A Harmónia egy könnyen tanulható társasjáték, 1 – 4 játékos részére, az átlagos játékidő rövidebb, csak 30 – 45 perc. A társast, a könnyebb tanulhatósága ellenére, csak 10 éves kortól ajánljuk kipróbálni. A játékmenet erősen épít a minták mechanizmusra.
Laknak-e nálatok sokszínű… [tovább]
Tavaly valahogy nem mozgatott meg, mivel úgy éreztem, hogy már megint egy absztrakt játék (nem vagyok absztrakt fan, kevés az, ami a polcomon maradt). Aztán annyi jót hallottam róla az év vége fele, hogy felkerült a kipróbálós listámra. Végül a board game arénán ki is tudtam próbálni és nagyon tetszett. Hatalmas meglepetés. Nyilván élőben még szuperebb lesz megfogdosni a fakorongokat, látni a szép színes grafikát. *.*
A címe tökéletesen passzol a játék alap elgondolásához. Tényleg az nyer, aki a legjobban tudja harmonizálni az állatkáit, azaz jobban össze tudja kombinálni a dolgokat.
Ha valamihez hasonlítani szeretném, az a Cascadia és az Azul lenne. Jól merít belőlük.
Ha valamire panaszkodnék, az a magas szerencsefaktor. Akár ha csak egy korongot tovább lehetne vinni, sokat segítene ezen. De nem lehet minden tökéletes, meg ettől nehéz és így is tetszik. :)
Ja meg kicsit hamar tud vége lenni, ha valaki nem építkezik annyit felfele.
Nekem beszerzős lesz otthonra. :)
A játék működik családi játékként, ahogy kitalálták. Kell benne gondolkodni, van benne stratégiai lehetőség, mégis fun és chill. Valóban hasonlít a Cascadiára, és habár az nekem jobban tetszik, ettől függetlenül jó alapot adott ennek a játéknak.
Viszont a helyzet az, hogy egy Cascadiával ellentétben nem tudom bármely családba javasolni. Egyrészt mert szerintem 4 fővel már hosszú, nem kényelmes a játékidő, túl sok a holtidő. 2-3 fővel javaslom inkább.
Másrészt pedig ott van benne az a fránya játék végi hatás, hogy abban a körben véget ér a játék, amint valakinek két szabad mezője marad. Na és nekem ez a szabály rontja le az értékelésemet. Mert amint akár egyetlenegy gamerebb játékossal ülsz le játszani, ő hamar észre fogja venni a játékban azt a lehetőséget, hogy érdemes rágyúrni a lehető legegyszerűbb pontozókártyákra és a flat buildingre, és azelőtt beépíteni a táblánkat, mielőtt a többi játékos befejezhetné a terveit. Ez stratégiaként jól működik, mert tényleg jelentősen megnöveli a győzelmi esélyeinket, csak hát az vele a problémám, hogy számomra a játék alapvető célját és lényegét teszi tönkre. Mert már a Mit játsszunk? csatornáról Zoli is megfogalmazta, hogy általában hirtelen és túl gyorsan ér véget a játék, és ez pláne igaz akkor, ha valakinek direkt ez a célja. Az egész játék chilles, harmonikus építkezése veszik ki ezáltal, hogy egyfajta gyorsasági versenyt csinálunk belőle, de az is igaz, hogy ha valaki olyan jellem, hogy szeretné megtalálni a legjobb stratégiát a győzelemhez, az nem fogja kihagyni ezt a ziccert.
Szóval a játék a megfelelő társasággal játszva chilles, gyönyörű építkezés, amiben békésen gyűjtögetitek a gyönyörű pontozókártyákat és építititek a területeiteket. Kellemes vele játszani, és kellemes megnézni végül a felépült művünket. Viszont ha már ennyi a hasonlóság a Cascadiával, akkor számomra zavaró, hogy míg azt lazán leteszem komolyabb játékosok elé is, addig itt csak elrontja a játékélményt. És nem azért, mert nyersz vagy nem nyersz, hanem mert szerintem ezzel a játék a lényegét veszti el, ami miatt szerethető.
A másik aggodalmam, hogy az értékelésemből is érezhető, hogy a játékot azért szeretem így, mert hasonlít a Cascadiára, ami nálunk nagy kedvenc. De hogy szeretnénk-e mellé a polcra, abban nem vagyok biztos.
Számomra a tavalyi év egyik legkellemesebb csalódása ez a játék. Annak ellenére, hogy absztrakt, és a mechanikája sem teljesen újszerű, mégis sikerült elérnie nálam, hogy újra és újra játszani akarjak vele. Nekem a Cascadiahoz hasonlít a legjobban, de a Cascadiat kb 3 játék után meguntam, ezt pedig még 30 játék után is ugyanolyan lelkesedéssel játszanám.
Ketten és négyen is ugyanolyan élvezetes, és minden alkalommal kihívás. Egyedül azt sajnálom, hogy néha gyorsan vége, pláne ha valaki felfele nem építkezik, csak oldalra.
A komponensek teljesen rendben vannak, a kártyák nagyon szépen vannak illusztrálva, a fakorongokat pedig nagyon jó érzés pakolgatni.
Ez a játék így, hogy ki tudtam próbálni bga-n fel is repült a listám élére. Nagyon-nagyon tetszik. Nagyon ötletes számomra. Agyalós is, figyelsz a feladataidra plusz a területek pontozására. Hasonlít a Cascadiahoz amit szintén imádok. Sokat fogom játszani :)
Az első pár játék utáni vélemény:
Nekem nagyon tetszik a téma, állatoknak kell megfelelő élőhelyet teremteni, hogy minél több pontot szerezzünk. Szeretem, hogy ugyan kompetitív a játék, de nincs benne igazából konfrontáció, nagyjából mindenki a saját kis területét építgeti és nem a másiknak próbálunk keresztbe tenni folyamatosan. Én inkább az ilyen típusú kompetitív játékokat preferálom. :D
Mechanikájában hasonlít az Azulhoz, úgyhogy akinek az bejött, annak nagyon ajánlom. Itt is “csempéket=élőhelyeket” veszünk el, és azt megpróbáljuk úgy lerakni a saját táblánkra, hogy a legtöbb pontot érje, csak állatos környezetben. :)
Jó kis gondolkodós játék, többféle taktikával is lehet nyerni, egyelőre úgy érzem, hogy jó az újrajátszhatósága.
Győzelmi pontokat a lehelyezett állatokra kapunk, valamint a tájaink sokszínűségére (pl. minél hosszabb folyó, minél színesebb környezetben lévő épület).
A szellemkártyák a játék végén egy újabb pontszerzési lehetőséget adnak, ha olyan tájegységeket is csináltunk, ami a kártyán van.
Solo mód: Igazából ugyanolyan, mint ketten, csak így nem tudja senki elhappolni előlem a tájjelölőket és az állatokat. :D Így gyorsabban le is megy egy kör. Jó lenne valami cél vagy kihívás hozzá, de ennek hiányában csak zen rakosgatni a tájjelölőket és minél több állatnak élőhelyet kialakítani. :)
