Cyberpunk 2077 (2020)

Nem értem a sok negatív kritikát, nekem benne van a top 5 legjobban. Egyedüli hiányosságnak azt éreztem, hogy nem mindegy, hogy férfi vagy női V vagyok bizonyos szempontból…Johnny Silverhand, gyere még…

Az első végigjátszás után azt mondom, valóban tele van bosszantó buggal, és a látványa is sokszor olyan, hogy sokkal többet vártunk volna tőle, főleg a Witcher 3 után – bár én e téren nem emelem annyira magasra a lécet, de tény, hogy a mai viszonyok között egy ilyen volumenű játékkal szemben már magasak az elvásárok -.
Ami viszont mindenért kárpótol, és elviszi a hátán az egészet, az a történet, és ahogyan ki van dolgozva – a mellékszálakkal együtt, amikre érdemes időt és energiát fordítani, több szempontból is. Egyrészt, remek kiegészítései a fővonalnak, érdekesek, izgalmasak, sokszor meglepőek, viccesek; másrészt, fontos szerepe lehet a végjátékban -. A sztori a vége felé bizony már erősen bizsergeti az ember tarkóját, a legvégén pedig rendesen elérzékenyültem, bár azt hiszem, hogy nekem sikerült a lehető legjobb befejezést összehoznom (spoiler) – a választásainktól és a játékban más karakterenél korábban elért respectjeinktől függően többféle, egymástól sokszor teljesen eltérő végkifejlet is összehozható.
A zsigerekig ható katarzison persze hatalmasat dob a zseniálisan megalkotott zene is, amit a sztori hátteréhez választottak.

Mindent összegezve, ha idővel tényleg kiküszöbölik a sokszor valóban bosszantó és illúzióromboló bugokat, valamint a grafikán is csiszolnak valamelyest, akkor a Cyberpunk 2077 egyszer tényleg felérhet a játéktörténelem legnagyobbjai közé. Akkor majd én is 10 csillagot adok neki, és talán kedvencelem is…

126 órával minden acsi pipa, iszonyatosan élveztem. Asszem nulla kressel (talán egy patch install után kellett egy integritás ellenőrzés) sikerült megúsznom, egy bebugolt NCPD támadással (amieről kiderült, hogy nem volt az, haladnom kellett még a sztoriban, mert megjelent, pedig már letettem a pacifica acsiról )

Oltári élmény volt, a GOTY jelzővel csak azért nem dobálózom mert

1) a tavalyi felhozatalból amiket nyomtam csak a portok voltak a pc és switch verziók így nem játszanak, nameg ahogy visszanézek főleg backlog írtás volt a menü nálam.

2) a Fenyx Rising olyan meglepetés „ideget ért” nálam, hogy simán azt tenném előre, olyan jópofán nyúlt a másik kedvenc témámhoz és annyire szórakoztat (még most is )

Kitartást mindenkinek aki még vár a játékra.

Végre én is abszolváltam a Cyberpunkot, bő 70 órát raktam bele. (Kicsit elhúzódott a dolog, mert úgy félidőben valami bekattant, és újra kellett játszanom a Ghost of Tshushimát.) Igazából ez egy jó játék, részemről se több, se kevesebb. Stabil hét csillag. Baromi részletes, mondhatni zsúfolt a város, pont ahogy azt egy ilyen típusú játéktól várná az ember, ellenben a Badlands kellemesen nyugodt és lelakott, utóbbit én jobban is bírtam. Rendben van a sztori is, nem a legeredetibb, de nem is klisés. Sok érdekes karakterrel találkozunk, mindegyiküknek megvan a maga háttere, jelleme, de azért nem túl bonyolultak. Lehet akciózni, lopakodni, high-tech-módon elcseszni az ellenség napját, mellékküldetéseket csinálni, fejlesztgetni, száguldozni, igazából semmi különleges, csak a szokásos, annyi hogy mindez egy – nem hiszed el – cyberpunk miliőbe helyezve, ez adja az extra ízt, meg az RPG-jelleg – utóbbiból egyébként sokat elvettek a legutóbbi frissítéssel. Jó szórakozás, szívesen töltöttem az időmet ebben a világban, de olyan nagyon mélyre nem sikerült behúznia, a Phantom Liberty nekem kimarad.

Nehéz szavakba önteni,hogy mit jelent számomra ez a játék,de azért megpróbálom…
Ami a legjobban megfogott benne az az,hogy a történet mennyire reális,hiszen hiába vagy főszereplő a saját életedben az nem azt jelenti,hogy boldog befejezést kapsz.
A nap végén mindenki csak túl akarja élni a világ borzalmait,ugyanakkor megtapasztaljuk az élet boldog részét is:szeretet,család,barátság.
Igaz rengeteg érdekes karaktert ismerünk meg ,de én külön ki szeretnék térni a kedvencemre,Johnny-ra.Sokat gondolkodtam,hogy valójában mi is fogott meg benne annyira(mint ahogy a játékosok túlnyomó részét),úgy gondolom Johnny népszerűsége mögött az áll,hogy lényegében a saját személyünk reflekciója,hiszen a karaktere az általunk adott válaszok és döntések alapján formálódik,ő a belső hang,aki segít nekünk átvészelni a velünk történő borzalmakat.
Annak ellenére,hogy sok negatív kritikát kap remélem sokan adnak neki egy esélyt,hiszen a legjobban sikerült játék,amivel valaha játszottam.Számtalanszor végigjátszottam már,de nem tudom megunni,ahogy a játékban is mondják “Night City mindig visszahúz magához”.
Aki most venné meg a játékot ajánlom,hogy a Phantom Libertyvel együtt szerezze be,hiszen a mellékszála is rengeteget tesz hozzá a játék élményéhez,belértve egy plusz befejezést a fő történetszálhoz.