Van egy bizonyos szempontból hasonló játék, a Gazdálkodj okosan!, aminél ez fényévekkel jobb. És akkor nagyjából ezzel elmondtunk minden jót a Monopolyról. Gyerekkoromban ezt és a Capitalyt nagyon szerettem, de akkor nem volt jobb itthon. Most rengeteg van, játékok ezrei.
Ha a konkrét problémákat akarjuk megfogni:
– rettentő hosszú játékidő
– ehhez képest kevés döntés, nagy szerencsefaktor
– legkésőbb egy óra múltán már iszonyatosan repetitív
– Ha valaki kiesik, lehet, hogy a többiek még órákig játszanak tovább.

A maga idején jó játék volt, manapság a legtöbb játék megfelelő gyógyírt kínál ezekre a problémákra. Ideje búcsút venni a Monopolytól és mai játékokkal játszani.

Megható, érzelmes történet volt. Megmutatta, hogy ha beüt egy katasztrófa, nagyon könnyen előjön az emberek legrosszabb énje, s sajnos az igazi szörnyeteg sokszor a társaink képében les ránk. Borzalmas, milyen erkölcsi dilemmák elé állítanak bizonyos helyzetek, s sokszor nincs jó vagy rossz döntés, hiszen bármit is választunk, valaki meghal. Végig izgultam a szereplőkért, igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy megmentsem őket. Lee és Clementine párosa, az a kötelék, ami kialakult köztük, mélyen megérintett. Számos jelenetnél meghatódtam, a végén pedig zokogtam. Biztosan fogom folytatni, de egyelőre várok még vele, előtte összeszedegetem az utolsó jelenetnél összetört szívem darabkáit.