Mass Effect 2 (2010)

A Mass Effect 2-nek nemhogy sikerült elérnie az első szintjét, de túl is szárnyalta azt. A történetben szépen haladunk előre. Szegény Shepard-öt senki nem akarja igazán komolyan venni a Reaper-fenyegetettség miatt (olyan, mint amikor Harry-t mindenki kiröhögi, amikor elkezdi hangoztatni, hogy Voldemort visszatért), egyetlen szervezetet kivéve, akik miatt főhősünk aztán kap hideget-meleget. Már eleve ez egy nagyon jó húzás volt, mármint Shepard-öt olyan helyzetbe kényszeríteni, ahol tényleg eldől, hogy ki is ő valójában, és mi az ami mellett kiáll. És a játék nem kímél minket, sokszor kényszerülünk olyan döntéshelyzetbe, amelyeknél egyáltalán nem könnyű választani.
A Mass Effect-nek mindig szignifikáns részét képezte a csapat. A 2. részben a korábbinál jóval több embert és fajt sikerül toborozni, ami egyrészt jó és logikus is, másrészt elég nehéz választani közülük, amikor a csatákra kerül a sor. Több karakter is van, akiket alig vagy egyáltalán nem szoktam használni. Persze a végén mindenkire szükség van és ez tök jó, hogy a többiek nem ücsörögnek a hajón, amíg mi hárman küzdünk. Az is tetszett, hogy a lehető legváltozatosabb lények gyűlnek a zászlónk alá. Megismerünk egy rakás fajt, akik az 1-ben nem voltak jelen. Mindig lenyűgöz, hogy a lore-ban is mennyire részletes és aprólékos a Mass Effect.
Ami lényeges változás az előző részhez képest, hogy nincs Mako, amit őszintén én annyira nem sajnáltam soha, illetve, hogy az inventory-t leegyszerűsítették, ami dicséretes, viszont sikerült átesni a ló túloldalára, mert amikor a felszerelést kell kiválasztani, akkor a fegyvereknél csak egy kis leírás van, de semmi részletezés pl. hogy mekkora a tár, milyen pontosan lehet lőni vele, milyen messzire visz el stb., de legalább nincs az a végtelen bogarászás, meg omni-gel konvertálás. A másik, hogy override helyett hack és bypass van, és mind a kettő ötletesen lett megoldva.
Negatívumként csak a DLC-ket tudom felhozni. Van néhány, ami igazán megéri az árát és hozzátesz a sztorihoz. Aztán ott van a többi, ami csak arra jó, hogy a játékostól minél több pénzt tudjanak lenyúlni. Esküszöm büntetném, amikor karakternek van külön DLC-jük, és ha nem veszed meg, akkor valamennyire sérül a játékélményed, illetve az is utálom, amikor szir-sz*r fegyvereket meg páncélt pakolnak külön DLC-be. Persze az Origins-en nagyon ügyesen van megoldva, hogy egy DLC pakkba van pakolva az összes, x euróra beárazva, így ha akarod a normális DLC-ket, ki kell adnod a pénzt az értelmetlenekért is.
Persze bármilyen mérges is vagyok a DLC-s pofátlanság miatt, a játék attól még zseniális.

Az elején azt hittem, nem fogja számomra elérni az első rész szintjét. Nekem tetszett az a fejlődési rendszer, a Makot ezerszer jobban szerettem, mint a Hammerheadet, megszerettem az SR-1 Normandy kis csapatát is. Nem tudtam, mit mutathat, amivel esetleg túlszárnyalhatja hangulatban és stílusban az elődjét.
Aztán szépen rácáfolt minden előítéletemre, mert a Mass Effect 2 még sokkal jobb, mint az első rész volt. Kaptunk egy csapatot, ami tele van összetett, izgalmas jellemekkel. Miranda, aki a kemény, érzelemmentes, kicsit cinikus stílust próbálja adni, de egy kicsit megismeri az ember, és kiderül, hogy nagy szíve van, és rengeteg bizonytalansága, Jack, aki igazi túlélő, és nem kicsit őrült, de bátor, hűséges, és ha valaki elnyeri a tiszteletét, azt a pokolba is követi. Ott van Thane, akiről a mély vallásosságával, és alapvetően elképesztően békés természetével (meg persze a személyes drámájával… a szinkronszínésznek, az animátoroknak is minden tiszteletem, a karakterből árad a szomorúság, valahányszor Shepard odament beszélgetni hozzá, éreztem, hogy összeszorul a szívem) el se hinné az ember, hogy profi bérgyilkos, Samaránál ott az anya dilemmája, Mordin egész lénye megmosolyogtató (a kedvencem, mikor meggyőződése, hogy Shepard próbálkozik nála, mert „az alsó szemhéját szalári normák szerint kihívóan tartja”. Így tanultam meg, hogy a Mass Effect világában lehetséges alsó szemhéjjal flörtölni.), és még karakterfejlődése is volt, Kasumi egyszerűen vagány és jópofa, Legion és EDI pedig eleve protekciósok MI-kként, de mindkettejük helyzete rengeteg kérdést vet fel. Tali és Garrus pedig a régi gárdából is kedvenceim voltak, de az ő jellemük is árnyalódott, fejlődtek, küzdöttek, és még szerethetőbbé váltak. Olyan színes, eredeti és dinamikus gárda lett ez a csapat, hogy spoiler
Shepard karaktere szintén alakul. Még mindig hős, még mindig laza, és még mindig nagyon szerethető, de egyben koppan párat. Többször szembesül olyan döntésekkel, olyan helyzetekkel, ahol még a leghősiesebb döntés is iszonyú következményekkel jár, ahol a szemébe köpik, hogy nézzen tükörbe, kinek dolgozik és miért teszi, vagy ahol egyetlen másodpercen múlik, hogy százezrek életét követeli egy robbanás. Ami jó, hogy nem inog meg, nem lép vissza, és nem hagyja, hogy irányítsák – a záró monológja szerintem elképesztően ütős lett, Jennifer Hale pedig még mindig zseniális. A grafika még mindig nagyon szép.
És persze a sztori is nagyon hatásos, több szálon fut, cameoznak az első rész csapatának tagjai is, és szépen haladunk a Reaper invázió irányába – hiába sikerült elintézni a Begyűjtőket, azért egyértelmű, még messze nincs vége a harcnak, sőt, igazából most kezdődik. Én pedig igyekszem megszerezni a harmadik részt, mert látni akarom, hová fut ki ez az egész.

Szinte már a megjelenés napján beszereztem, de előző rész hibái miatt sokáig mellőztem a Mass Effect 2. részét. Körülbelül két évig porosodott a polcomon, amikor egy ismerősöm úgy ajnározott róla mintha az év játéka lenne. :) Hát felkeltette az érdeklődésemet és belevágtam. Az első végigjátszás után, kb a billentyűzetről kellet lekaparni az államat. :) Hogy miért hagytam oly sokáig porosodni nem is értem. :) Azóta nálam a Mass Effetc 2 az abszolút favorit. Ezután elő is vettem az első rész, hogy legyen elegendő importálható mentésem (amelyek az évek folyamán el is vesztek). De hála a készítőknek, hogy kiadták a Genezis DLC amely a játék elején egy 10-15 percben képregény formájában bevezet az előző rész történéseibe. És a fontosabb döntéseknél meghagyja a döntés jogát a játékosnak. Így akik kihagyták az első rész (nem tetszett, stb) nyugodtan belevághatnak nem veszítenek sokat. De emelet is sok jó DLC jött ki a játékhoz, amit érdemes beszerezni a teljes élményért. A készítők az első részből okulva számos hibáját orvosolták. Megszűnt a szemcsés kép, sokat javult a játékmenet és a fejlődési rendszer is. A párbeszédek is sokkal sziporkázóbbak lettek, amitől csak még jobb lett a játék hangulata. Nem is tudom, hányszor nevettem Jack vagy Mordin beszólásain. :D Mindenképp egy kötelező alkotás. :)

Számomrta hatalmas csalódás volt. Az első rész egy remekbeszabott, érdekes sci-fi RPG volt, erre a második részre kaptam egy gyenge gunplay-el ellátott akciójátékot. Ami kárpótolt az a story, viszont itt az EA mocsok húzásainak hála egy félkész story-t kaptam, ami DLC-kben teljesedett csak ki. És hála az EA gyökérségének, PS-en ráadásul nem is volt az összes elérhető.

A mai napig nagy kedvenc.