Deponia (2012)

FIGYELEM! AZ ÉRTÉKELÉSEM AZ EGÉSZ TRILÓGIÁRA VONATKOZIK. Ezt egy olyan adatlapra írtam még 1 hete ami a „Deponia: The Complete Journey” néven futott. Ez valahogyan eltűnt a francba az elmúlt 1 hétben és átkerült ide…. Köszönöm annak aki ezt elintézte, nem tudom miért kellett…

Ha nem is tökéletes, de szerintem egy fergeteges játék volt remek humorral és karakterekkel.
Tetszett a kis „terves” lap ahol követhettük, hogy éppen mit is kéne csinálni.
Volt azért Rufusnak pár lépése ami nem a „vicces tahóság” volt hanem „hihetetlenül bunkó tahóság”, de mint mondtam többségében jól szórakoztam rajta.
A végével nem teljesen vagyok kibékülve, de majd meglátjuk mi lesz az újabb játékban. Nem tudom még mikor kezdem el, holnap vagy még hagyok neki pár napot, majd meglátjuk.

ui: a developers commentary végighallgatását csak nagyon elvetemült fanoknak ajánlom. 90%-ban semmi értelmeset nem beszél csak magát ismétli, erőltetett poénokat süt el és megemlít pár embert akik dolgoztak a játékon (akiket pár perc után elfelejtesz)

Ennyi kreténséget összehordani…, de csakis pozitívan tudok nyilatkozni, pár grafikai bugot leszámítva. Volt pár agyégető feladat (amiket át is lehet ugrani, de részemről ennek a léte is szentségtörés, aki nem bírja, ne játsszon ilyen játékkal), de hát az emberi élet a küzdelemről szól, a foszforos vattacukor pedig jót tesz a gyomornak. A német szinkron kiváló, sokat dob a játékon (vacilláltam, hogy ez vagy az angol legyen, de elsőre szimpibb volt, és nem bántam meg), akárcsak a fantasztikus rajzstílus. Rufus meg… Rufus :)

Túl sok a szöveg. Nem szeretem, ha ennyit beszélnek egy játékban. Egyébként nem lenne rossz, de az első rész után abbahagytam, mert nem bírtam a sok rizsát.