Monopoly (1935)

Van egy bizonyos szempontból hasonló játék, a Gazdálkodj okosan!, aminél ez fényévekkel jobb. És akkor nagyjából ezzel elmondtunk minden jót a Monopolyról. Gyerekkoromban ezt és a Capitalyt nagyon szerettem, de akkor nem volt jobb itthon. Most rengeteg van, játékok ezrei.
Ha a konkrét problémákat akarjuk megfogni:
– rettentő hosszú játékidő
– ehhez képest kevés döntés, nagy szerencsefaktor
– legkésőbb egy óra múltán már iszonyatosan repetitív
– Ha valaki kiesik, lehet, hogy a többiek még órákig játszanak tovább.

A maga idején jó játék volt, manapság a legtöbb játék megfelelő gyógyírt kínál ezekre a problémákra. Ideje búcsút venni a Monopolytól és mai játékokkal játszani.

Szórakoztató társasjáték, tényleg minden korosztály örömmel játszik vele, ahogy tapasztaltam. Rafkósnak kell lenni ennyi :)

Jó is, meg nem is. Én általában rendszerint csődbe megyek benne… :D Ráadásul ez egy meglehetősen hosszadalmas társasjáték, melynek folyamán gyakran azon kapom magam, hogy rémesen unom. Ez bizony nem az én játékom, de elismerem, hogy ötletes… :)

Minden ehhez hasonló társasjátéknak az alapja a Monopoly, ám én csak jóval később tudtam kipróbálni. Mit ne mondjak, kissé csalódtam. Többet vártam tőle. Jópofa, meg minden, de valahogy nem tudom annyira élvezni, mint pl. a Hotelt.

Nagy kedvencem, de sajnos a többiek annyira nem szeretik, úgyhogy csak ritkán tudok vele játszani.

Amikor megkaptuk általános iskolában, teljesen beleszerettünk a játékba és sokat játszottunk otthon is, a szomszédokkal is. Nem állítom, hogy azóta megutáltam, de mostanában mindig kétszer meggondolom, hogy elkezdjek e egy játékot. A játék felépítése nagyon jó, de mivel nagyon sokáig tart, könnyű elveszíteni egy menet közben az érdeklődést. Ritkán játsszuk végig. :(

Még nem borult asztal a játék folyamán. :D :D