A Plague Tale: Innocence (2019)

Bár alapból érdekelt a story, de még így is meglepett, hogy mennyire élveztem.
Az egész hangulata, története, karakterei, zenéje és a grafikája is remek volt.
Nem tökéletes, megvannak a kisebb hibái, kicsit szerintem gyorsan vége lett és némelyik rész elég frusztráló volt (az a kocsis rész..), de úgy érzem még így is megtudom adni neki a maxot.
Remélem a folytatás minimum ennyire jól fog sikerülni.

Nagyon vártam ezt a játékot, hiszen annyi hype-oló videót láttam róla, és nem kellett félnem, nem csalódtam! Sőt, akkora kedvenc lett, nem is hittem volna!

Alapesetben én nem vagyok egy stealth játékos (utálom a random stealth küldetéseket, noha a Hitman szériát élvezem), és itt is sikerült a fejlesztőknek úgy megcsinálniuk a játékukat, hogy kifejezetten élveztem (még a Hugo pálya is elment :P) a lopakodást, és nem volt erőltetett vagy hajat tépően idegesítő. A többi fény-árnyék/patkány környezeti puzzle-ök – amit a legtöbb bemutató videókban láttam – is ötletesen vannak felépítve és kihasználva, tartottam tőle, hogy talán túl repetatív lesz, hiszen mindenhol általában egy-két puzzle dolgot kell használni, de annyira ötletesen összehozták a játék ezen részét is. A különféle képességek, a level design egyszerűen tökéletesen vannak vegyítve, így mindig fenntartja a feszültséget.

A másik: A zene egyszerűen csodálatos hangulatfestő.

A történet: Remekbe szabott, szívbe markoló történelmi fantasy, ahol Hugón kívül én minden karaktert megszerettem – azért Hugo is hihetően egy szenvedő, 5 éves, és Amicia és Hugo kapcsolata jól van felépítve, de nekem néha sok volt. (Azóta se bocsátottam meg, hogy a vége boss fightnál ott sikítgat, mit csinálok rosszul. :P BÁRMIT is csinálok.)

Az egyetlen negatívpont számomra, hogy a maga 15 órájával nekem rövid volt (főleg az áráért :P), és ilyen remekül összerakott, érdekes karakterek mellett, vagy egy ilyen fantasy világ mellett, minimum a közepébe tettem volna be még pár fejezetet, jobban kifejtve őket. Vagy: LEGYEN második rész!

Játékidőm: 15 óra

Minden fillért megért ez a letaglózó, minden ízében magával ragadó élmény!
Elképesztő bravúr, hogy ebben az alapjáraton sötét, nyomasztó korszakba, hogy tudtak ilyen végtelenül imádnivaló karaktereket írni. És igen! A végére csak sikerült megkönnyezni 1-2 jelenetet. Ehhez mondjuk szervesen hozzájárult a csodálatosan szép zenei aláfestés is. Amikor meg sorra jöttek az intenzívebb, izgalmasabb részek, akkor az egekbe szöktette a feszültséget.
Egyszerűen dúskálnak főhőseinkben a legtisztábban kimutatható érzelmek és a túlélés legalapvetőbb ösztönei. Ezek azok a tényezők, amik félre tud tolni milliónyi patkányhordát és kiutat vágni a feloldozás, szebb élet felé.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben a játék fináléjához érve.
És igen! Akárcsak a Hellblade esetében ez is egy indie fejlesztésű cím. Nem egy AAA játék. Pedig csont nélkül oda született.

Gyögyszem!! :D

Sajnos második végigjátszás után sem igazán adja nekem ez a game. A történet nem nagy dobás, a karakterek, bár szerethetőek, semmi különleges nincs bennük, a játékmenet pedig egyszerű, ennélfogva repetitív. A hangulat a legnagyobb erőssége az Innocence-nek, azt elég jól eltalálták, és azért vannak remek, emberi pillanatai is a történetnek. Miután 1-2 hónappal ezelőtt a PS Plusban ingyen adták a második részt, adok annak is egy esélyt, hátha fejlődtek annyit a készítők, hogy az nekem is tetsszen, a potenciál ugyanis megvan ebben a játékban.

Alapból utálom a lopakodós játékokat, de ennél a játéknál sikerült többnyire úgy megoldaniuk ezt, hogy élvezzem, ennek az volt az ára, hogy nagyon kötött legyen a játékmenet, ez meg néha már zavaró volt nekem, de többnyire jól működött. Nekem a játék első fele volt, ami igazán beütött, a végére már messze nem volt olyan hatásos, és sajnos nem tudtak olyan lezárást csinálni, amiben reménykedtem, hogy valami katartikus lesz. De azért sajnálom, hogy ennyit vártam vele, és nem előbb játszottam.