Az Alone in the Dark egy külső nézetes túlélőhorror, ami az azonos című 1992-es első rész újragondolása és egy szerelmes levél a műfaj kultikus klasszikusához. A történet főhősei Edward Carnby magánnyomozó és Emily Hartwood (Jeremy Hartwood unokahúga), akik a lány nagybátyját keresik.… [tovább]
Alone in the Dark (2024)
Videók
Képek 8
Fejlesztő
Pieces Interactive
Kiadó
THQ Nordic
Grafikus
Guy Davis
Platformok
PlayStation 5
Windows
Xbox Series X/S
Most játszik vele 1
Kedvencelte 1
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Alone in the Dark (2024) videójáték 79%
Az eredeti trilógiát nagyon szerettem, minden hibája és gagyisága (itt főleg a folytatásokra gondolok) ellenére is! Így amikor megtudtam, hogy remake készül az első részből, örültem neki! Egyetlen félelmem volt, hogy elmegy a Resident Evil irányába, és az akcióra fókuszál majd. Szerencsére nem így lett! Megőrizte a horror kalandjáték jellegét és a Lovecraft-os hangulatát. Sőt, az utóbbiból még jóval többet is kapunk! Az alaptörténet hasonló; meg kell tudnunk, hogy mi történt Jeremy Hartwood-dal a Derceto kúriában. Két főszereplő közül választhatunk, Emily Hartwood, Jeremy unokahúga, és Edward Carnby, egy magánnyomozó személyében. Innentől nagyon más irányt vesz a cselekmény, mint a 92-es elődben, elég csak annyit említenem, hogy most nem egyedül bóklászunk a sötétben. A fejlesztők nagyon jól nyúltak a történethez, átjön, hogy ismerik és szeretik az eredetit! Rengeteg utalást kapunk rá, de még a folytatásokra is! Ilyen például Grace feltűnése, aki eredetileg a második játékban szerepelt, de a remake-ben fontos szerepet kap. Rajta kívül még sokan mások lakják a Derceto kúriát és mind fura fazon. Lynch karaktereire emlékeztetnek a Twin Peaks-ből, csak Lovecraft-os környezetbe helyezve. Derceto egész nagy terület, elején még több része le is van zárva, de azért nem egy Spencer Mansion. Hogy ne váljon túlságosan egyhangúvá a környezet, „hallucinációszerű víziókon” keresztül egyéb helyszínekre is eljutunk. New Orleans mocsarain át egészen a déli sarkig (ha már Lovecraft). Ezek jól felépített, hangulatos területek. Karaktertől függően egy-egy egyedi „látomást” is bejárhatunk, ami remek ötlet volt! Mindkettőjüknek van egy kis múltbéli traumája és ezek kibontásra kerülnek. Sajnos, ezen kívül mindkét kampány szinte tökéletesen megegyezik, ugyanazt az utat járják be. Ha sikerült volna némi eltérést belecsempészni, vagy legalább úgy vezetni a történetet, hogy a másik főszereplő is hasonló kihívásokon megy keresztül, az azért sokat dobott volna az élményen. Mert, ha Edward-ot választjuk, Emily csak kutat Derceto-ban, de nem tapasztal meg semmit az őrült víziókból, míg ha Emily-vel megyünk, addig Edward a lakókat faggatja, és fogalma sincs milyen szörnyekről beszélünk. Azt gondolnánk, hogy Emily története a jobb, mivel az ő bácsikája tűnt el, de Edwardé sokkal személyesebb, már csak Grace miatt is, aki valamiért nagyon ismerős a magánnyomozónak. Sokkal átélhetőbb és érzelmesebb az ő kalandja. Emily eléggé sztoikusan viselkedik a kampányában és az ő interakciói a lakókkal közel sem olyan emlékezetesek. Megvan pedzegetve egy leszbikus szál, ami csak a játék legvégére vált furává, de ezt is eléggé közönyösen adja elő. A két főszereplő hangját, mimikáját és motion capturét David Harbor és Jodie Comer adja elő, és azt kell mondanom, hogy Harbor kiemelkedően jól alakít! Igaz, hogy az eredetiben Carnby nem egy kiégett, alkoholista, pénzéhes magánnyomozó, aki emellett még laza is, de Harbor játéka annyira magával ragadó, hogy ezt hamar elfelejtjük és egyből megkedveljük ezt az új inkarnációt! Rengeteg érzelmet felvonultat spoiler, mind hang és mimika terén! Ezzel szemben Comer kisasszonynak csak zavartan kell néznie. Nem vele van baj, biztos ő is sokkal jobb teljesítményre képes (Az utolsó párbaj-ban és a Free Guy-ban szerintem nagyon jó volt!), csak Emily karaktere olyan, hogy abból ennél többet nem lehet kihozni. Pedig volt benne lehetőség, mert az ő személyes traumája jobb, mint Carnbyé, de mégsem tudtak mit kezdeni vele. Maga a játék tárgykeresésből, nyomok felkutatásából, rejtvények megoldásából áll, némi akcióval vegyítve. Ajánlom, hogy mindenki az old school nehézséget állítsa be, így is könnyűek a fejtörők, akkor milyen lehet, ha a játék még a kezedet is fogja közben? A játékmenetben azért akadnak negatívumok is, ami legtöbbször az Unreal engine-ből adódik. Későn betöltött textúrák, tereptárgyak közé beragadás, és hasonlók. Ami viszont a fejlesztők sara, az a lopakodás, ami borzalmas lett! Alapból nagyon lassan haladunk ilyenkor, de rendre észrevesznek a szörnyek! Ezen még dolgozhattak volna egy kicsit! De szerencsére nem létszükséglet ez a funkció! Ha ezt és az apróbb hibákat javították volna, akkor egy erős nyolcas a játék! Ahogy láttam, sokan lehúzták. Én ezt annak tudom be, hogy Resident Evil szintű remake-t vártak (egyedül a Boss figth az, ami arra emlékeztet), de hát erről soha nem is volt szó! Ez egy lelkes kis csapat első horrorjátéka és ahhoz képest meglepően jó! Remake-ként is jól működik, történetmesélés terén meg kiemelkedő! Aki szereti a fejtörőket és a Lovecraft-os horrorhangulatot, annak vétek kihagyni! Remélem lesz folytatás, én vevő lennék rá!
Ha tetszett, játssz ezzel is
1 | This Bed We Made (2023) videójáték 77% |