Lost in Random (2021)

Tetszett, a hangulata teljesen beszippantott.

Even igazán szerethető főhősnő, úgy sajnáltam, amikor spoiler
És nagyon sok kedves és érdekes karakterrel találkozott Even a kalandja során, és hát persze Dicey-t, a cuki kis kockát emelném ki. Igazán szívmelengető barátság alakult ki kettőjük között.

A városok nagyon kreatívak, szerettem őket.
– Onecroft a teáskanna házakkal.
– TwoTown a sok kettősséggel, muris volt, hogy sok iker volt; vagy egy személy, de 2 különböző személyiséggel, mint ahogy Mayor és Royam. Meg érdekes volt, ahogy egy második Upsidetown TwoTown-t építenek.
– Threedom népének nem elég, hogy a Királynő terrorja jelen van, de még helyi királyi viták is nehezítik az életet, 3 testvér vitázik, hogy ki ölte meg a volt Királyt és hogy ki uralkodjon: a Count, a Duke vagy a Baroness.
– Fourburg városa nekem tetszett, kicsit olyan szerencsejátékos hely volt, de nem kellemetlenül, ellentétben:
– Fivetropolis-al, aminek a hangulata túl sötét volt, egy gyárban haladunk felfelé az emeleteken. Egyre érződik, hogy jön a vége.
– Sixtopia. Elején muris volt a bábváros, dehát az igazi Sixtopia elég sötét, tele titkokkal, mi is történik valójában a 12 éves gyerkőcökkel, akiknek 6-ost dobott a Királynő a fekete kockájával.

Ami miatt nem tudok több csillagot adni, az az, hogy a harcrendszer nem tetszett. Lassúcska és nehézkes volt, de nem nehéz. És alapvetően szeretem a kártyagyűjtögetős dolgokat, és az alapötlet tetszett is, és jó is volt, lehetett volna az új lapok gyűjtögetése, de annyira nem fogtak meg a kártyák. Egy idő után mindig ugyanazokat használtam spoiler, és már csak azért vettem meg Mannie Dex boltjából minden lapot, mert hát volt rá coin-om, és kivi voltam, hogy mit lehet majd utána vásárolni spoiler.

Történet: 10/10
Sötét hangulatú és cuki egyszerre. Nem mondanám, hogy kiszámíthatatlan csavarok vannak benne, viszont jól felépített.
Világépítés: 10*/10
Egyedi, különleges, mindegyik városnak megvan a maga története, és szépen illeszkednek a történet egészébe.
Karakterek: 10*/10
A főszereplő egy vagány kiscsaj, bár a párbeszédeknél választhatunk, hogy a nevében mennyire kedvesen vagy éppen szarkasztikusan reagálunk, némelyik válaszlehetőségen jókat nevettem.
Kísérőnk egy élő dobókocka, hát őt imádom, mennyire cuki!
A legtöbb szereplő, akivel találkozunk utunk során, általában nagyon karakteres, mindenkiben van valami érdekes.
Szinkron: 10*/10
Nagyon profin eltalálták a narrátortól kezdve az összes szereplőt szerintem, megadják a hangulatot rendesen.
Látványvilág: 10*/10
Iszonyat hangulatos, és minden pillanatban nagyon szép és érdekes kinézetű a játék.
Harcrendszer: 9/10
Igazából maga a harc működése megér egy 10-est bőven. Szerintem kreatív ez a dicemensionös-kártyás-dobókockás dolog, és a pakliépítés meg a pöttygyűjtés miatt van lehetőség a fejlődésre, és mindenki megtalálhatja a saját erősségét harc közben. A véletlen is befolyásolja, hogy miből tudunk gazdálkodni, de onnan a mi döntésünkön áll, hogy tudjuk belőle kihozni a legjobbat, aztán pedig hogy mennyire vagyunk ügyesek. Ez nagyon bejövős nekem.
Ami miatt itt levontam egy pontot, az a nehezítés gyengesége. Az elején nekem nehéz volt, amíg bele nem jöttem, és kevés kártyám volt, de akárhányszor meghaltam, nem tudtam megunni, ugyanis mindegyik harc egy kicsit más, mint az előző. Azonban ahogy egyre inkább beletanultam és egyre több kártyát gyűjtöttem, hiába jöttek néha nehezebb ellenfelek/pályák vagy volt néhány tényleg érdekes nehezítés, onnantól már könnyebbnek éreztem és alig haltam meg, pedig elég kezdő játékos vagyok. A vége felé bedobnak több nehezítést, ami tetszett, de nehézség szempontjából mégis csalódnom kellett.
Nyelvi játékok: 10*/10
Zseniális az egész. Tele van szójátékokkal, kétértelmű kifejezésekkel, amik mind nagyon odaillőek. A városok, karakterek nevétől elkezdve a humoros megjegyzéseken, verseken és dalokon át az összes ötletes és remekül szolgálja a világépítést. Magyar nyelv sajnos nincs, bár nehéz lenne ezeket lefordítani szerintem.
Hibák:
Előfordult olyasmi párszor, hogy mondjuk beakadt a karakterem egy helyre, ahová szerintem oda sem mehettem volna, aztán csak úgy tudtam kijutni, hogy kiléptem a játékból és vissza. Egyszer harc közben is olyan helyre mentem fel, ahová szerintem nem lehetett volna, mert az ellenfelek ott megálltak előttem tötyögve, mintha lett volna egy láthatatlan fal.

Összességében megérdemli a 10/10-et, hiába, hogy a nehézségnél levontam egy pontot, mert a többi részét zseniálisnak tartom, engem nagyon lenyűgözött a játék az elejétől a végéig.