Kutná Hora: Az Ezüstváros (2023)

Elején szeretném leszögezni, hogy a játék értékelése teljesen szubjektív, nem tudok független maradni a hatalmas hype-tól, ami körülveszi, és attól sem szeretnék eltekinteni, hogy mennyire újító a játék.

Mert igen, kezdjük ott, hogy a játék valóban behoz egy innovatív mechanikát, amivel szerintem esélyes, hogy találkozni fogunk még a jövőben, és igazából remélem is, hogy találkozni fogunk még vele a jövőben. Mert maga az ötlet és ez az árfolyamváltoztatós mechanika tényleg izgalmas. Ha sokan termeltek fát, akkor le fog menni az értéke. Ha sokan építetek sörös épületet, akkor nem lehet többet építeni addig, amíg nem fejlesztitek a populációt. És ez nagyon tud fájni. Viszont ebben a részben számomra egy kicsit visszás, hogy ennek ellenére 4 játékosnál minden egyes típusú épülethez csak két játékos férhet hozzá. Szóval számomra ez negatív, hogy habár hatással vagy más játékosokra az akcióiddal, de igazából minden egyes épületeddel csak egy másik játékosra vagy hatással. Szóval ez meg valamelyest kicsit önmagának mond ellent, mert így már nem annyira arról szól a dolog, hogy minél több fás épületet akartok építeni, annál kevesebbet fog érni a fa, hanem igazából csak arról, hogy kettőtök közül ki építi meg előbb a fás épületet, mert a másik két játékos nem is tud olyat építeni.

Az interakció baromi magas a játékban, ez a játék sajátossága, én nem szeretem, de természetesen emiatt nem lehet lehúzni. De még akkor is azt mondom, hogy túl magas, és sokszor idegesítően random az egész. Lehet, hogy később, ha jobban tudom, hogy melyik lapon hogyan mozog az árfolyam, akkor jobban át lehet látni, de egyelőre zavart a dolog.

A játék színtiszta taktika, minimális stratégiát alkalmaz csak, és ami stratégiát alkalmaz, azt is állandóan keresztülhúzza a taktika. Ezzel valaki jobban tud menni, valaki kevésbé. Engem baromira frusztrált, hogy a különleges kártyahasználat miatt a kör végére van, hogy csak 3 választható akció marad, és azt az egyet egyáltalán nem éri meg, amit direkt félreraktam, mert feldrágították vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan olcsósították a piacot. Sőt, van olyan is, hogy igazából egyik létező lehetőség sem éri meg. És ezzel kapcsolatban szeretnék kitérni a játék szerintem legnagyobb hibájára, ami a balanszolatlanság. Igazából az építés akció a játék fő pontszerzési lehetősége, van, hogy egy jól elhelyezett épület ér annyi pontot, mint a nehezen összerakosgatott bányáid. Viszont hiába ér sokat, nagyon nehéz építeni, mert minimum elmegy rá 3 akciód, és néha 4 is, és sokszor előfordulhat az is, hogy végrehajtottál rá 4 akciót, és végül ugyanúgy nem tudod felépíteni, mert közben telített lett a piac, és nem lehet már többet építeni abból az épületből, amíg nem emeli valaki a népességet. A St. Barbara megint feltételekhez kötött, de ha végre tudod hajtani, akkor sem mindig éri meg, mert szintén baromi balanszolatlan. Van amikor baromi erős, és van, amikor alig ér valamit. Szóval egyszerűen a játék köti a kezed, hogy éppen mit éri meg csinálni. És ez rohadt frusztráló, hogy kitalálsz mindent tök jól, erre végülkonkrétan majdhogynem semmit sem ér majd az adott akciód, és rámegy még vagy 2 akciód, hogy újra kialakíts magadnak egy pozitív helyzetet. Ami lehet, hogy megint megváltozik, mire rád kerül a sor.

És ha már itt tartunk, na igen, a holtidő. Nem ANNYIRA hosszú játékról van szó, nekünk első játék 2,5 óra alatt ment le, ez két órára biztos le fog rövidülni négy fővel, 2-3 fővel pedig még rövidebb. Viszont mégis baromi soknak érzi az ember a holtidőt, mert konkrétan nem tudsz benne mit csinálni. Mivel ez egy folyamatosan változó rendszer, így teljesen kár előre kitalálnod, hogy mit akarsz csinálni, mert mire rád kerül a sor, addigra lehet, hogy valaki akarva-akaratlanul, de keresztülhúzza a számításaid, és akkor kezdheted az egészet újrakalkulálni, hogy ha nem is tudsz olyan jó akciót végrehajtani, de azér ne legyen kuka a köröd. ÉS ez számomra annyira frusztráló, hogy inkább elengedtem, és nem figyeltem a lehetőségeket a többiek játéka közben. Így viszont nagyon unalmas és többnek érződik a holtidő, mint amennyi valójában.

Ami pedig szubjektív, de számomra nagyon lerontotta a játékélményt, az pont ez a frusztráció. Nem esett jól vele játszanom. Az egész játékban arra összpontosítasz, hogy tudj jól építkezni, szinte mindent eköré kell építened, mert mint már mondtam, jobban megéri, mint bányászni. Ez viszont annyira sok felkészülést igényel, hogy konkrétan úgy érzem, hogy az egész játékom arra megy, hogy egy akció köré kell szerveznem mindent, ez pedig az építés. Mintha a játék megmondaná, hogy menj erre. Szerintem ezen borzasztó sokat segített volna, ha a kör végi bónuszpontok nem adottak, hanem minden játékalkalommal külön-külön kellene kihúzni őket, és akkor lehet, hogy lenne olyan felállás, amiben a bányászatnak több szerepe van. De így nincs.

És ez a szűkösség, ez a frusztráló szűkösség az, ami miatt nem tetszik a játék. És az a baj, hogy ez nem feltétlenül rajtad múlik, hogy mennyire jól sikerülnek a köreid. Sokszor van, hogy egyszerűen valaki megakadályoz, gyakran még csak nem is direkt, és hiába tervezel újra bárhogy, az a köröd már sokat nem fog érni. És sokszor hiába vársz, hogy legközelebb majd jobb legyen, erősebb legyen, mint mondjuk a pelikán tokennél, benne van a pakliban, hogy mire legközelebb hozzád jut, már ugyanúgy nem fog sokat érni, mert hiába vártál, az utánad következő elvitte a gyenge lapkát, az utána lévő meg így lecsaphatott az erősre.

Kétségtelen, hogy a játék innovatív és megérdemel minden figyelmet, amit kap. Mert ezt a vonalat valóban tovább lehetne vinni és erősíteni, mert tényleg egy nagyon jól sikerült mechanika, még ha a játék többi része nem is sikerült olyan erősre. Viszont a társasjátékos közönség már annyira vágyik az újításra, hogy emiatt néha szemet hunynak a játék hibáinak. Pedig ez a játék messze nem hibátlan, és a balanszolatlansága vitathatatlan. Én is nagyon vágytam már egy innovatív játékra, de ne áldozzunk fel mindent ennek az oltárán.