Cyberpunk 2077 (2020)

Nem értem a sok negatív kritikát, nekem benne van a top 5 legjobban. Egyedüli hiányosságnak azt éreztem, hogy nem mindegy, hogy férfi vagy női V vagyok bizonyos szempontból…Johnny Silverhand, gyere még…

Sok év után végre sort tudtam keríteni erre a játékra is és kb 90 óra után a végére is értem. (jó ebben dlc is benne van, de azt majd annál) A Witcher 3 miatt nagyon vártam, bár egy kicsit sem gondoltam arra, hogy annál jobban fog tetszeni (ez nem ez ellen van hanem egyszerűen csak közelebb áll hozzám a középkori fantasy). A sok év várakozás sem a kiadás körüli siránkozás miatt volt hanem egyszerűen kellett egy jobb gép xD
Az egyéni preferenciám ellenére is úgy gondolom, hogy a Witcher 3 azért jobban kilett dolgozva, bármennyire tetszett is ez többségében.
A főtörténettel nincsen szerintem semmi gond. Az elejétől a végéig letudott kötni, Night City felépítése tetszett (mármint egy szar hely, de érted :D) és volt sok kedvelhető karakter is. A végén a Star endinget kaptam (spoiler) ami ahogy nézem még a legjobbnak számít és tényleg elég jóra sikeredett.
A meglévő mellékküldetések meg egyéb kisebb dolgok nagy része sem volt igazából rossz. A harcrendszerrel sem volt igazából problémám. A fejlődési rendszernél talán kicsit sok felesleges darab volt, legalábbis számomra, de többségében ez sem volt nagy baj.
2 nagyobb dolog van igazából ami lehúzza nekem:
1.
A meglévő darabok ellenére úgy gondolom, hogy egy ekkora játékhoz képest kifejezetten kevés a tartalom. Nem volt azért annyira sok a mellékküldetés,ezek közül is elég lezáratlannak érződött némelyik. A gigek pedig sajna eléggé egy kaptafára épültek, hogy hosszabb távon lekössenek. Persze megcsináltam az összeset, de pont emiatt tudom azt mondani, hogy volt hiányérzetem.(persze lehet túlságosan „elkényeztetett” a Witcher 3 ilyen téren).
Plusz hát igen…a 3 „lifepath”… Vártam valami egyéni küldetéssorozatot a volt klánommal (nomád voltam) vagy ilyesmi, de semmi. Konkrétan csak az első küldetés más a háromban meg néha benyöghetsz valami bölcseletet beszélgetések közben amik semmit nem számítanak igazából. Többet is kilehetett volna hozni belőlük szerintem…Hívhatjuk háttérnek őket, de ennyi.
Egyáltalán nem a legfontosabb része a játéknak, nekem sem….de elég szegényes volt a románc felhozatal nem? Konkrétan 4 főbb választás van elvileg, de mindegyiket csak 1 féle módon tudod elérni (nemtől és érdeklődési körtől függően). Mármint hetero férfiként tetszett a spoiler féle románc, de ha nem jönne be akkor lényegében így jártam?
De igazából a kis mellékes kalandok száma sem volt valami sok.
2.
Ami nagyobb probléma és pár extra órám biztos van a játékban emiatt…egy bizonyos típusú bug. Másféle nincsen, de sajnos ez bőven sokat ártott. Ez nem más mint hogy sokszor egyáltalán nem triggerelődtek a mellékküldetések.Direkt utánanéztem mikor kéne megkapnom őket, de pl még több játékbéli NAP után sem hívott az akinek elvileg 12 órán belül kéne. Emiatt sokszor csak szerencsétlenkedtem össze-vissza vagy konkrétan magára hagytam a játékot 10-20 percre. (mert ha egy helyben állsz ennyi ideig majd megmozdulsz az valamiért tud segíteni…). Frusztráló volt a bizonytalanság, hogy most kitudom e vinni ezt a küldetést vagy sem? Így több, mint 3 évvel a kiadás után nem kéne ilyesmiknek benne lennie…

De mint írtam azért többségében tetszett és egyszer talán kiviszem egy másik megközelítésben. (esetleg női corpoként)

Az első végigjátszás után azt mondom, valóban tele van bosszantó buggal, és a látványa is sokszor olyan, hogy sokkal többet vártunk volna tőle, főleg a Witcher 3 után – bár én e téren nem emelem annyira magasra a lécet, de tény, hogy a mai viszonyok között egy ilyen volumenű játékkal szemben már magasak az elvásárok -.
Ami viszont mindenért kárpótol, és elviszi a hátán az egészet, az a történet, és ahogyan ki van dolgozva – a mellékszálakkal együtt, amikre érdemes időt és energiát fordítani, több szempontból is. Egyrészt, remek kiegészítései a fővonalnak, érdekesek, izgalmasak, sokszor meglepőek, viccesek; másrészt, fontos szerepe lehet a végjátékban -. A sztori a vége felé bizony már erősen bizsergeti az ember tarkóját, a legvégén pedig rendesen elérzékenyültem, bár azt hiszem, hogy nekem sikerült a lehető legjobb befejezést összehoznom (spoiler) – a választásainktól és a játékban más karakterenél korábban elért respectjeinktől függően többféle, egymástól sokszor teljesen eltérő végkifejlet is összehozható.
A zsigerekig ható katarzison persze hatalmasat dob a zseniálisan megalkotott zene is, amit a sztori hátteréhez választottak.

Mindent összegezve, ha idővel tényleg kiküszöbölik a sokszor valóban bosszantó és illúzióromboló bugokat, valamint a grafikán is csiszolnak valamelyest, akkor a Cyberpunk 2077 egyszer tényleg felérhet a játéktörténelem legnagyobbjai közé. Akkor majd én is 10 csillagot adok neki, és talán kedvencelem is…

126 órával minden acsi pipa, iszonyatosan élveztem. Asszem nulla kressel (talán egy patch install után kellett egy integritás ellenőrzés) sikerült megúsznom, egy bebugolt NCPD támadással (amieről kiderült, hogy nem volt az, haladnom kellett még a sztoriban, mert megjelent, pedig már letettem a pacifica acsiról )

Oltári élmény volt, a GOTY jelzővel csak azért nem dobálózom mert

1) a tavalyi felhozatalból amiket nyomtam csak a portok voltak a pc és switch verziók így nem játszanak, nameg ahogy visszanézek főleg backlog írtás volt a menü nálam.

2) a Fenyx Rising olyan meglepetés „ideget ért” nálam, hogy simán azt tenném előre, olyan jópofán nyúlt a másik kedvenc témámhoz és annyire szórakoztat (még most is )

Kitartást mindenkinek aki még vár a játékra.

Végre én is abszolváltam a Cyberpunkot, bő 70 órát raktam bele. (Kicsit elhúzódott a dolog, mert úgy félidőben valami bekattant, és újra kellett játszanom a Ghost of Tshushimát.) Igazából ez egy jó játék, részemről se több, se kevesebb. Stabil hét csillag. Baromi részletes, mondhatni zsúfolt a város, pont ahogy azt egy ilyen típusú játéktól várná az ember, ellenben a Badlands kellemesen nyugodt és lelakott, utóbbit én jobban is bírtam. Rendben van a sztori is, nem a legeredetibb, de nem is klisés. Sok érdekes karakterrel találkozunk, mindegyiküknek megvan a maga háttere, jelleme, de azért nem túl bonyolultak. Lehet akciózni, lopakodni, high-tech-módon elcseszni az ellenség napját, mellékküldetéseket csinálni, fejlesztgetni, száguldozni, igazából semmi különleges, csak a szokásos, annyi hogy mindez egy – nem hiszed el – cyberpunk miliőbe helyezve, ez adja az extra ízt, meg az RPG-jelleg – utóbbiból egyébként sokat elvettek a legutóbbi frissítéssel. Jó szórakozás, szívesen töltöttem az időmet ebben a világban, de olyan nagyon mélyre nem sikerült behúznia, a Phantom Liberty nekem kimarad.

Nehéz szavakba önteni,hogy mit jelent számomra ez a játék,de azért megpróbálom…
Ami a legjobban megfogott benne az az,hogy a történet mennyire reális,hiszen hiába vagy főszereplő a saját életedben az nem azt jelenti,hogy boldog befejezést kapsz.
A nap végén mindenki csak túl akarja élni a világ borzalmait,ugyanakkor megtapasztaljuk az élet boldog részét is:szeretet,család,barátság.
Igaz rengeteg érdekes karaktert ismerünk meg ,de én külön ki szeretnék térni a kedvencemre,Johnny-ra.Sokat gondolkodtam,hogy valójában mi is fogott meg benne annyira(mint ahogy a játékosok túlnyomó részét),úgy gondolom Johnny népszerűsége mögött az áll,hogy lényegében a saját személyünk reflekciója,hiszen a karaktere az általunk adott válaszok és döntések alapján formálódik,ő a belső hang,aki segít nekünk átvészelni a velünk történő borzalmakat.
Annak ellenére,hogy sok negatív kritikát kap remélem sokan adnak neki egy esélyt,hiszen a legjobban sikerült játék,amivel valaha játszottam.Számtalanszor végigjátszottam már,de nem tudom megunni,ahogy a játékban is mondják “Night City mindig visszahúz magához”.
Aki most venné meg a játékot ajánlom,hogy a Phantom Libertyvel együtt szerezze be,hiszen a mellékszála is rengeteget tesz hozzá a játék élményéhez,belértve egy plusz befejezést a fő történetszálhoz.