Ez egy meglepően addiktív játék. Tipikusan olyan, amivel nem is tervezel játszani, aztán azt veszed észre, hogy ott várnak azok a játékok, amikről előre eldöntötted, hogy kipróbáljátok, de valamiért mindenki örömmel nyugtázza, amikor valaki végre megkérdezi, hogy „Még egy kör Ganz Schön…?”. Nem túl bonyolult, néha kicsit bosszantó is, ha pont nem indulnak be a kombóid, és az istennek se akarsz jót dobni, de nagyon rá lehet pörögni.

Totál nosztalgia cím nálam a Doom: emlékszem kiskoromban az első része volt az első játékok egyike, amitől gamer lettem. (Plusz néhai édesapámmal nagyon sokat játszottunk ezzel együtt, úgyhogy ez csak fokozza a nosztalgiafaktort.)

Történet ugyan nincs, de nem is mindenhova kell. Teljesen élvezetes pár óra kikapcsolódásra menni és kellemes zenére hentelni a démonokat. Minden fegyver, a level design rendben van, abszolút jó feszültséglevezető volt ez a stresszes hétköznapokra. :D

Játékidőm: 18 óra