Partisans 1941 (2020)

A Partisans 1941 szépen beillik a Mimimi által ismét reflektorfénybe került taktikai stratégiák (Shadow Tactics és Desperados III) sorába. A témaválasztás azonban azoknál kicsit modernebb, talán a Commandos-sorozat a legjobb kiindulási alap; amihez ha kellemes emlékek fűznek, bátran nekivághatsz ennek a játéknak is. Persze az alapokon túl azért előjönnek a különbségek.

A Partisans 1941 tábormenedzseléssel és karakterfejlesztéssel is bír, ami egyedi ízt ad neki. Nem elég ugyanis csak a küldetéseket teljesíteni, hanem gondoskodnunk kell a partizánok élelmiszer-ellátásáról, fejleszthetünk fegyvereket, építkezünk, de akár mini (szöveges) küldetésekhez rendelhetjük hozzá a csapat tagjait – akik siker esetén különböző jutalmakkal (élelem, fegyverek, lőszerek, tapasztalati pont) térnek vissza a táborba. El lehet vele pepecselni, ahogy azzal is, hogy ki menjen az adott küldetésre, és mit vigyen magával. Könnyű persze mindent bepakolni a hátizsákba, de akkor hogyan lesz helyünk hazahozni az erőforrásokat a menedzseléshez? És sajnos előre csak ködös sejtéseink vannak, mi segíthet igazán… Viszont kicsit kritizálnom is kell a táboros részt, jelenleg még gyerekcipőben jár, annyira nem komplex, annyira nem változatos, de ezt még lehet fejleszteni! Ellenben a karakterek képességei elég különbözők. Van olyan karakter, aki nem a szívem csücske, de könnyen el tudom képzelni, hogy más meg oda-vissza lesz érte.

A játékban 15 küldetés szerepel, és nem egynél keményen meg kell küzdeni a sikerért (már a könnyű fokozat sem olyan egyszerű), sok helyen a nyílt megközelítéssel akkora figyelmet kapunk, hogy a riadóztatott erősítés pillanatok alatt elsöpör minket. A gyorsmentés és gyorsbetöltés jó barátaink lesznek. Örömteli, hogy a játék nem lett túl könnyű, szerintem 20 órát simán bele lehet pakolni egy végigjátszásba. A legnehezebb szinten (ahol nem lehet menteni) meg akár sokkal többet. A történetről nem szeretnék előre ellőni semmit, az alapszitu az, hogy Zorin százados megszökik az egyik tranzittáborból Fetiszov törzsőrmesterrel, majd egy helyi sráctól kapnak segítséget.

Technikailag vannak már kisebb-nagyobb gondok. A grafika szürke, letisztult. Ez valakinek vagy bejön, vagy nem, de ehhez a II. világháborús hangulathoz szerintem illik ez a stílus. Az irányítás rendben van, leszámítva, amikor sok interakciós ikon van egymás mellett, és nem biztos, hogy az történik, amit szeretnénk (bár a megfelelő kamerabeállítással ez javarészt orvosolható), emellett vannak bugok is sajnos, amik képesek a játékosból hangos káromkodásokat kiváltani. Remélem, ezeket mielőbb kigyomlálják… Ami nekem csalódás, az a zene. Nem rossz, de semmi kiemelkedő nincs benne, összefolyik az egész. Őszintén meglepődtem, mikor azt látom, hogy a játékzene 14 számból áll. Fel sem tűnt, hogy van ennyi. Az angol szinkron viszont nem rossz, én viszont mindenképpen az oroszt ajánlanám. Az orosz-német nyelv sokat tesz a hangulathoz.

És ez a lényeg. Szerencsére van hangulata a játéknak, és ha az embert mozgatja a sikerélmény, akkor nagyon kellemes élményeket tud neki szerezni (meg pár ősz hajszálat). A tökéletestől messze van, de mindenképpen egy jó alapot vehetünk a kezünkbe, amik remélhetőleg még jobbá tesznek hamarosan. Már a bétateszt kapcsán remek ötletek hangzottak el a játékosoktól… reméljük, lesz, ami ezek közül megvalósul.