Returnal (2021)

videójáték 16 1

Törd meg a káosz körforgását egy állandóan változó idegen bolygón! A Returnal extrém újrajátszhatóságra tervezett, procedurális világa arra ösztönöz, hogy leporold magad, ha vereséget szenvedsz is, és szembeszállj az új, változó kihívással minden újjászületésnél. Intenzív harcrendszer,… [tovább]

Videók

angol · angol
angol

Képek 9

SzereplőSzinkronhang
SeleneJane Perry
HeliosNicholas Parris

Most játszik vele 1

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Rémálom 
Returnal (2021)

Returnal (2021) videójáték

Így a 3. biome-nál, 20 óra játékidő után úgy érzem, írok egy értékelést: (Act 3 után sem változott a véleményem)

Míg a kritikusok egyöntetűen imádták ezt a játékot, elég vegyes értékeléseket kapott a gamerektől, azon sírva, hogy ez bizony túl nehéz, mert nincs mentés. (Erre később visszatérek.) De annyira szeretem az időhurkos történeteket, és beszippantott a trailere, hogy nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg teljes áron, ha már sikerült konzolt szereznem hozzá. Rettegtem, hogy annyira nehéz és frusztráló lesz, hogy félre fogom tenni… de nem kellett volna. Azt hiszem, ez az idei év eddigi legjobb játéka számomra! Első benyomásra a Doom Eternal (2020) és a Hollow Knight (2017) szerelemgyereke.

Pro:
Az atmoszféra: Egyszerűen nem tudok betelni vele milyen gyönyörű Atropos, mennyire ötletesek és igényesek az űrlény designok, mennyire zseniális a zene. Akárhányszor belépek a játékba, mindig elvarázsol, és együtt borzongok Selene-nel.

A first person horror sequence-ek + a történet: Ugyan még nem jutottam el sokáig, de annyira jól össze vannak rakva, a hangulata kellemesen borzongató, főleg mikor first person nézetre vált a játék, és felfedezzük Selene gyerekkori házát és a benne rejlő félelmeit. A zsigeri paranoia, a body horror elem, amit adnak a lore hangfelvételek más, halott Selene-ektől, a szomorúság és szenvedés, amit Selene érez… mindent áthat. Kiegészítés: És az egész görög mitológiára épül! Imádom!

A fegyver- + képességrendszer: Az elején talán kicsit leterhelheti az ember, hogy van ilyen és olyan currency, melyikkel mit lehet csinálni, de igazából hamar bele lehet jönni. Imádok mindent a fegyverfejlesztéstől kezdve (gyakorlatilag itt nem a karakterünk lép szintet, hanem a következő fegyverünk szintjét húzzuk), a különböző képességekig – vannak artifactok, amik plusz bónuszt adnak, passzív képességet, vagy a consumable, felhasználható itemek, amiből persze csak adott darabot vihetünk magunkkal. Természetesen ha meghalunk, ezeket mind elveszítjük, kivétel a permanens currency-t, és kezdhetjük újra az első pályán az alap képességekkel.

A vad RNG, avagy majdnem minden szerencsejáték: Ami viszont az igazi csavar, hogy sok tárgy, amit felvennénk meg van átkozva, ezek különböző gyengítést adnak a karakterünknek, amit mini-questekkel „tisztíthatunk” meg, és három ilyen űrruha üzemzavar összeszedése után búcsút mondhatunk valamelyik tárgyunknak. Van olyan item, ami vagy sebez minket vagy felnöveli a HP poolunkat. A ládák (nem mind), amikben fegyvereket és egyéb itemeket találunk kisebb-nagyobb valószínűséggel okozhatnak malfunctiont. Néha megéri kockáztatni, néha nem, és én kifejezetten szeretem ezt benne, hogy vagy vállat vonunk és próbálkozunk vagy megfontoltan éppen nem játszunk a szerencsékkel, ha épp jó rununk van. Néha csak nevettem, hogy milyen hülyeségeket szedtem össze (a meghalt szörnyek még acid poolt is hátrahagytak, és amikor végre eljutottam a második biome nagy fordulópontjához ÉS legyőztem egy nehéz ellenfelet… rásétáltam a lootért a savra, és kezdhettem mindent elölről.)

A parazita rendszer: Képességeket úgy is szerezhetünk (legyen az egy bónusz élet, egy malfunkció megszüntetése, plusz védelem), hogy parazitákkal aggatjuk tele magunkat, ezeknek mindig egy pozitív és egy negatív tulajdonsága van (például sebez, ha kulcsokat használunk vagy az amúgy fall damage nélküli játékban megjelenik a fall damage… csak el ne feledkezzünk róla).

A büntetőrendszer: Míg mások ezeket a folytonos debuffokat, a tárgyak elvesztését, a legelső pályáról való újrakezdést túl soknak találják, nekem pont bejött. Bevallom nem szeretek szinteket és fegyvereket grindelni, így nekem pont elég ez, ami itt van. Vannak fegyverek, felvesszük őket, miközben használjuk őket különféle random képességeket kapnak, bumm, ennyi. Nem attól dől el, hogy nyersz vagy sem, hogy hány órát öltél a játékba, és fejlesztetted fel a fegyveredet, hanem, hogy milyen a reflexed és a pattern memóriád.

A mentés hiánya: Akárki, aki azt mondja, hogy 3 óra eljutni a biome 1-ből biome 3-ba, a harmadik bosshoz, az nem játssza jól ezt a játékot. (Nyilván nem akarom megmondani, hogy lehet, hiszen lehet 3 órát is beleölni, de felesleges.) Minden biome elején kapunk bónusz 4 fegyverszintet (lehet később többet is, még nem járok ott) (kiegészítés: simán az első pályáról át lehet jutni a harmadikra és akkor 4+4 szintet ad, semmi hátrány nincs így) és egyszerű átjárókat a következő biome-hoz anélkül, hogy át kéne vergődnünk megint az összes sztori beaten és bosson. Nem kell kitakarítani az egész – szinte végtelennek tűnő biome-ot, csak ha valaki 100%-ozni akarja az összegyűjthető lore dolgokat, de a bossokhoz ennek semmi köze. Sose, egyszer sem vittem végig egy biome-ot úgy, hogy kitakarítsam teljesen és úgy menjek neki a bossnak, nincs ehhez türelmem, és felesleges is. Ez a játék nem azoknak született, akik hosszú, kínzó órák alatt a legjobb fegyvert akarják kigrindelni és a legjobb talenteket akarják választani. Úgy kell hozzáállni, mintha egy WoW raid lenne, akkor érdemes leülni, ha az embernek van legalább 1 órája. (Azért valljuk be, van más ilyen játék is, amivel nem érdemes akkor leülni, amikor bármi közbe jöhet. Való életbeli vészhelyzet meg mindig lehet, ott aztán lehet morcos az ember, hogy elveszik egy jó run, de van ami fontosabb, mint egy Returnal run…) Egyszerűen sosem tudtam ideges lenni, hogy elvesztettem bármiféle „progressiont” a játékban, kifejezetten szórakoztat, ha újra kell kezdenem, és nem gondoltam volna, hogy ennyire chill tudnék lenni.

A procedurális környezet: Nemcsak érdekesebbé teszi az állandó halálokat, de illik a történetbe is az folyton változó bolygó. Kifejezetten ez adja az egész játék alapját: nem lehet tudni melyik pályarészt, bónusz dolgokat kapja az ember. Van hogy a boss fight már a második teremben várt volna (nem kötelező bemenni), így azért ott még mentem tovább. Ami kifejezetten tetszett, hogy elsőre marha egyszerűnek tűnt az első biome (ugyan a játék elénk tett pár olyan helyet, amit nem érhetünk még el, mert metroidvania-szerűen még nincs képességünk hozzá), de ahogy szereztem a képességeket és haltam meg, egyre nehezebbé generálta őket a játék. Ha elérünk egy plot pontot vagy bosst, utána még jobban megkeveri a pályarészeket a játék.

A boss harcok + a harc rendszer: A boss harcoktól elámulok! Igaz még csak kettőn vagyok túl, de nagyon igényesen megtervezettek és kellemes kihívást jelentenek. Az összes lény is a különböző biome-okban rendkívül jól megtervezett, bár néha érezhetjük bullshitnek, amikor 8 denevér ránk támad. Sírógörcsöt kapok a random spawnoló elitektől, amikor egy jó run közben vagyok? Igen. Élvezem attól még? Hát hogyne!

Kontra:
● Nincs.

Játékidő: 45,5 óra (a 100%-ozásra random generált collectible-ök ebbe nem számítanak bele, azt szerintem 80 éves koromig fogom keresni.)

1 hozzászólás

Hasonló játékok címkék alapján