The Witcher 3: Wild Hunt (2015)

Egyszerűen tökéletes . Nem tudom szavakba önteni mennyire imádom. Mennyire ötletes, mennyire el lehet merülni benne. És mennyire befolyásolhatod a játék menetét, – és végét.
Dlc-kbe még nem kezdtem be mert egyelőre kicsit besokalltam a főjáték miatt is :D

Dendalion, Zoltan <3

[Steam : 246 óra a nyilvántartásban. -Dlc-k nélkül.
39 / 78 (50%) teljesítmény elérve]

Az egyik legjobb játék amivel valaha játszottam és simán merem állítani, hogy a legjobb RPG. Rendesen föladta a leckét a többieknek. Festőien szép, még minimális beállításon is. A történet, a karakterek, a zene, az egésznek a hangulata olyan, hogy eszébe jut az embernek és beleborzong. A játékvezetés is pazar. Szerintem nagyon sokáig ott fog pihenni a gépemen, hogy amikor kedvem tartja, akkor kalandozhassak kicsit kedvenc főhősünkkel. Amiben szerintem kiemelkedő, az az, hogy mennyire élő az egésznek a világa, az ember tényleg átéli a történetet, ami a lényege lenne egy RPG-nek.

Ugyan még nem értem a végére, amikor ezeket a sorokat írom, de már most kijelenthetem, hogy nekem ez lett az egyik kedvenc játékom.
Minden megvan benne, amit imádok.
Harc, fantasy, jól kitalált világ és karakterek.
Szuper grafika. Sok-sok mellékküldetés. *-*
Szerethető karakterek.
Még a könyveket is elkezdtem olvasni a játéknak hála.
Imádom azt is, hogy milyen összetett.
Nem csak őrült módjára kaszabolni kell, hanem egy-egy mágia hatásosabb volt egyik vagy másik szörnynél. Plusz folyton lehet fejleszteni a Geralt képességeit. *-*
Sokáig tudnék még áradozni róla. :)

Elég furán kezdtem a Witcher franchise elfogyasztásának: először megnéztem a tévésorozatot (amit eléggé untam), utána elolvastam az első könyvet (amit szenvedélyesen gyűlöltem), és csak ezek után jutottam el a játékig. Be kell valljam ezek közül ez az egyetlen egy, amit meg is kedveltem, valahogy itt bontakozott úgy ki a történet, hogy élvezzem is.

Pro:
● A dark fantasy hangulatot nagyon adja – ezerszer jobb mint a könyv, aminek a szövegétől kezdve a karakterizálásig mindennel problémám volt –, teljesen el lehet merülni a világban, élőnek hat, nem csak díszletnek, és tényleg remek a történet.
● Bár a fősztori is rendben van, engem a contractok és a mellékküldetések jobban lekötöttek, valahogy jobban élővé tették az egészet. Imádtam az igényesen összerakott melléksztorikat, és talán úgy éreztem, ide több kreativitás is ment, mint a fősztoriba.
● A harcrendszer szórakoztató, bár egész könnyen elsajátítható, de nem unalmas.
● A befolyásolható történetmenetet én imádom, és itt még egész jól is játszottak vele.

Kontra:
● A fősztori elég furán hat ennyi töltelékkel – és azt kell hogy mondjam ez az első játék, ahol szerintem ez túl hosszúra sikeredett. Nem nyúltam hozzá Gwenthez, se a lóversenyekhez, se az ökölharcokhoz, se a bandita campekhez, se a treasure huntokhoz, se a monster nestekhez és még így is valami nagyon hosszú élmény volt. Ez csak történetileg azért fura, mert keressük Cirit, de közben álljunk le tök véletlenszerű dolgokat csinálni. Néha így a történeti feszültség elveszett.
● A bugok. (Inkább ezekről ne is beszéljünk, vannak, még ennyi év után is.)
● Az az átkozott kert-labirintus design.
● Néha azért nincs sok választása az embernek vagy nagyon kiugró, hogy merre erőltet a játék. (Pl. hiába van ott Triss, annyira Yent nyomja a játék, hogy hihetetlen.)
● Witcher és a nők: Ezzel lehet nem leszek népszerű, de… Ha akarom se tudom nem nézni ebből a szempontból a médiát, amit fogyasztok, hiszen nő vagyok. A mindennapi szexizmus után, ha leülök könyvet olvasni, filmet nézni, sorozatozni vagy éppen játszani nem azt akarom látni, hogy egy darab csipkébe bújtatott, felfújt mellekkel ellátott, kötözött sonka vagyok. És bár nagyon sokan hagyták abba a Witchert a női közönségből, mert annyira szexista, ezzel úgy nem igazán értek egyet. Tudom, hogy felhozták, hogy Geralt mennyire maszkulin és érzelmetlen, amit én hülyeségnek tartok, hiszen MI irányítjuk Geraltot, és bár morcona, és a vajákok elvileg érzelemmentesek, azért látjuk őt érezni. Így Geralttal mint főhőssel nekem semmi bajom nem volt, kifejezetten élveztem őt, mint a történet középpontját, és inkább Ciri irritált, mert…

Azok a ruhák, te jó ég! Tél van, fagy van de kilóg a melle a ruhából, és akkor ez a főhősünk lánya lenne. Tudom, jönnek a lore-ral, hogy miért olyanok a boszorkányok amilyenek, hogy direkt szépre vannak varázsolva, de ha bujkál az ember, esetleg hordhatna olyan ruhát, amiből nem esnek ki a dinnyéi. A tündéknél, mintha az animátor női testet nem látott volna életében, úgy állnak azok a mellek. Mindenki gyönyörű (a férfiak persze mind rondák Geralton kívül), aki nő, az öreg nők is a fiatal modellekre vannak ráhúzva, fejtől lefelé nincs rajta ránc, a parasztasszonyok körme is tökéletesen manikűrözött. És bár van talán 2 darab nem szexualizált nő, azért ez egy kicsit sok volt. Legalább a női karakterizálás jobb volt, mint a könyvekben, de látszik, hogy ez milyen célcsoportnak készült, hiszen egy egész küldetésünk van, ahol Ciri (a lányunk!) félmeztelen, és semmi értelme nincs történet szempontjából. Valljuk be, ez csak azért született, hogy lehessen maszturbálni.
Utólagos update: Eszembe jutott még, hogy igaz, hogy sorozatgyilkosok és nők elleni erőszak a való világban létezik, de nagyon kellemetlenül szexualizált volt a nők meztelen kifeszítése és kínzása. Kicsit más kameravágással talán jobban működött volna.
● Ajvé, az utolsó két főboss nagyon könnyű. (És Blood and Broken Bones! nehézségen vittem az egészet.)

Játékidő: 79 óra

A világ legjobb játéka!!!

Őszintén szólva, mindig meg voltam lőve a Witcher szériával. A sorozatot láttam először, legalábbis az első évadát, és az őszintén tetszett. A harmadikig már nem jutottam el, de élveztem, tetszett a világ, tetszett az a kicsit kelet-európai, középkori fantasy amit felépített, tetszettek a mesei elemek, és nyilván kedveltem Geralt karakterét, a moralitásait, és a talált család dinamikát Cirivel. A könyvekbe beleolvastam, továbbra is tervben van, hogy egyszer rendesen végig is olvasom őket, de elsőre nem volt akkora kedvencem az író stílusa, így kicsit elnapoltam.
A játékot nem játszottam végig, bár az is tervben van (a számítógépem nem tudta futtatni, így főleg barátokkal közösen volt esélyem kipróbálni, vagy éppen streamingeket nézni). Teljesen megértem a sikerét, mert fantasy RPG-ből határozottan a legerősebbek között van. Gyönyörű a grafika, a mai napig, a mozgások, a tájak, a textúrák mind nagyon szépek. Tipikusan az a kategória, ahol órákig el lehet bóklászni, és csak elveszni a világban. Elképesztő a részletesség, még a mellékküldetésekben is, némelyik DLC-nek ugyanolyan érzelmi töltete és komplexitása van, mint a fő szálnak. Nem csoda, hogy egész youtube csatornák épültek az apró rejtélyek és easter egg-ek felfedezésére, mert tele van velük a játék. A harcrendszer élvezetes, és kihívást jelent, nincs túlbonyolítva, de azért lehet taktikázni. Az RPG elemek működnek, sok a kedvelhető karakter, és kellemes a humor, még a világ általános sötétsége mellett is. A szinkronmunka szintén elképesztő: Doug Cockle hangja Geraltként abszolút ikonikus, és ott van Jo Wyatt is, aki Ciriként is hasonlóan hangulatos alakítást nyújt, mint anno Hawke szerepében a DA-ban.
Viszont sajnos nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire idegesít a szexizmus az egész történetben (ez most minden adaptációra és az eredetire is vonatkozik, de a vizualitás miatt valószínűleg a játékban jön ki a legerősebben). Nem, nem azzal van a baj, ha a női karakterek szépek, akár kiemelkedően szépek. Nincs baj a szerelmi szállal, és nincs baj bizonyos szintű szexualitással sem. Azzal azért van egy pici, ha a férfi főhős, (aki elvileg nagyon szerelmes, egyébként), minden második nővel lefeküdhet, és ez sosincs teljesen jól kifejtve vagy kritizálva a cselekményen belül. spoiler Azzal van egy pici, ha a nők nagy százaléka kirívóan öltözködik, anélkül, hogy erre valódi indokuk lenne (Ciri esetén teljesen indokolhatatlanok a köldökig kivágott felsők). Yennefer esetén is picit zavar, hogy az egész karakteríve nagyon sztereotip elemekre épül spoiler.
Ettől még továbbra is megértem az összes díjat, és valószínűleg ha egy nap hozzájutok a játékhoz, most, hogy már gamer gépem is van, végig fogom játszani. Egyszerűen csak vannak elemei, amik zavaróak – de ez részben az alapanyag, részben pedig egyszerűen a videójátékipar hibája is.

Soha nem gondoltam volna, hogy ez a játék ennyire hozzámnő. Amikor elkezdtem, egyáltalán nem éltem, de végül egy kihívás miatt folytattam, és nagyon jól tettem. Teljesen beleszerettem, magával ragadott, olyannyira, hogy annak ellenére, hogy a sztori végetért, azért én még teszem tovább a dolgom. :)
Bár azt mocskosmód gyűlölöm, hogy annyira bal f voltam, hogy egyetlen döntésen múlt, hogy a rossz endinget kaptam c:
/Folytköv/

„Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar…”

Mikor 2007-ben megjelent a Witcher első része, szerintem senki nem gondolta volna, hogy pár évvel később a 3. része az évtized egyik legzseniálisabb alkotásává fogja kinőni magát. A dobozos/gogos kiadásba beleöltem közel 100 órát és az alapján bizton állíthatom, hogy nem sok hozzá hasonló játék van a piacon, ami ennyire tartalmas és ennyire érződik rajta, hogy a készítői szívvel-lélekkel készítették. A sztori méltó lezárása Geralt kálváriájának, a grafika gyönyörű, a zenék és hangok tökéletesek (bár elég halkak), az irányítás egy kicsit fura meg pár bug is előfordul néha, de hát semmi sem lehet 100% tökéletes. Rengeteg mindent lehetne írni a Witcher 3-ról, de egyszerűbb, ha inkább megveszed. Ha még nem tetted meg… Végszónak pedig csak ennyit mondok: Va fail, Gwynbleidd!

Legjobb játék, amivel ever játszottam, annak ellenére, hogy előtte soha nem toltam se Xboxon, se PS-en és kb. a Mario volt az egyetlen, amit ismertem. Az egész univerzum egy csoda, gyönyörűek a képek, a zene, a helyek nagyon menők, a karakterek is, a történet hosszú és fordulatos, nagyon sok mellékküldetés van, lehet kalandozni. Ugyan egy játszást jelöltem csak, de hatszor már biztosan végigtoltam, és jó néhányszor még belekezdtem bizonyos részek megfigyelésére. Mindig képes újat mutatni, nagyon tetszik, hogy akár az első három órád során csinálhatsz valami olyat, ami harminc órával később fog csak lényegessé válni, és első alkalommal lehet fel sem tűnik, csak mikor másodjára, harmadjára viszed a játékot. Nagyon szeretem, mindig visszatérek hozzá, ha csak mászkálni vagy nézelődni van kedvem. Toussaint a kedvenc helyem az egészben, amint tehetem, azonnal átlépek erre a területre. Jók és érdekesek a könyvek, feljegyzések, sok vissza is utal a regényekre vagy a korábbi játékokra.

Simán kimerem jelenteni hogy életem eddigi legjobb játéka(mondom ezt úgy hogy az előző részekkel nem játszottam).Zseniális karakterek,történet,poénok tömkelege,fejlődési rendszer,zene stb. még sorolhatnám holnapig.Szeptemberben fejeztem be elsőnek kiegészítőkkel együtt de annyira jó volt hogy novemberben újra belekezdtem.(ennek azért az is oka volt mert nem éppen a jó befejezést kaptam elsőnek).Na de ennyi elég is lesz,úgyis csak áradoznék róla :D

Na jó egy két negativum:
-mikor Keszeget hívod aztán tőled 5 km-re jelenik meg
-Geralt 3 méter eséstől szörnyethal
-ha nem akarsz küzdeni az ellenséggel csak tovább futni Geralt megáll és szembefordul velük többször is mert miért ne

De a sok zsenialitás mellett ezek eltörpülnek.