Skull (2011)

Na ez aztán semennyire sem az én játékom! :D Blöffölés, push your luck mechanika, a többiek viselkedésének és reakcióinak figyelése, tehát nagyjából minden benne van, amiben szörnyen rossz vagyok xD
Ez a mexikói cukorkoponyás stílus engem inkább taszít, mintsem tetszene, de persze ez legyen a legkevesebb. A fő problémám az, hogy én ezt semmilyen mértékben sem voltam képes élvezni.
Értem a söralátétes dolgot, biztos élőben jobban meglenne a hangulata (mert mi online játszottuk), de ahogy a Nottingham bírájánál is leírtam, a blöffölés nagyon nem az én stílusom, és itt is nagymértékben megjelenik.
Habár van benne szerencse, de szerintem van a taktikai oldal bőven több. Csak nem a játékban kell taktikázni, inkább a többiekkel. Figyelni kell a többiek lépéseire, rezdüléseire, mindenre, mert az sokkal többet segít a játékban, mint a szerencse. Na képzelhetitek, hogy ez mennyire való nekem, mikor én teljes mértékben szoliter típusú játékos vagyok, annyira, hogy általában azt sem tudom, hogy mikor ki jön a körben. Figyelek a saját játékomra és teljes mértékben kizárom a külvilágot, mindig is így játszottam. Na itt ez nem működik :D Így nem csoda, hogy ennyire utáltam xD
A játék azért sem való nekem, mert itt biztonsági játékkal nem lehet nyerni, de még a középmezőnybe se lehet úgy beférni. Itt kockáztatni kell, alkalmazni a push your luck mechanikát, mert el tudok én passzolgatni körökön át, csak egyrészt dögunalom úgy a játék, másrészt pedig akkor teljes mértékben esélytelen vagyok a győzelemre.
Egy játékom volt vele, de akkor is inkább olyan voltam, mint egy külső résztvevő. A Nottingham nem tetszett, de legalább a szoliterebb, biztonsági játékommal is jutottam valamire, itt viszont az én játékstílusom totál hátrány. Eleinte próbáltam kockáztatni egyet, így már első körben elbuktam egy tokenem, utána néha licitálgattam, de féltem tovább kockáztatni, így igazából tényleg nyugodtan lehettem volna külső résztvevő is, a játékhoz a világon semmit sem adott hozzá a jelenlétem. Nagyjából passzolgattam, és végignéztem, ahogy mások játszanak. Blöffölni meg eddig se tudtam, szóval azt a részét már fel is adtam teljesen.
Továbbra, ha valakinél megneszelik a többiek, hogy nincs már koponyája, annak ott nagyjából véget is ért a játék.
Az egyetlen előnye az volt, hogy 15 perc alatt lement a játék :'D Amúgy biztos tök jó játék az erre alkalmas személyeknek, de gyanítom, hogy én soha többé nem fogok vele játszani :D

Kipróbáltam ma harmadmagammal a Társasjátékok Ünnepén. Csak egy menetet játszottunk le, és bár magabiztosan nyertem, mégsem éreztem azt, hogy ez hosszútávon le tudna kötni.
Amúgy egynek nem rossz, de arra végképp nem jött meg az ingerenciám hogy meg is vásároljam.

Jópofa, gyönyörű, kis helyigényű, blöffölős partijáték. Nem kell túlagyalni, csak sodródni kell az árral és bevállalni a forgatást.
Egy negatívum, hogy nagyon kopik.

Egyszerű játék, de nagyon tetszetős kinézettel. Taktikai ugyan, de így is nagyon nagy szerep juthat a szerencsének. Mi hárman játszottuk, okos, de impulzív játékosok, így bármi megtörténhetett (és meg is történt). Nem tudom, amúgy mekkora játékideje van egy-egy körnek, nálunk nagyon gyorsan véget értek, de nem baj, mert sokat lehet vele játszani.

Nem hittem volna, hogy az én játékom lesz, főleg azért, mert hallottam róla, de valahogy nem tudtam játék közben elképzelni, hogyan működik (sok ilyen játék van úgy látszik, amivel effektíve játszanom kell, és a Skull nagyon kéri ezt).
A játék lényege, hogy mindenkinél van három virág, és egy koponya lap, és ezt kell sorban lerakni, kivéve, ha valaki hív és mond egy számot. Erre lehet nagyobbat licitálni, vagy passzolni, majd a bent maradt játékosnak fel kell fordítania az összes saját lapját és a többiek közül annyi lapot, amennyivel meglesz a licitált szám. Ha sikerült, ügyes és nyert, ha nem sikerült, akkor el kell dobnia egy lapot.
Nehéz megfogalmazni, miért is annyira jó ez a játék. Ebben a licitálós részben nagyon nagy mélység van, és ezt nagyon-nagyon sok játék után vettem észre igazán. Hogy valaki blöfföl és úgy indít licitet, hogy valaki elhiteti, hogy ő folyton koponyákat rak le, és amikor nem, akkor majd nyer, vagy hogy a licitet emeled-e és ha nem, mi miatt nem. Nagyon jó volt a különböző helyzeteket látni, kicsit feszíteni a szerencsét, aztán van amikor bejön, van amikor nem.
MI alapvetően hárman illetve négyen próbáltuk ki, amire azt mondják, nem ideális, és valamennyire meg is értem, hiszen nagyobb létszámmal nehezebb lehet kiszúrni a blöffölőt, és jó lapot fordítani fel. Ettől függetlenül mi alapvetően így is jól szórakoztunk, sőt, szerintem maximum egy játék volt, ahol három lapot raktunk egymásra, és egy sem, amiben négyet, pedig órákig játszottunk a játékkal. A legtöbbször egy lap lerakása után már licitáltunk, és így is megvolt az a bizonyos Skull élmény.
Amit megemlítenék, hogy a lapok gyönyörűek, csodálatosak, és egyszerűen szép csak rájuk nézni. Jó forgatni őket, és nyilván mindenkinek megvan a kedvenc négyese, amit szívesen vesz kézbe (az enyém a piros szamurájos). Magáta játék alapjait igazából bármivel lehet játszani, de ez a szépség annyira különleges, hogy nekem igényem ezzel a játékkal játszani.
Nem hittem volna, hogy csak személyenként négy lap segítségével ilyen jó játékot lehet csinálni, és nagyon meg is lepett, hogy működik, az pedig még jobban, hogy jól működik. Én csak kipróbálni akartam, de órákat tettünk bele, nagyon jól szórakoztunk. Engem lepett meg a legjobban, hogy tetszik ez a játék, de nagyon tetszik és azt hiszem, bármikor szívesen játszanék vele.

Társaságfüggő játék, ami nagyon jó is lehet, ha az emberek belemennek a kamuzásba és taktikázásba, de nagyon unalmas is lehet, ha senki sem bevállalós. Gyönyörűek a korongok, viszont nagyon nagy negatívum, hogy nekem naggggyon hamar megkoptak. Tényleg, alig pár hét használat alatt megkopott benne minden. És ezt még nagyon védőfóliázni sem lehet, hiszen nem kártyák vannak benne. Ez eléggé elszomorított anno… Ettől függetlenül mint játék, nagyon szeretem, de ehhez is kell minimum 4 ember, hogy izgalmas legyen.

A blöffölős játékokat nagyon szeretem.
Azokat a játékokat nagyon nem szeretem, amikor körökön át alig van dolga az embernek, és mindig csak egy valaki a cselekvő.
Ez blöffölős játék, viszont sajnos az utóbbi állítás is igaz rá. Ha úgy jön ki a lépés, akkor sok körön át csak annyi a dolgod, hogy eldöntsd, virágot vagy koponyát raksz – ami már csak azért sem túl izgalmas, mert koponyából csak egy van, szóval ha azt leraktad, túl sok döntési lehetőséged sincs már.

Nem az én játékom, jobb szeretem, ha minden körben jut valami „akció” nekem, mint játékosnak.

Szépnek szép.