A blöffölős játékokat nagyon szeretem.
Azokat a játékokat nagyon nem szeretem, amikor körökön át alig van dolga az embernek, és mindig csak egy valaki a cselekvő.
Ez blöffölős játék, viszont sajnos az utóbbi állítás is igaz rá. Ha úgy jön ki a lépés, akkor sok körön át csak annyi a dolgod, hogy eldöntsd, virágot vagy koponyát raksz – ami már csak azért sem túl izgalmas, mert koponyából csak egy van, szóval ha azt leraktad, túl sok döntési lehetőséged sincs már.

Nem az én játékom, jobb szeretem, ha minden körben jut valami „akció” nekem, mint játékosnak.

Szépnek szép.

Ez egy aranyos kis játék, megfelelően egyszerű kezelőfelülettel, jó játékmenettel és nagyon szép, noha kicsit túlcicomázott hátterekkel (de szerencsére van egy gomb, amivel láthatjuk, mik az aktív eszközök a képen, így nem kell pixelhuntingozni). A hangulat nagyon régimódi, de a sok kulturális utalás miatt mégis érezni rajta, hogy mai játék. A történet egyszerű, helyenként elég bizarr a sok hiedelemvilág furcsa keverésével, de jó. Lehetne egy kicsit nehezebb is, sok helyen nagyon gyorsan át lehet jutni, cserébe viszont spoiler nagyon körülményes, fölöslegesen túlbonyolították. De aki szereti az ilyen jellegű műveket, az valószínűleg ezzel is jól jár.