War Mongrels (2021)

Az elmúlt években a valós idejű taktikai játékok szerelmesei nem panaszkodhatnak. A tavalyi Partisans 1941 után ráadásul ismét a II. világháború áll a középpontban, csak ezúttal német ill. lengyel főszereplőkkel. Nem tudom megállni, hogy legalább egy kicsit ne hasonlítgassam össze a két játékot…

Amiben a War Mongrels jól teljesít, az a prezentáció. Sokkal részletgazdagabbak, élettel telítettebbek a pályák, ráadásul elég változatos helyszíneken ütközünk meg. Maga a sztori főfolyam is elég filmszerű, és a küldetések is kellően változatosak, összetettek. Nagyon tetszenek az átvezetők rajzolt stílusai. A zenéjét is erősebbnek érzem, a szinkronhangok is nagyon jók, de ez esetben hiányzik az autentikusság, mivel mindenki angolul beszél, egy-egy mondatot, szót leszámítva.

A karakterek is rendben vannak, mindenkinek megvannak az adott képességei. Viszont ezek jórészt a szokásos sablonok, avagy figyelemelterelés különböző tárgyakkal, csapdaállítás, elcsábítás, stb. Persze, mit lehet ebből még kihozni? Mondjuk a zseblámpával történő elvakítás ötletes… Fegyverből amúgy mindenki egy adottat preferál, amik szintén különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Nagyon nem mindegy, hogy hangtompítós pisztollyal vagy géppityuval lövöldözünk. Viszont itt minden képesség adott, automatikusan jön, nincs a Partisansban látott szintlépés és manuális képességfejlesztés, amivel mindenki kicsit egyedibbé, a saját játékstílusához közelebb állóvá teheti a főhősöket. Ez persze nem nagy baj.

A komoly gondok ott kezdődnek, hogy ez a játék talán még a Partisansnál is bogarasabb. Néha tök jól reagálja le az ellenség, ami épp körülöttük történik, máskor meg a legnagyobb káosz között is képes voltam leszúrni négy német katonát. Mondjuk ezt a segítséget nem bántam, de a készítők biztos nem így álmodták meg. Ami viszont rohadt idegesítő, hogy néha a mentést nem jegyzi meg, illetve a gyorsbetöltés után nem feltétlenül úgy történnek a dolgok, mint kéne a legutolsó mentés alapján. Hirtelen az őrjárat másfelé néz, a kutya hozzád szalad vagy ha szerencséd van, épp el tőled, de olyan is volt, hogy az addig a tető szélén pihenő hulla gondolt egyet, és leesett a tetőről. Pont a társa mellé, aki azonnal riadóztatott. Az is bosszantó hiba, amikor mentesz, majd elszúrod, és ezért betöltöd az uccsó játékállást, akkor már a riadózott állapotba dob vissza. Hát kösz :-) Még szerencse, hogy több gyorsmentés-hely is beállítható. Amúgy vicces látni, hogy a betöltés után a karakter még egy rövid ideig animálja az épp futó cselekedetét, tehát mondjuk küzdesz egy német katonával, és tudod, hogy le fog gyűrni (mert csak Ewald nyeri meg a közelharcot, a többieknek másik karakter segítsége kell), visszatöltesz, és látod, hogy a karakter küzd a levegővel. És mivel nem hasal, ahogy eredetileg le lett mentve az állás, rögtön ki is szúrják és riadóznak.

Mindebben az a legszomorúbb, hogy a játék még így is szórakoztató, mert amikor működik, akkor nagyon jól működik. A Partisansszal ellentétben itt viszont már kicsit fájó a Desperados III (vagy épp a Shadow Tactics) koppintása. A képességek is hasonló rendszerben vannak, ugyanúgy megjelennek a szintkülönbségek – avagy vagy a talajon alkotsz valamit, vagy felmászol valahova, valamire –, vannak semleges zónás pályák, ahol – hacsak nem látszik, hogy van nálad fegyver – nyugodtan mászkálhatsz. Még hasonló történetű pálya is akad. Csak amíg ott tényleg jól működik a mesterséges értelem, itt pont ez hibádzik. Nagy kár.

Az egyetlen dolog, amit hozzátesz a játékmenethez a Desperadoshoz képest, amikor ún. vadászatmódra váltunk, és manuálisan kezeljük a fegyvert. Az ötlet nem rossz, bár volt, hogy idegesített, amikor így kellett leölnöm embereket. Érdekes adalék emellett az online kooperatív mód is, ami biztos sokaknak hoz örömet, én viszont biztos nem próbálom ki, amíg nem kap egy alaposabb ráncfelvarrást a játék. Az újrajátszást segítik a különböző célok, de ez is pont ugyanúgy működik, mint a Mimimi játékaiban, avagy teljesíted a pályát, és utána látod, mivel tudsz még extra kitüntetéseket szerezni. Tehát egyediségből sajnos nem futott sokra a játéknak. A Partisans legalább a tábormenedzseléssel, karakterfejlesztéssel, a variálható felszerelésekkel, fegyverfejlesztéssel stb. próbált új vizekre evezni. Viszont annak a prezentációja meg elég fapados lett.

Összefoglalva: a műfaj rajongóinak tudom ajánlani, bár a teljes árát a fenti hibák miatt jelenleg fenntartásokkal éri meg. Amennyiben ezek orvoslásra kerülnek, akkor viszont kötelező lesz. Jelenlegi állapotában inkább a Partisans minőségéhez közelít, a Mimimi játékainak szintjét sajnos nem éri el. Viszont a Partisansra már vannak jó leárazások, és abban magyar felirat is van (ha ez valakinek fontos), ezért perpill azt jobb vételnek tartom.