The Walking Dead (2012)

A két Batman, a Game of Thrones, a Guardians of the Galaxy és a Wolf Among Us után végre ezt is befejeztem a TellTale-től. Hozta a megszokott minőséget és ez sem több QTE-kkel tarkított interaktív sztorinál, mégis ajánlom, ahogy az előzőeket is. A sorozatot ugyan már több évada kaszáltam, de ez meg tudott lepni. Kellően fordulatos és változatos lett a TV-s testvéréhez képest és természetesen sokat dobott rajta, hogy bizonyos dolgok látszólag az én döntésemen múltak a történetben. Valószínűleg a többi részt is beszerzem majd, mert kíváncsi lettem a folytatásra.

Hát ez nagyszerű játékélmény volt, rengeteg érzelemmel, akcióval és nehéz döntések sorozatával, de elmondhatom, hogy imádtam minden pillanatát. Együtt izgultam és sírtam a szereplőkkel.* Lee és Clementine párosa nagyon a szívemhez nőt.
Egyébként mindenkinek ajánlom ezt a játékot, nem szükséges hozzá a Walking Dead ismerete, a Telltale és az azokhoz hasonló játékok szeretete is elég. Persze van egy két easter egg a rajongóknak, de ezek túl sokat azért nem adnak a játékhoz, inkább csak érdekességek.

*Egyébként annyira beleéltem magam, hogyha valaki felvette volna, abból nagyon jó reakcióvideót lehetett volna csinálni. :D

Ezerszer láttam és játszottam már, de mivel az utolsó két évadot nem játszottam, így előttük gondoltam azért nem árt kivinni a korábbi részeket sem megint.
Továbbra is egy remek játék szerethető karakterekkel és érdekes történettel, számtalan megható jelenettel (főleg a végével).
Természetesen a telltale-nél sajnos a „ döntéseid alapján alakul a történet” még mindig egy erős túlzás, de még elnézhető.

Lee története olyan szinten magába szippantott, hogy meg sem álltam amíg a végére nem értem. Tanulhatna az íróktól a tv sorozat gárdája is. A játékmenet, a Walking Dead megjelenésekor újszerűen hatott, mára talán egy kissé megkopott, de ez nem a WD hibája, így nem róható fel neki.

Megható, érzelmes történet volt. Megmutatta, hogy ha beüt egy katasztrófa, nagyon könnyen előjön az emberek legrosszabb énje, s sajnos az igazi szörnyeteg sokszor a társaink képében les ránk. Borzalmas, milyen erkölcsi dilemmák elé állítanak bizonyos helyzetek, s sokszor nincs jó vagy rossz döntés, hiszen bármit is választunk, valaki meghal. Végig izgultam a szereplőkért, igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy megmentsem őket. Lee és Clementine párosa, az a kötelék, ami kialakult köztük, mélyen megérintett. Számos jelenetnél meghatódtam, a végén pedig zokogtam. Biztosan fogom folytatni, de egyelőre várok még vele, előtte összeszedegetem az utolsó jelenetnél összetört szívem darabkáit.

Nagyon jó kis játék, szeretem az ilyen párbeszédes, választós dolgokat. Az hibája viszont, hogy úgy éreztem, néhol tök mindegy, mit választok, a lényegen nem változtat. Nyilván nehéz és nem is igazán lehet úgy összerakni egy játékot, hogy a választások megváltoztatják a fő szálat, de azért izgalmasabb lett volna, ha legalább variálják kicsit a dolgokat, hogy ha X szereplő van, akkor ő X dolgot teszi, ha Y, akkor meg az Y-t. Kicsit kiábrándító volt, mikor már segítségért folyamodva rákerestem a walkthroughra, és ott a segítő videó nem az én döntésemmel ment tovább, de a jelenet ugyanaz volt.
A főszereplő jó választás, szerettem vele lenni.

Imádtam minden percét!