Sherlock Holmes: Crimes and Punishments (2014)

Hasonló Telltale jellegű móka, mint az ezt követő Devil's Daughter című rész, de ezt talán mégis picit jobban élveztem. Ebben még nincsenek irritáló QTE-k, plusz a karakter portrékat sem lehet elszúrni, ráadásul a megoldandó eseteket is érdekesebbnek találtam valamelyest. Egyedül abban volt gyengébb, hogy itt nincs komolyabb átívelő szál, illetve nagyobb végső ügy, így a befejezés kissé semmilyennek érződik, mintha tényleg csak egy sorozat évadjának egy random epizódját néztük volna végig, persze interaktív módban.
Emellett a bejárható utcák is szűkösebbek, de ez betudható annak, hogy egy régebbi darabról van szó. Az apróbb hiányosságai ellenére amúgy ezzel is remekül elvoltam, és valószínűleg tovább folytatom majd a széria darabjainak beszerzését.

Fura viszonyom volt ezzel a játékkal. Legelőször bő négy éve álltam neki, de nem nyűgözött le különösebben, úgyhogy parlagon hagytam. Aztán most újrakezdtem, és amíg játszottam vele, addig szórakoztatott is, de két játék között nem igazán éreztem a késztetést, hogy folytassam. A jó öreg PS3-ason nyomozgattam, és el kell ismerni, hogy eszes eseteket raktak össze a készítők. A legtöbbször tényleg fényt lehet deríteni az igazságra, ha eléggé figyelünk és logikusan gondolkodunk, sőt, olyan is volt, hogy egy gyanúsított öltözéke győzött meg arról, hogy ő a tettes. De volt egy olyan eset is, amikor úgy éreztem, nem kaptam elég támpontot a megoldáshoz, el is rontottam. Az, hogy mellé lehet lőni a konklúzióval, tulajdonképpen jó dolog, mert egy-egy ügynek akár 3-4 megoldása is lehet, aztán le tudjuk ellenőrizni (ha akarjuk), hogy jól döntöttünk-e. Így van némi tétje a dolognak, és megerősítik az illúziót, hogy tényleg mi oldjuk meg a bűneseteket. Erre segít rá a morális választás lehetősége is, ami enyhébb ítélet kiszabását teszi lehetővé. Ettől függetlenül, a játék rendesen fogja a kezünket, és nem igazán ad teret a saját gondolatainknak, hiába akarnánk elindulni egy irányba, ha a játékmenetnek megvan a maga útja, ami megkerülhetetlen, maximum az elvégzendő feladatok sorrendjét választhatjuk meg. Ugyanakkor nem tudom, hogyan lehetne gyakorlatiasabban vagy frappánsabban megvalósítani egy nyomozós játékot. Lényegében szórakoztató volt, de nem annyira, mint más játékok, mégis nem egyszer éreztem úgy, hogy most aztán frankón okoskodtam. A szavatosság viszont tényleg nem túl jó, mert miért játszaná újra az ember, ha már egyszer megoldotta mind a hat esetet. Hacsak nem kihagytuk az ellenőrzését annak, hogy jól oldottuk-e meg az ügyet, de mégis ki ne lenne rá kíváncsi, hogy a helyes döntésre jutott-e? 6 és fél csillagot adnék rá, ha lehetne.