Ez egy meglepően addiktív játék. Tipikusan olyan, amivel nem is tervezel játszani, aztán azt veszed észre, hogy ott várnak azok a játékok, amikről előre eldöntötted, hogy kipróbáljátok, de valamiért mindenki örömmel nyugtázza, amikor valaki végre megkérdezi, hogy „Még egy kör Ganz Schön…?”. Nem túl bonyolult, néha kicsit bosszantó is, ha pont nem indulnak be a kombóid, és az istennek se akarsz jót dobni, de nagyon rá lehet pörögni.

Valahogy így kell remek folytatást készíteni. Mindenben sikerült felülmúlni az első részt, a grafika rengeteget javult, a játéktér a többszörösére nőtt, még több emlékezetes szereplőt kapunk, az új történettel és a rengeteg negyedik fal áttöréssel pedig végképp elmosódik a határ a játék világa és a mi világunk között.

Az már csak hab a tortán, hogy a fordítók is bekerültek a játékba. Ha magyar nyelvűre van állítva a játék, akkor megtaláltok a játék elején a börtönben – én vagyok a szürke pulcsis rab. :D