Canvas (2021)

Ez egy fantasztikus játék! Absztrakt logikai, melyben az elvont művészet iránti vonzódásunkat is meg tudjuk élni. Az egymásra rakott lapok több, mint 30ezerféleképpen alkothatnak festményt, nagyon egyedi, szürreális, vagy éppen vicces képek és címek jöhetnek ki, én most teljesen le vagyok nyűgözve. Élményben és stílusban a Calico és a Coatl mellé tenném hasonlónak.

Nagyon vártam már, de megpróbáltam nem túlzott elvárásokkal leülni hozzá.
Az alkatrészek csodaszépek, minden eleme minőségi. Minden kis apró részlet harmonizál. Tökély! *.* Felkerült a legszebb társasaim listájára.
A játékmechanika egyszerű. Vagy felveszel egy kártyát vagy befejezel egy festményt. Max. 5 kártya lehet a kezedben.
A pontozókártyák és azok kombinációs lehetőségei adja a változatosságot, meg persze a festménykártyákat is rengetegféle képpen össze lehet variálni. A pontozókra vannak ajánlások a végén, ha az ember most egy lazább vagy épp egy nehezebb játékra vágyik.
Nem konfrontatív, a saját dolgával foglalkozik az ember, max. szomorú, ha elvisznek valamit, amit már kinézett.
Azt mindenképp elárulom, hogy egy alapból könnyed, filler társasról beszélünk. Nem lesz durva agyégetés, tényleg max. 20-30 perc. De szerintem ettől a játéktól ne is várja ezt az embert. Inkább ez a zen hangulat árad belőle. Meg viccesek tudnak lenni a végső festmények nevei, kinézete.
Szóval két nagy játék között, akár munka után, fáradt estéken tökéletes választás.
A dobozban mindennek megvan a helye, a doboz pont akkora, mint kell, nem lötyögnek a dolgok. Az meg, hogy fel is lehet akasztani a falra akár egy festmény, még különlegesebbé teszi. ♥
Egy dolog „zavar”, hogy a pontozás másfele terel, mint amit a szépérzékem szeretne. :D
Én ma mind a két solo módot kipróbáltam a nehezebb pontozókkal. Tetszett ez a verzió is. :)

Nagyon régóta néztük ezt a játékot, Gabi megkapta karácsonyra, így tegnap végre ki tudtuk próbálni együtt is. Először is marha ötletes és igényes minden kiegészítője a játéknak. A játékmenet erősen emlékeztet a Century-ra és picit a Sagrada-ra is, nekem emiatt mínusz, mert nem tudok előre tervezni, ha mások kiszedik előlem amit kinéztem. A kész képek nevein nagyon jókat röhögtünk, biztosan fogunk még játszani vele és szerintem felrakom a saját kívánságlistámra is.

Nehéz erről a játékról értékelést írnom, mert nagyon megosztó számomra. Nagyon szétválik szerintem a termék, és maga a játékélmény, aminek szerintem nem kellene ennyire szétválnia.
A játékban festménylapokat húzunk fel, és ezekből a festménylapokból (pontosan háromból) kell megalkotni egy festményt. A festmény alján láthatóak a különféle pontozást segítő jelzések, és ezeket figyelve pontozzuk le az egyes festményeket.
Bár nem játszottam túl sok társassal, az azért látszik, hogy nagyon „régi”, bevállt mechanizmusokat kever kicsit új megvalósításokkal. Bevállt mechanizmus volt a lapfelhúzás (szállóigévé vált az "olyan, mint a Centuryban"), közben pedig mindez szembenállt a nagyon új kártyákkal. Hogy kapunk egy hátteret (aminek nincs is a játék szempontjából pontozásban jelentősége, de mégis fontos, mert esztétikus), amibe pakolgatjuk az átlátszó lapokon lévő figurákat, és végül kialakul… valami. A festményed.
Számomra a legnagyobb hibája a játéknak, hogy vagy arra figyelsz, hogy megfelelő mennyiségű pontod legyen, vagy arra, hogy esztétikus legyen a képed. A kettő pedig nagyon ritkán találozik (a mi három-három képünkből szerintem egy volt jól pontozó ÉS esztétikus is, és még csak nem is én "festettem"), ami számomra negatívum volt. Engem borzasztóan frusztrált, hogy egyszerűen képtelen vagyok tényleg szép képet készíteni, és mellette legyen kb valamennyi pontom is, és nyilván, mivel így gondolkodtam, a mellettem ülő stratéga a földbe is döngölt.
A játék újdonsága miatt az egész doboztés minden alkatrészt (amennyire tudtak) a legjobb, prémium minőségben adták ki. A doboz gyönörű, ha meglenne, biztosan a falra akasztanám, mert elképesztően szép, miközben az, hogy ebből „kihúzzuk” a játékot (és nem a fedelét vesszük le) szerintem igazán izgalmassá teszi. A szabálykönyv, a papír, és minden minősége hihetetlenül ott van. Egyetlen furcsasága, hogy az átlátszó kártyák már sokat voltak használva, és egyeseken ez látszott is (nem koszolódás, inkább törés), DE mivel egy kávézóban játszottunk vele, és több tucat kézen járt így is, szerintem jól bírja.
Mint játék nekem nem tetszett, mert nem tudtam tényleg szépet alkotni (és azért vastagon benne van a szerencse is, miket húzunk fel), de mint termék, szerintem csodálatos. Nagyon meglepődnék, ha évente nem jönne hozzá új kiegészítő, és azon is, ha nem terjedne el pont annyira, mint a Dixit (és pont olyan alternatív játékmódokkal, hogy az érzelemkifejezést segítje mondjuk egy festmény elkészítése stb. ERRE szerintem tökéletes lehet még egy marék kártyával).
Izgalmas cím, érdekes, érdemes kipróbálni annak, aki fogékony erre. Nem túl bonyolult, ez tény, de tud a grafikával annyit hozzáadni, hogy igazán szerethető játék legyen.

Első látásra felfigyeltem rá, amikor megláttam a dobozát a debreceni társaskávézóban. Amikor megnéztem a bemutató videóját, már beleszerettem. Imrével kipróbáltuk, rögtön lejatszottunk három kört egymás után. Ha meglesz itthon is, félre teszem a kritériumokat, magam elé veszem a háttereket meg a festményrészleteket, és alkotok. Igazán inspiráló a játék.♡

Fiatalabb koromban odáig meg vissza voltam a rajzolásért és a fesztészetért, szóval nem kicsit jöttem lázba, amikor megláttam, hogy ez a társasjáték létezik. Egy impulzusvásárlás keretei között be is szereztem, de sajnos nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A játék maga nagyon szép, igényes, az meg, hogy playmat van hozzá, nekem külön öröm volt. Adott feltételek teljesítésével kell minél több pontot érő festményeket összehozni 3 rétegből, nem nagy ördöngösség, és számomra kellően „meh” is lett.
Maximum 5 lapkából kell 3-at kiválasztani az adott képhez, de nagyon sokszor fordul elő, hogy egyszerűen nem tudsz különösebben kombinálni, hanem két rossz közül kell összeraknod a kevésbé rossz képet. Nem érzem benne a kihívást, én általában ha felhúzok 3 lapkát, már rakom is le a kész képet. Nem ülök a lehetőségek fölött görnyedve, nem jár az agyam, mert nagyon ritkán van, hogy tényleg killer kombót tudok összehozni. Igazán jól nem is tudom megfogalmazni, miért nem fekszik nekem a játék, egyszerűen nem érzem benne azt a pluszt, ami miatt újra és újra elő akarnám venni, nincs meg benne a kombinálás okozta izgalom és utána az elégedettség, amikor tényleg valami sok pontot érőt sikerült összehozni..
A másik, ami nem tetszik még, maguk a képek, amiket „megfest” az ember. A lapkákon adott helyeken vannak a motívumok (jobb oldalt, bal oldalt, fent, körben stb.), és rengetegszer takarják ki egymást, hogy a kész kép csak egy nagy paca legyen. Raktam már ki olyat is, aminek egyszavas címe lett (ami nem negatívum, csak vicces volt). Szóval van, hogy választani kell, hogy szép képet alkotunk, vagy olyat, ami több pontot ér. Lehettek volna kicsit változatosabb helyeken a képek alkotóelemei, izgalmasabb lenne a festményalkotás része is.
Amúgy nem pontozom le, mert fillernek tökéletes, és a konfrontatív játékokat elítélő családommal nagyon sokszor elővettük hétvégi estéken – a többieknek jobban tetszik, mint nekem. :) Szóval amúgy a játékélmény egészen pozitív, de vannak ezerszer jobb hasonló absztrakt játékok.

Nekem Sagrada-típusú játêk, bár az jobban tetszik, mind sztoriját, mind kivitelezését tekintve.
Ez is elég nívós, a tematika (festő vagy egy művészeti fesztiválon) miatt kapta a lányom. Érdekes képeket lehet létrehozni, a webdesigner unokatesója szerint arról szól a játék, hogy hogyan add el a lelked a megrendelőnek. Valóban, vagy nyersz, vagy szép képeid lesznek. Én nyerni szoktam, mivel nincs szépérzékem:))
Szerintem 10+osan már érthető, esetleg a nehezebb küldetéskártyákat ki kell tenni, és nem random, hanem tudatosan választani a vászonra kerülő négy feladatot.

Modern játék abban az értelemben, hogy középről egy nem túl eredeti mechanizmussal veszünk el lapokat, és aztán ezeket rakjuk össze magunk előtt annak érdekében, hogy a lehető legtöbb pontot érjük el velük változatos (és minden játékban más) pontozások mentén. Ezt két dolog dobja fel: egyrészt az, hogy ezúttal a lapok összerakása a harmadik tengely mentén (nem egymás mellé, alá, hanem egymásra) történik, ami érdekes kis taktikai feladványt hordoz magában, hiszen a lapokkal egymás pontozó elemeit is letakarhatjuk. A másik dolog természetesen a játék fő vonzereje: szép vagy érdekes, de főleg szürreális festményeket hozunk létre a lapok egymásra rakásával, márpedig ez olyan klassz, hogy ezért hajlamos vagyok a játék kisebb gyengeségeit (fantáziátlan lapszerzési mechanizmus; a gondolkodósságához képest néha bosszantó szerencsefaktor a kijövő kártyák sorrendje tekintetében) is elfeledni. Különösen, hogy ezekre a Reflections című folytatás hathatós gyógyírt kínál.