Counter-Strike (2000)

Nagyon megsínylette a zsebpénzünk, meg az iskolai órák, amikor felfedeztünk a városban egy lanos helyet és elkezdtünk csézni. Annyian bepréselődve egy kis zugba, hogy már lépni se lehetett, néztük a másik játékát, amíg nem jutottunk helyhez mi is. Az 1.6 kiadása után nálunk szépen lassan elkopott a dolog, de a CS a mai napig a kockulás és a multiplayer játékok egyik megkerülhetetlen sarokköve.

Én is játszottam vele, mint mindenki a suliban. Kegyetlenül béna voltam, mert gamer korszakom előtt talált meg, de hát ez van… azóta, egyetemistaként legalább láthatom, ahogy egy modnak hála a legtöbb ismerősöm az egyetem egyik épületében mászkál és lövöldözik vele…

Kerek 10 évet ölelt fel a gyerekkoromból ez a korszakos játék, azon belül is az 1.6-os verzió. Mostanra már nem annyira tud lekötni, sokkal inkább érdekelnek a story-base, egyszemélyes kampánnyal bíró game-ek. Viszont kétségtelen, hogy ez a játék nekem kimerítette a virtuális játszótér fogalmát. Több órányi LAN vagy online parti, de még a botok ellen is rengeteget játszottam. Töménytelen sok map (letöltve túlzás nélkül volt több, mint 300 darab) égett bele az agyamba, amit a büdös életbe sosem fogok elfelejteni (aztec, inferno, nuke, dust, dust2, assault, train, cbble, pool_day stb.). De nemcsak játékot, hanem mint programot is rohadtul éltem, a console-os parancsokat és a fegyverek kódjait mai napig vissza tudom mondani, utóbbi hangjait meg egyszerűen imádom.
Tudom, hogy vannak olyanok, akiknél a COD 1-2, az első Battlefield, a Quake 3, vagy az Unreal Tournament voltak a gyerekkor definiáló címek, nekem ez volt az egyik meghatározó. Volt egy olyan frenetikus, megmagyarázhatatlan varázsa, ami mérhetetlenül bevonzott újra és újra. Tényleg mint egy nagybetűs játszótér, amiben órákat, napokat, heteket el tudtam veszni.

Ha egy játékot lehetne kiemelni az életemből, ez lenne az.

Hetediktől nyolcadikig a fiúk minden informatikaóra végén ezt nyomták. (Nyolcadikban azonban bevezették az ülésrendet és a gépek programjainak folytonos vizsgálatát, így nem rakhatták át az iskolai gépre a játékot. Valahogy mégis megoldották a dolgot.)
Melletem is pont egy fiú ült, így néha-néha én is játszottam vele. Engem nem igazán között le, sosem szerettem az ilyen játékokat.

Még mai napig imádjuk az 1.6-ot :D a legjobb lan parti alap, ha össze ül a csapat

Tinikorom lanpartyjainak nagy kedvence. Nem voltam túl jó, de elszórakoztatott.