Nem kezdő játékosoknak való, annyi szent. A rengeteg jelölőt, ikont és információ áradatot meg kell emészteni. Ha ez megtörtént, akkor utána még élvezni is lehet a játékot, ami kb. harmadik játszásra fog megtörténni. Viszont ezután a lehetőségek tárháza áll előttünk. Rengeteg pontszerzési opció és variálás miatt az újrajátszhatósága kiemelkedően magas.
Szépen kivitelezett társas, nagyon összerakott szabállyal, és több játék variánssal (amit mások kiegészítőként árulnának). Árt/érték arányban verhetetlen a játék.

Nem lett a kedvencem…
A történetek nagyon jók voltak, a látvány az 1-hez hasonlóan szépre sikeredett…. de az, hogy egy háborús -konkrétan második világháborús- játékban egyszemélyes hadseregként kellett nekivágni szinte minden küldetésnek… az már eléggé vicckategória… -.- Kivétel ez alól a francia országi küldetés, ahol végre volt egy kisebb „csoport” akikkel harcoltunk, illetve a Tigris tankos küldetés. spoiler
Még annyit fűznék hozzá a dolgokhoz, hogy: K**** NEHÉZ volt a játék!! Lehet, hogy a háborús körülmények változása az oka (ugyebár az 1 az első világháborús, ez pedig második vh.-s), de sok helyen nagyon megszenvedtem az ellenfelekkel. Lehet, hogy az egyszemélyes baromság volt az oka? IGEN!! :@
Ettől függetlenül nem bántam meg, mert a történetek miatt megérte.
Multiplayer-t sosem szerettem ezekben a játékokban, így az kimarad(t). :P