The Neverhood (1996)

A valaha volt legjobb játék, egyszerűen zseniális. Nincs túlbonyolítva a látvány, mégis olyan hangulata van, hogy a legjobb grafikával bíró játék atmoszféráját is messze veri. A történet és a rejtvények valami egészen hihetetlenek, van köztük vicces, könnyű, baromi nehéz, nyomasztó, egyszóval maga a tökély.
Annak idején félve ültem le játszani, mindig csak egy picit vittem előre, mert lelkileg úgy megterhelt a világa, hogy az nem igaz.
Most, felnőtt fejjel is meggondolom, hogy mikor veszem újra elő.
Félreértés ne essék, azért, ha félreteszem az elfogultságomat, tudom, hogy vannak játékok, amik túlszárnyalják, de egyszerűen ehhez semmi sem hasonlítható.

Zseniális! Kreatív, vicces és elborult.

Jók voltak a kiegészítő animációk, a kedvencem az volt, amikor megette a bolondgomba fehér részét.

A maga korában méltatlanul mellőzték, pedig egy igazi örök klasszikus. A látványvilága fantasztikusan hat még mindig, egy-két elképesztően beteg feladat kivételével pedig azért rá lehet jönni a dolgokra. A történetvezetése látszólag elég minimalista, de azért lassan kirajzolódik, miről szól a dolog. Terry Scott Taylor nonszensz swing zenéje pedig remekül aláfesti a játék bizarr, de mégis teljesen átérezhető hangulatát.