Senua's Saga: Hellblade II (2024)

A megjelenés napján megvettem a játékot, mert nagyon vártam rá. (Nekem nincs Xboxom, Pc-n játszottam vele.)
Az internetet elárasztották a streamek, rengeteg külföldi pozitív véleménnyel találkoztam, de aztán elkezdtek érkezni a csalódottak is. Ez utóbbiak elsősorban a játék hosszát, sétaszimulátor mivoltát feszegették, és volt, aki a történettel is elégedetlen volt.
Nekem alapból alacsonyak voltak az elvárásaim, mert az első játékkal is ellentmondásban voltam. Maga az ötlet szerintem zseniális, és a kivitelezés egyszerűen hibátlan, látszott az elsőn és látszik ezen is, hogy szakemberek bevonásával készült, nagy hangsúlyt fektettek a pszichózis megfelelő megjelenítésére. De mint játékot nem szerettem, mert repetitív volt, olykor egészen unalmas és a harcokkal sem voltam megelégedve.
Az én elvárásaimat abszolút megugrotta a második rész is ennek fényében. A történet kerek és szép, kifejezetten tetszett, hogy Senua ezúttal nincs egyedül – a mellékszereplők személyisége, motivációi is szépen voltak megoldva. A barlangos rész számomra kifejezetten para volt, a harcok pedig szerintem nagy előrelépést tettek ezzel a filmes megoldással, és jó véresek voltak, szóval a horrorfaktor téren is ki voltam elégítve.
Maga a játék talán könnyebb és egyszerűbb lett, valóban sok időt töltsünk sétaszimulátorban, de engem ez nem zavart. A repetitív jelleget ugyanúgy elköveti ez a játék is, de mivel visznek bele némi logikai csavart, kevésbé problémás, és a játék rövidsége miatt sem untam rá annyira, mint az első fejezetnél.
A Heilung zenéjéről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, nagyon szeretem őket a játéktól függetlenül is, és örülök neki, hogy ennek a lehetőségnek köszönhetően most sokan megismerik őket. Talán lehetett volna még hangsúlyosabb a zene egyes jelenetekben.
Nem hibátlan játék, de szerettem. Kíváncsi leszek, hogy terveznek-e folytatást neki, mert szerencsére bőven lehet még ezt a sagát folytatni. Ha lesz, arra is be fogok nevezni.