Még nagypapámtól kaptam évekkel ezelőtt egy fa faragott sakk készletet. Csodálatos figurákkal, gondosan elkészítve ott hevert évekig a polcon, mert senki nem tudott a családban sakkozni rajtam kívül. Aztán hirtelen a napokban eszünkbe jutott a sógorommal, hogy játszhatnánk, mert ő szeret sakkozni. Kicsit fel kellett elevenítenem az ismereteimet, de a harmadik játéknál már sikerült nyernem, szeretem ezt a játékot.

Imádtam, nagyon cukor!
A világ meseszép!
Mikor vége lett, még maradtam sétálgatni, nézelődni, gyűjtögetni..
Viszont a történetet kevésnek éreztem, nem kidolgozottnak, nem is tudtam Kena-val a végére sem azonosulni azon kívül, hogy kedves lány, és spirituális, és cuki bolyhos segítői vannak.