Modern játék abban az értelemben, hogy középről egy nem túl eredeti mechanizmussal veszünk el lapokat, és aztán ezeket rakjuk össze magunk előtt annak érdekében, hogy a lehető legtöbb pontot érjük el velük változatos (és minden játékban más) pontozások mentén. Ezt két dolog dobja fel: egyrészt az, hogy ezúttal a lapok összerakása a harmadik tengely mentén (nem egymás mellé, alá, hanem egymásra) történik, ami érdekes kis taktikai feladványt hordoz magában, hiszen a lapokkal egymás pontozó elemeit is letakarhatjuk. A másik dolog természetesen a játék fő vonzereje: szép vagy érdekes, de főleg szürreális festményeket hozunk létre a lapok egymásra rakásával, márpedig ez olyan klassz, hogy ezért hajlamos vagyok a játék kisebb gyengeségeit (fantáziátlan lapszerzési mechanizmus; a gondolkodósságához képest néha bosszantó szerencsefaktor a kijövő kártyák sorrendje tekintetében) is elfeledni. Különösen, hogy ezekre a Reflections című folytatás hathatós gyógyírt kínál.

Nagyon szeretem a kijutós játékokat, hát ha még különleges atmoszférája is van! Ez a pszicho-horror beütés nagyon jól állt neki, az időutazásos, múltat megváltoztatós furcsa dimenziócsúszás pedig végképp kiemelkedővé tette. A feladványok megoldhatóak, de azért agyalni kell rajta rendesen, viszont pár klikk után rá lehet jönni a megoldásra akkor is, ha első blikkre az ember agyában még nem is állt össze a teljes kép. spoiler
Szó mi szó: hangulat ötös, játékélmény szintúgy, történet és fantázia megint csak jeles.