Vacilláltam, hogy mégis hány csillagot adjak rá, de végül is megérdemli a tízest.
Sok szempontból más, mint az eddigi Azulok, és bár nehezen tanultuk meg (két játék kellett hozzá, hogy jól is játsszuk, és valami koncepcióféle is legyen bennünk, mit érdemes egyáltalán gyűjtögetni, meg hogyan is érdemes gondolkodni egyáltalán a játékban), szerintem megér minden fáradalmat.
Ugyanakkor számomra az első játék, amelynek a szabályzátában maradnak homályos és/vagy ki nem mondott részek, amelyekért a példákat is végig kell olvasni… Nekem mindenesetre meglepő volt, nyilván, értem, hogy példa által jobban érthető, de akkor is.
Nekem ez a kedvencem a sorozatból, majd a Sintra, utána a pavilon, majd az alap. Szegény alap… azzal játszottunk és játszunk a legtöbbet (csak az van meg itthon), és legkevésbé annak a koncepcióját bírom… Vagyis a koncepció… lehet, nem is azzal van gondom, hanem a legkevésbé az bír beszippanatani.

Néha kissé meglepő kimenetele lett egy-egy választásnak, nem árt vigyázni. Egynek nem volt rossz tulképp, de kicsit csalódottan tettem le végül.