Szóval ide is csak úgy, mint a molyon könyvekkel: https://moly.hu/karcok/1378291 és snitten filmekkel/sorozatokkal: https://snitt.hu/karcok/57141, itt is csinálok egy éves összegzést. Nyilvánvalóan elég elavult lista lesz, idei játékokig még nem jutottam, de 2019-ben kezdtem el újra gamerkedni, ezért eléggé el voltam kényeztetve, hogy egy egész generációnyi első osztályú játékélmény tehettem magamévá idén először. Mivel ez inkább egy személyes élmény feljegyzés, nem akarok rigolyáson megjelenési évekhez igazodni. Hát íme a gamer top listám.
12. Until Dawn (2015) – Bár nem vagyok egy nagyon horror kedvelő lélek, a befolyásolható történetmenet nagyon vonzott, és azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg. Nagyon kellemes a hangulata, a totem játékmechanizmus kifejezetten tetszett, és van kutyus is. :P
11. Gorogoa (2017) – Egy szürreális puzzle játék, eszméletlen hangulattal, noha kicsit rövid.
10. Life Is Strange (2015) – Akár egy jobbfajta YA thriller, a játékelemek ötletesen illenek a történeti narratívába, bár a vége valami nagyon lelombozóan kiábrándító.
9. Frostpunk (2018) – Ugyan még csak most kezdtem el, de rá kell tennem a listára, nagyon szórakoztatóak a morális döntések, ugyanakkor az építkezős stratégiai része is teljesen jó. ÉS A ZENE OMG!
8. Horizon: Zero Dawn (2017) – A történet egy jobbfajta regényhez hasonlít, és mindig imádom, ha a játékok bemutatják, igenis lehet rendesen összerakott és kidolgozott, igényes történetük. Ezek mellett a harcrendszer marha jó, bár vért izzadtam közben, és imádtam a főhőst is.
7. GRIS (2018) – Csodálatosan gyönyörű, hangulatos, ötletes játékelemekkel tűzdelt platformer.
6. Rise of the Tomb Raider (2015) – Ez volt az első Tomb Raider élményem, és az első (félig)open world singleplayer játékom is a mostani időkből, lehet egy kicsit azért értékeltem fel, de nekem nagyon jó élményt nyújtott.
5. Hitman 2 (2018) – Nem gondoltam volna, hogy egy stealth játék nekem való, de annyi jó content van itt, és a kitüntetés vadász énemnek hülyébbnél hülyébb módon embereket ölni felettébb szórakoztató.
4. Spider-Man (2018) – Nem csak a történet jó – és szerintem az egyik legjobb Pókember feldolgozás –, de minden játékelem teljesen rendben van, simán illeszkedik a történetbe, könnyedén, mindenféle erőlködés nélkül.
3. God of War (2018) – Egy kicsit feljebb pakolom a God of Wart, mint a Spider-Mant, talán a harcrendszer miatt, ami bonyolultabb, mint a Spider-Mané, de ugyanúgy itt is a történet és a humor is abszolút jó. Még nem fedeztem fel az egész világot, csak a főtörténetet vittem végig, de tervezem hamarosan újrajátszani.
2. Detroit: Become Human (2018) – Nem finoman megírt, de a történet miatt került ez ide fel. Tudom, játékmechanikailag ez nem nagy cucc, de szerintem semmivel sem rosszabb, mint az Until Dawn és a befolyásolható játékmenetes játékok többsége, nem is értettem a nagy hőbörgéseket, hogy ez nem játék. Ez volt az első játék, ami újra megszerettette velem azt, hogy új játékokat próbáljak ki és több időt töltsek gamerséggel. Az az érzelmi „azta” érzés, a döntések nem csak binárisan való szerteágazása, a „mi lett volna ha” történetvonalak tragédiája, amitől ez nekem olyan kiemelkedő.
1. Hellblade: Senua's Sacrifice (2017) – Szoros volt a verseny a Hellblade és a Detroit között, de a Hellblade annyira zseniálisan és érzékenyen mutat be egy olyan témát, ami közel áll hozzám, hogy nagyon szívhez szólt. A puzzle-ok és játékelemek annyira jól illeszkednek ahhoz, hogy bemutassák a pszichózist, egyszerűen briliáns. Ezek mellett pedig kapunk egy könnyen szerethető főhőst és egy nagyszerű sztorit.