Mechanizmusában semmi új, de – bár egy tetrisformás lapkalerakós játékról beszélünk, ahol lapkalerakás helyett berajzoljuk az adott tetrisformák mintáit a térképünkre – minden ízében a témáját kiszolgáló, arra építő flip and write játék, ahol kivételesen a tematika miatt lesz az egész élvezetes. Igen, egy mikronnyi interakció is jut a játékba (egészen pontosan legfeljebb négy alkalommal a játszma során), de ez is inkább csak arra való, hogy ne kelljen a szabálynak meghatároznia, hogy „a lehető legrosszabb helyre rakjuk le a támadókat”, ezt simán inkább a szomszéd játékosra bízza (és nyilván ha olyan gyerekkel játsszuk, akkor esetleg megkönyörülhet rajta a szívünk). Szép illusztrációk, kellemes játékmenet, ennyit tud, de azt jól. (A Hősök című folyatást kevésbé kedvelem; a térképkiegeket annál inkább.)

Nagyon megsínylette a zsebpénzünk, meg az iskolai órák, amikor felfedeztünk a városban egy lanos helyet és elkezdtünk csézni. Annyian bepréselődve egy kis zugba, hogy már lépni se lehetett, néztük a másik játékát, amíg nem jutottunk helyhez mi is. Az 1.6 kiadása után nálunk szépen lassan elkopott a dolog, de a CS a mai napig a kockulás és a multiplayer játékok egyik megkerülhetetlen sarokköve.