Ganz Schön Clever (2018)

Hat dobókocka. Nagyon hamar nagy kedvencem lett. Csodálatos érzés, amikor egyetlen kocka elvételével olyan láncreakciót lehet beindítani, ami csak úgy árasztja a pontokat. És van valami büszkeségféle abban, amikor hangosan ki lehet mondani, hogy „negyedik forduló, kérek egy kék X-et, ezért kapok egy lila 6-os, amiért kapok egy citromsárga X-et, amiért kapok egy narancssárga 4-est, amiért kapok egy újradobást”. A legelején annak is örültem, hogy elértem a 140 pontot, ami után a játék már egyáltalán szóba áll a játékossal. Azóta már nem egyszer sikerült 300 fölötti pontszámot elérni, és az… hát, na! Az már említésre méltó. Egy szóló játék 10 perc alatt lemegy belőle, ketten is 25 perc alatt végzünk. Ami azt jelenti, hogy egymás után akár sokat is le lehet belőle játszani. Nyilván mindenkinek más a tűréshatára, de nekem nem válik unalmassá. Pedig csak hat dobókocka.

Régen láttam már videókat róla, tetszett is meg nem is, így elraktároztam, hogy majd egyszer kipróbálom. Nemrég elhatároztam, hogy beszerzek több egyedül is játszható játékot, így esett a választásom rá. Videók alapján is könnyűnek találtam, a szabályt elolvasva is logikus és érthető volt. Amikor családnak tanítottam azt láttam, hogy elsőre sok, de a második alkalomra már mindenki belejött. Továbbra is könnyű játéknak tartom, viszont nehéz benne sok pontot szerezni, így gyakorlást kér és ez tetszik benne. Minden játékosszámmal próbáltam és mindegyikkel jó szerintem. Sőt mi öten is próbáltuk, és az is teljesen jól működik, bár elég hosszú lett, így amiatt nem ajánlom. Mindig szívesen játszok vele , valószínű sokáig a gyűjteményem része marad. Idővel a többi részét is letesztelem.

Nehezen ment az eleje, hogy az ember felfogja a lehetőségeket, és a kombináció forrásokat, de amint megy, igazából nagyon jól beindul a játék. És addiktív, most ott tartunk, hogyha egy hete nem játszottunk, akkor már ezzel álmodom :D
Szerintem egy bizonyos szintig nagyon könnyű fejlődni, és nagyon jó érzés, hogy kombó kombó hátán teljesül, és csak suhansz a játékkal, miközben igazából csak kockákkal játsszol. Ez nekem nagyon bejön benne, és páromnál jobb is vagyok (aki valamiért minden alkalommal felhozza ezt. Legutóbb akkor játsszottunk, amikor már aludnom kellett volna, és képes volt félálomban megverni engem :D)
Imádom játék, bár tény, hogy 250 fölé egyszerűen nem tudok felkúszni, és már kezdek kifogyni a stratégiákból, hogy ezt hogyan tudnám abszolválni.

Ez a játék függővé tesz. Néha este, amikor lefekszem, játszom egy partit. :D Zseniális, amikor egy láncreakció beindul és rápörögsz. Szerencse is kell hozzá, de ez sem zavar. Élvezet vele játszani bármikor, bárhol. Eddig bárkinek mutattam, megszerette. Gyerekeknek is jól jöhet egy kis matek gyakorlásnak.

Ez egy meglepően addiktív játék. Tipikusan olyan, amivel nem is tervezel játszani, aztán azt veszed észre, hogy ott várnak azok a játékok, amikről előre eldöntötted, hogy kipróbáljátok, de valamiért mindenki örömmel nyugtázza, amikor valaki végre megkérdezi, hogy „Még egy kör Ganz Schön…?”. Nem túl bonyolult, néha kicsit bosszantó is, ha pont nem indulnak be a kombóid, és az istennek se akarsz jót dobni, de nagyon rá lehet pörögni.

Addiktív összetett kártyajáték – a láncreakciók teszik olyan elképesztően élvezetessé.

Egyelőre csak egyedül játszottam, egy hónap alatt hat partit. Változó sikerrel, de most legutoljára nagyon jól sikerült.
Ez nekem abszolút relax, agykikapcsoló, nem agyalok közben máson. Kis menekvés.
De azért kíváncsi vagyok, milyen többen.

Határozottan nem rossz játék, csak bele kell lendülnie az embernek. Az elején még nem annyira láttam át, hogy mit is csináljak, de aztán sikerült átlendülnöm, átlátnom a dolgokat, még ha ettől függetlenül bénák voltak a dobásaim is.
A szerencsefaktor erős, de pont ez a szépsége. Jó kis játék.