Prince of Persia: The Lost Crown (2024)

Húha, szóval Prince of Persiából nekem csak az első játék van meg, én azt imádtam baba koromban. Amikor ennek a játéknak a trailerét megláttam, hát… nem győzött meg. Van egy tucat metroidvana meg 2D platformer, az art design se jött be. Röviden: ezt a játékot nem vártam. Gondoltam, ha esetleg jó, adok neki esélyt… és erre jöttek a megjelenés előtt egy héttel posztolt elismerő kritikai vélemények, és kaptunk egy ingyenes demót is, ami teljesen megvett magának.

Pro:
● Az art design a későbbi pályákon eszméletlen szép. És noha a karakterek figurájáért cinematicban annyira nem voltam oda, engem a többivel meggyőzött. És a zene eszméletlen!
● Gyönyörűen letisztult metroidvania ez, igazán sok Hollow Knight áthallással, és még az elején kicsit úgy éreztem túl sok is (konkrét lények, map részek, maga a map, az amulett-rendszer), az eleje után hamar megtalálja a saját hangját.
● Olyan remekül és változatosan hozza össze a puzzle-öket, a platforming challenge-eket (és jézusom, micsoda paltforming van itt – (Path of Pain, anyone?)) és a bossokat. Mikor végre úgy éreztem, hogy alig várok egy mentési pontot, mert már a hajam is kihullik a platformingtól arcba vágott egy boss fight.
● A boss fightok!!! Olyan remekül designoltak, imádtam mindent. Egyedül a Forest Queennek van eléggé Hollow Knight Mantis Lord copy érzete, mármint konkrétan ugyanaz a moveset is. Boss rangsorolás: 1. King Darius, 2. spoiler, 3. spoiler, 4. spoiler 5. spoiler, 6. Kiana, the Forest Queen, 7. Azdaha, 8. Jahandar, 9. General Uvishka
● A harcrendszer! Kellemes kombós, akciójátékba illő fight system. Vannak stílusos finisherek!
● Igaz, hogy a metroidvaniák jellegzetessége a különböző képességek megszerzése, amikkel egyre több helyre tudunk eljutni, de ezek annyira… már megszokottak szoktak lenni. Itt ötletesek voltak az időn alapuló képességek, végig kapjuk őket, változatosan kell őket használni. És kötelezően szerepelnek a boss fightokban is. Mindenkinek előre is kitartást az ugrálós, gyakorlatilag levegőben kell maradni boss fighthoz!

Kontra:
● Bugfest. Bocsi, de ez van. A vége bossnál folyton eltűnt a karakterem, amivel marha nehéz dodge-olni… ha nem is látod magad. Nagyon sok olyan game breaking bug van, amitől az egész mentésnek annyi és újra kell kezdeni a játékot. Be lehet ragadni olyan helyekre, ahonnan nem lehet kijönni, a finisherek át tudnak vinni a falakon, akadnak grafikai és kamerabugok. De belefutottam több crashbe is, és mivel csak bizonyos helyeken lehet menteni… elég kellemetlen. Más: akár a karakter örök életére bele tud ragadni egy animációba, és nem lehet akkor támadni sem. Újratöltés sem segít. Úgyhogy azért… akadnak itt javítani való dolgok. (U.i.: Még csak a day 1 patch volt kint, mikor játszottam.)
● A történetet minden kritika megemlíti, hogy pocsék. A demóban a kiválaszott dialógus borzasztóan unalmas és béna, a lore itemek szárazak és altatónak hatnak, viszont… Hiába a sok kritika azért nekem a végére egészen tetszett a sztori. Vannak ugyan logikai bakik, a mellékszereplők abszolút jellegtelenek, de Sargon szinkronszínésze elviszi a hátán az egészet.

Ugyan a Sands of Time trilógiát anno nagyon csíptem – és a Forgotten Sandset is kedveltem –, ez a darab nem hozott lázba megjelenéskor. Aztán olvastam néhány pozitív kritikát, de az sem győzött meg. Most, hogy bekerült a PS Plus Extra katalógusába, gondoltam, csak kipróbálom, és de jól tettem!

Kiváló metroidvania-hack&slash-roguelite-puzzle-platformer hibrid, mindez egy modern 2D-s, oldalnézetes megoldással. Totál ráfüggtem, mindenhová el akartam jutni, mindent meg akartam szerezni, piszkálták a fantáziámat a feladatok. Baromi nagy, labirintus-szerű térképpel és jó sok bossal bír, utóbbiakkal meggyűlt a bajom, talán spoiler akasztott ki a legjobban. Szórakoztató a harcrendszer, remek képességeket lehet elsajátítani, és baromira tetszett, hogy a játék puzzle része leginkább azon alapszik, hogy rájöjj, bizonyos szituációkban milyen képességeket, és milyen sorrendben kell használni, elképesztően kreatív megoldások születtek így.

Nem sokat vártam ettől a játéktól, de alaposan meglepett, melegen ajánlom a franchise rajongóinak.

A Prince of Persia: The Lost Crown ugyan nem az a PoP játék, amire sokan várnak, de a figyelmet mindenképpen megérdemli, különösen azoktól, akik szeretik a 2(.5)D side-scrolling platformer játékokat. Ugyan a történet nem az a narratívélmény, ami velünk marad a stáblista után, de ez nem is feltétlenül baj. Pont olyan, mint egy jóleső akció vagy kalandfilm, ami lefoglal, ameddig tart. A játékmenet és az azt alkotó játékmechanikák bőséggel tartalmaznak kihívást, számos alkalommal éreztem szarházinak és szemétnek, de a finálé után elégedetten tettem le a kontrollert azt gondolván, hogy ez egy jó kaland volt. Tud ez az Ubisoft, ha akar.

Teszt: https://www.roboraptor.hu/2024/01/26/prince-of-persia-t…