Doom (2016)

Kényelmes ultra violence-en (hard mód) játszottam (majdnem) végig, másfél pályával a vége előtt bebugolt egy helyen miután vagy száz démont kellett egyszerre megölni, és hiába csináltam meg, nem nyílt ki a továbbjutás lehetősége. Mivel amúgy sem nagyon adta nekem ez a játék (pedig anno még PS4-en is végigvittem a feléig), így már nem strapáltam ezzel magam, az ilyen bugolásokat nem tudom tolerálni. Én nem bírom elviselni a zúzós zenét sem, amit nyomat a játék, nullára levettem a zene hangerejét, de úgy meg hiányzott némi visszacsatolás a gameplayhez.

Totál nosztalgia cím nálam a Doom: emlékszem kiskoromban az első része volt az első játékok egyike, amitől gamer lettem. (Plusz néhai édesapámmal nagyon sokat játszottunk ezzel együtt, úgyhogy ez csak fokozza a nosztalgiafaktort.)

Történet ugyan nincs, de nem is mindenhova kell. Teljesen élvezetes pár óra kikapcsolódásra menni és kellemes zenére hentelni a démonokat. Minden fegyver, a level design rendben van, abszolút jó feszültséglevezető volt ez a stresszes hétköznapokra. :D

Játékidőm: 18 óra

Az FPS-ek egyik nagy öregje visszatért. Mit visszatért? Visszarobbant, de olyan erővel, hogy hozzá képest egy cárbomba csak egy kis petárdának tűnik. Nem akarja megváltani a világot, de még a műfajt sem, csak szórakoztatni akar a brutális, pörgős játékmenetével és az ütős soundtrackjével. Nem nagyon tudok belekötni a játékba, maximum csak annyit tudok negatívumként felhozni, hogy egyesek számára talán túl hamar monotonná válik a démonmészárlás. De ha csak egy kis munka utáni feszültséglevezetésre vágysz, akkor a Doom az egyik legtökéletesebb választás eme célra.

A látványvilág 10 pontos, de azt egy idő után untam hogy kicsit mész majd nagy harc, kicsit mész megint majd nagy harc… Ettől kiszámítható és vontatott lett, az előző Doom-ban jóval több feszültség volt.

Ez baromi király volt :D Pörgött, élvezetes volt, meglepően hosszú és a secretek keresgélése és a challengek teljesítése olyan szinten feldobta a játékmenetet, hogy már csak emiatt a kettő miatt megéri felpontozni. A történet, bár felületesre van véve, mégis kidolgozott, de nem kell vicseri mélységekre számítani azért, pont elég volt.
A challengek kreatívak, színesítik a játékmenetet, a secretek pedig szintén, felfedezésre ösztönöznek, és belecsempésznek egy kis platformingot. Becsukott szemmel veszem a következő részt.
A bethesda pedig bemutatta, hogy nem csak bughalmazokat tud kiadni :D (bár a trófeák azért be tudnak akadni)