Egyik karácsonyra kaptuk és jó sokat játszottunk vele tesóimmal. Akkor a legizgalmasabb, amikor már jó magasra felraktuk, és már nincs nagyon mit kihúzni. Csúcspontja, hogy mikor dől le az oszlop :) Viszont mivel a kockák felülete és súlya nem teljesen ugyanolyan, előfordul, hogy emiatt nem sikerül kiegyensúlyozni az új rakást.

Vagy én nem játszottam jól, vagy tényleg ez a legjobb dögunalmas játék a világon. Mennyi, de mennyi időt tudtam elcseszni az életemből azzal, hogy kattintásra készen bámultam a képernyőt, hátha végre nagykorú lesz a lányom, és kiházasíthatom abban a reményben, hogy a férje majd jön, ha engem megtámad a szomszéd, vagy hátha végre elárul az egyik fattyú öcsém, akit így tömlöcbe vethetek, és kinevezhetek helyette egy új kincstárnokot anélkül, hogy önkényuralkodónak bélyegeznének.
Nagyon jó. Háborúzni sose tanultam meg, de hogy az én udvaromban pezsgett legjobban az élet, az fix.