Gyerekkorom alapélménye, ovis koromban a szomszédaimtól tanultam (Piri néni és Jancsi bácsi), akik természetesen a legtöbbször hagytak nyerni és közben sokat nevettünk :) Egyszerű a szabályzata, főleg arra jó, hogy az ember megismerje a magyar kártyát.

Egy barát kedvéért játszottam vele, co-op módban.

Szép és kedves, de azalatt a pár óra alatt, amit közösen beletoltunk, úgy érzem, mindent láttam, minden alapanyagot beszereztem, amit lehetett.

Értem, hogy a nagyszerűsége az lenne, hogy egy csomó szerkentyűt lehetne benne összeeszkábálni, de nagyon nehézkes az építkezés, nehézkes a nyersanyagszerzés.. úgyhogy nekem ennyi volt ebben a játsziban.

De a közös kertépítés örökre megmarad, meg ahogy a gonosz robotoktól meg kellett védeni a kis veteményest!
Meg ahogy kukoricával tehenet csaltunk a farmunkra, és bekerítettük, és végtelen tejtermés lett, csak óriás kukoricát kellett gyűjteni..
És valami tengeri csigát találtunk, és őt is elszállásoltuk és megetettük famaradvánnyal, és neon spoiler izét termelt, amivel nem tudtuk, mit kell kezdeni.. Oh, micsoda idők voltak! :)