Sakk (1475)

Mint a legtöbb embert, akit ismerek, engem is apám tanított meg rá. Életem legelső játszmájában beáldoztam neki egy parasztot, mire elkezdte magyarázni, hogy milyen butaságot csináltam, mert ő ezt így most le tudja ütni, a következő lépéssel meg levettem a vezérét (hogy nem vette észre?!), és úgy el volt ájulva, hogy kezdő kisgyerekként ilyet képes vagyok meglépni, talán már látta a lelki szemei előtt az új Bobby Fisher-t… :)
Aztán persze rengeteget játszottunk, és nagyjából talán háromszor, ha sikerült legyőznöm, de ebből az egyik alkalom egy nyaralás alkalmával történt a strandon, ahol a járólapok voltak a tábla mezői, és félember nagyságú bábukkal játszottunk, a végére már rendes nézőközönség vett körül minket – azt azóta is hallgatom tőle, hogy életemben alig tudtam megverni, de azt persze pont úgy időzítettem, amikor nyilvánosan alázhattam meg. :D

A lényeg, hogy imádom ezt a játékot, és annyi év után még mindig tud újat mutatni – azt pl. a héten tudtam meg, hogy az ellenfél alapsorába beérkező gyalog olyan tisztté is átváltozhat, amit még nem vettek le a tábláról – így akár elméletileg 9 vezér is lehet a táblán.

Apával nagyon sokat játszottunk régen, Ő is tanított meg minden csínjára-bínjára.

Sokáig egyáltalán nem tudtam játszani, aztán elegem lett, és elmentem egy intenzív sakktanfolyamra, ahol egy hét alatt elég keményen megtanítottak a különböző trükkökre. Azóta imádom, bármikor le tudok ülni valakivel egy játékra.

Még kiskoromban tanította meg nekem a papám hogy kell játszani és utána mindig ezt játszottuk meg malmot.Emlékszem milyen nagy boldogság volt mikor sikerült először legyőznöm :)

Még nagypapámtól kaptam évekkel ezelőtt egy fa faragott sakk készletet. Csodálatos figurákkal, gondosan elkészítve ott hevert évekig a polcon, mert senki nem tudott a családban sakkozni rajtam kívül. Aztán hirtelen a napokban eszünkbe jutott a sógorommal, hogy játszhatnánk, mert ő szeret sakkozni. Kicsit fel kellett elevenítenem az ismereteimet, de a harmadik játéknál már sikerült nyernem, szeretem ezt a játékot.

Leginkább gyerekként játszottam vele, főleg apuval. Szerettem. Ma már nehezen menne. Főleg, hogy pár hónap után derült ki, hogy néhány szabályt nem, vagy máshogy tudtam.

Nagypapám tanított meg rá, de sajnos sose nyertem, se ellene, se mással.

Mindenkinek van, vagy legalábbis kell, hogy legyen egy története, hogy mikor találkozott először a sakkal és hogy miért játszik.

Nekem az apám tanította meg a szabályokat és magamban mindig neki ajánlom, ha nyerek.

A cél pedig a szomszéd srác legyőzése volt, k…a sok tanulással végül sikerült, azóta nem ugyanaz :D

Örök kedvenc. A logika mesterjátéka.