valamennyire az Origins rengeteg lehetősége.
És persze nem bírom megállni, hogy ne emlegessem a referenciákat. Alistair cameo-jánál előbújt belőlem a romantikus lélek, mert egyszerűen annyira aranyos volt, ahogy Wardenről beszélt, hogy nem tudtam levakarni a vigyort a képemről. Sikerült egy levelet váltanom a Wardenemmel is, akinél szintén jót mosolyogtam. Hawke nagyon rosszul kezdett. Ugyan megragadták azt a kisember érzést nála, amit az egész DA2-ben imádtam, de a játék maga is gyakran elfelejtett, viszont elképesztő igénytelenségeken csúszott el a megjelenítése. spoiler Ezek közé tartozik, hogy nemes egyszerűséggel elfelejt olyan elemeket, minthogy Varric vallásos (elvileg a legjobb barátja), minthogy a Wardenek élete végén elkezdődik a Calling (elvileg egy Wardennel él együtt)… de mentségére szóljon, mire a küldetése második feléhez érünk, Hawke valami érthetetlen, de nagyon pozitív módon összekapja magát. A szemére vetik, sokszor, hogy miket hibázott, és szembe kell néznie a következményekkel, újra és újra. Emlékszik a veszteségeire, a fájdalmakra, amiket elszenvedett, és végül az egész szálat van lehetőség nagyon szépen zárni, ami méltó Hawke-hoz, és gyönyörűen illik a nagy egészbe.
Persze vannak a nagyon irritáló elemek (például a járás – komolyan, a karakter még a romantikus jeleneteknél is úgy megy, mint egy férfi. Ahol elvileg nem optimalizálhattak férfire, mert az adott figurával csak női karakterek lehetnek romantikus kapcsolatban), de összességében elképesztően szórakoztató játék, és méltó folytatása az előző kettőnek. A végén azért sok nyitva hagyott kérdés, és lezáratlan szál maradt, úgyhogy én kezdem is a DLC-ket, hogy elvarrjam őket… A DAI-t viszont bátran ajánlom bárkinek. Ha az első két rész tetszett, ez is fog.

Sárkánybaby 
Dragon Age: Inquisition (2014)

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Na, alapjáték kivégezve.
Ez ismét hosszú lesz.

Kilenc csillag, bár annyi minden felgyülemlett ellene, hogy néha szívesen vinném 8-ra… viszont az nem tükrözi, hogy ez MENNYIRE jó játék.
Egyszerű ember vagyok, grafikával egy ideig lenyűgözhető, de mivel ismerem a gépem korlátait, és annyira mégsem vagyok egyszerű, át tudok könnyen lépni a csillogás fölött. De nem a Frostbite 3 fölött. Mikor megtudtam, hogy az engine-t AMD-re optimalizálták, beleboxoltam a levegőbe, fucking yesss. Bakker, volt olyan, hogy álltam Skyhold egyik tornyán, és gyönyörködtem a hegyvonulatokban. Álltam a sivatag közepén, és tátott szájjal néztem a skyboxot. Mindezt úgy, hogy viszonylag butított grafikán játszok, mert hát ugye a gépem korlátai. Viszont az optimalizáció… persze, az FPS drop rendszeres, de ezek ellenére nagyon szépen és simán fut.
A játékmenet zseniális, az új elemeket bár eleinte szokni kell (főleg az első két játék fényében), de egy idő után az ember könnyen ráérez. Az animációk is szépek, bár mágussal (vagy a partyban kettővel) egy idő után unalmas lehet. A heal-rendszert ismét átvariálták, aminek egyrészről örülök, másrészről nem. Egyetlen gyógyító italt lehet használni, amit a játék a térképen elhelyezett táborokban alanyi jogon feltölti, összesen, közös használatban 6-ot (illetve 12-t, annak függvényében, hogy az ember megvásárolta-e hozzá a fejlesztést). Emellett minden karakternél külön lehet másik két egyéb üvegcse, legyen az lyrium főzet, vagy akár bomba. A játék nem sz*patja meg a népeket ilyen téren, az a játékos feladata: a semmi közepén ragadni a négy karakterre összesen egy teljes HP csíkkal, és összesen 2 darab HP potival. De én még így is mentem előre, nagy mellénnyel.
A világ hatalmas, de csak két igazán nagy térképünk van. Teendő azonban akad bőven: átjárók bezárása, az NPC-k dögivel adják a küldiket, és megannyi gyűjthető cucc van elszórva mindenfelé. Érdemes kiszabadulni a Hinterlands-ről, Dél-Thedas nagy és nyitott.
Végre ismét tudunk fajt választani magunknak. A szokásos humán-elf-törpe triumvirátus mellett most megjelennek a Qunarik is, és ismét minden fajnak van saját bónusza.
Lehet gyártani. Gyártani potit, gyártani fegyvert, ruházatot. Csak alapanyaga legyen az embernek! Nagyon rugalmas, nagyon ügyes.
A hang design óriási, képletesen szólva is leültem, mikor berohantam egy barlangba, és a falakról visszaverődött a lépteink zaja. A szinkron pedig… azzal igazából eddig sem volt soha gond, de mégis annyira hatalmas, amikor az ember meghallja először Josephine hangját, és rávágja: antivai. Leliana mondjuk mintha viszont leadott volna az orlais-i akcentusából, a navarrai Cassandrát pedig sehogy sem tudtam belőni. Kicsit olyan is volt, mint aki óvatosan forgatja a számára idegen szavakat.

Bár a játék lényege a játékmenet, ami egészen kiváló, beszélni ezen játék esetén nem erről szokás.
Hanem a történetről.
A dátum 9:41 Dragon, 10 évvel az Origins vége és 4 évvel a Dragon Age 2 vége után. Éééés a játék itt ütközik az első fura „hibába”. Az egy dolog, hogy mentést nem tudunk áthozni két régebbi játékból. Erre ott a Dragon Age Keep, ahol az ember összerakja a saját kis világát. Az viszont, hogy ezt a játékban nem lehet leellenőrizni, az katasztrófa (7 óra játékom került a kukába emiatt). A másik, a felütés. Ha az ember összerakja a Keep-ben a világot, akkor lehet nyomni neki egy play-t, és Varric szépen narrálva elmesél minden lényeges eseményt. Meg azt, hogy hogyan kezdődik a Dragon Age Inquisition. MIVAN? Szóval a leglehetetlenebb felületről (amihez hozzáteszem, hogy rohadtul nem intuitív) kell megtudnom azt, amit a játék elején kellett volna nekem elmondani? Miért nem lehetett volna az egészet (vagy csak a felütést) beletenni magába a játékba? Agyrém.
Na mindegy, kezdődik a vallásháború, ami már érik pár száz éve, főhősünk a kellős közepén találja magát. Itt kissé megint csak a fanyalgás jön belőlem: én értem és megértem a mágusok helyzetét, de az fix, ha legközelebb a játék olyan döntés elé állít, hogy mágus vs templomos, tuti, hogy a templomosoknak segítek. Továbbá elegem van abból, hogy bár mindig a mágusok törik valamilyen formában az orrom alá a borsot, a játék ismételten próbálja őket áldozatként beállítani. Értem én, sz*r nekik nagyon, de az nem választás, ha a játék belezsarolja a játékost a választásba.
A sztorival egyébként nincs gond, bár kicsi úgy érzem, mintha rá akarna licitálni az első részre, amit az emberek általánosan a szívükbe zártak. Megpróbálhatja. A Warden törpém akkor is jobb.

Amire viszont mindenki kíváncsi, azok a karakterek.
A játékban van 9 companion, minden kasztból három, és 3 advisor, a szokásos kém-katona-diplomata háttérrel. Ezen felül vannak régi és új arcok, sok-sok karakter, rengeteg történet. Nehéz is lenne kedvencet választani közülük (nem is, mert Cullen és Cassandra). Mindenki igazi egyéniség, mindenki érdekes. Éppen ezért nagyon furcsa, hogy a party banter (már ha van, mert NAGYON ritkán találkoztam vele 86 óra alatt) továbbra is gyenge. Mintha a játék időközben elfelejtett volna vicces lenni. Az Origins-ben is voltak kemény döntések, szomorú sorsok, az is dark fantasy, de a banter mindig feldobta az egészet, könnyedebbé és humorosabbá téve az egész nevetséges helyzetet, hogy két Warden és „csapat felfegyverzett holdkóros” megmenti a világot. Ez ebben a részben sajnos megint elmaradt. Pedig pontenciál az volt benne, és ha Wynne tudta aktívan szívni Alistair vérét, akkor bárkinek sikerülhet.
El szoktam mondani, hogy a Dragon Age a legbonyolultabb dating sim valaha. Ez nem változott, csak bővült. A játékban nyolc karakter bugyijába vagy gatyájába lehet bejutni, és bár jómagam az „eyes on the prize” elvet követve azonnal rávetettem magam Cullen-re, azért egészen egyszerűen felháborít a tudat, hogy Varric már megint nem romantic interest. Bakker, a fickó mellszőrzetétől a nők 40 méteres körzetben teherbe esnek, és ennek a hülye törpének mégsem lehet elcsavarni a fejét. Egyszerre haragszok rá, Biancára és Bioware-re.

Na és most jöjjön a rinyálás. Van bőven.
– Attribútum pontokat most már csak skill pontokként lehet használni. A játék automatikusan számítja az az attribútumokat. Ez az egyik legundorítóbb dolog, amit RPG csinálhat.
– Nincs healer. Nincs normális support kaszt.
– A skillek tovább lettek egyszerűsítve. DA4-re kapunk 5 skillt és szevasz?
– 8 helyes a skillbar. Komolyan?
– A knight-enchanter (az arcane warrior utódja, mágus "subclass") nem tud nehéz páncélt hordani. Miért? Bakker, peddig ez lenne a húzóerő benne!
– Nem lehet megállapítani, hogy a 9 companion milyen viszonyban van a főhőssel. Értem én, hogy immersion, meg tartsa mindenki magának számon, de ez akkor is övön aluli.
– JÉZUS A MENNYBEN, a női karakterem MEGINT úgy megy, mint egy férfi. F*szom, Bioware, szedjétek már össze magatokat, ilyen baromság 2014-ben egy ilyen játéknál VÁLLALHATATLAN!
– Bugos hang. Hissing Wastes zseniális hely, és én nem hallottam belőle semmit, mert a hangok bugosak. És az ilyen rendszeres máshol. Ha egy karakter szavába vágnak, akkor az nem mondja végig a szövegét. Hallottam olyat, hogy teljes cutscene-eket vágott haza egy-egy ilyen bug.
– A feliratok a képernyő tetején vannak. Ezzel önmagában nincs gond, csak bizonyos szövegelés alatt a kijelölt mob neve is ott van, kitakarva azt a dumát, amire az ember egyébként is csak félig tud odafigyelni.
– NPC-vel való beszélgetés közben a kamera beúszik egy pontra (ami igazából mozgatható), de így is furcsán távol van. Az meg csak rátesz egy lapáttal, amikor a party tagok fel-alá rohangálnak közben. Egy súlyos beszélgetés ilyesmi tesz nevetségessé… és nem teljesen a jó értelemben.

Legyen egyelőre ennyi.
Annyi, de annyi mindent tudnék még mesélni, a trialokról, hogy végignyomtam Friendly Fire mellett a játékot, és nem mertem Bullt magammal vinni, mert folyton leterített engem, vagy Cassandrát. Hogy mennyire jók a karakterek, hogy meglepően sok és jó rejtvény van benne, hogy Morrigan itt van, és magával hozta az én kicsi fiam is, hogy amikor a Warden-emről kérdeztem, akkor majd beolvadtam az asztal alá.

Tudnám én hosszan szidni ezt a játékot, de senkit ne tévesszen meg: nem véletlenül adtam rá mindezek ellenére 9 csillagot.

virrasztó 
Dragon Age: Inquisition (2014)

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Ismerkedés pár megizzadt óra után: Pofám leszakad, idegeim kiégnek, minden szőrszálam feláll – hogy azok a *** fák már megint a pofámba lógnak és a zöldtől végülis csak az ellenséget nem látom, az valóban full lényegtelen_ Totálisan_ Tényleg_


Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin 

Alistair: Nice to meet you. I'm Alistair.
Inquisitor: Are you the Alistair? The one who helped the Hero of Ferelden stop the Blight?
Alistair: I need to change my name…

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

Inquisitor: So you did help fight the archdemon.
Alistair: I will be answering this question for the rest of my life… Yes, I was there. It was big. The Hero of Ferelden was brave. But that was ten years ago! „What have you done for us lately, Alistair?” New times, new problems.

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

Inquisitor: Be honest Varric. Do you believe I was sent by Andraste?
Varric: Shit, this is going to be awkward. I guess I do? I mean, either you are guided by some higher power, or you have the worst luck.

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

(If Alistair and Morrigan did the Dark Ritual in the first game, and had a baby with an Old God's soul)
Alistair: That's him? I thought he'd look… I don't know… more demonic? Tentacles and fiery breath.
Morrigan: He is a normal boy Alistair.
Alistair: Uh-huh… And what does he know of… how he was made?
Morrigan: He knows his father was a good man. I… I thought you deserved that much.
Alistair *chuckles*: He's changed you.
Morrigan: Don't be absurd!

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

Dorian: Solas! You startled me. You're always so… nondescript.
Solas: Please speak up! I cannot hear you over your outfit!

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

Nightmare: Did the king's bastard think he could prove himself? It's far too late for that. Your whole life, you've left everything to more capable hands. The Archdemon, the throne of Ferelden… Who will you hide behind now?
Alistair: Is that all it's got? I've heard worse than that from Morrigan…

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

Alistair: Tell Morrigan… just tell her, I stood there, looking foolish.

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

Sera: Not everything has to be about torn skies and ancient arseholes. Every little thing is doing a difference somewhere.

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

2 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Inquisitor (Raising glass): To maintain order! Even if it means killing dragons.
Iron Bull: Even if? Especially if!

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték

Valentine_Wiggin 

Inquisitor: Power is all nice and well until someone takes it away.

Dragon Age: Inquisition (2014) videojáték


Ha tetszett, játssz ezzel is


Hasonló játékok címkék alapján