Another Crab's Treasure (2024)

Ez egy nagyon kreatív soulslike, már amennyiben lehet kreatívnak lenni a műfaj keretei között, mert pont ez, a meghatározó gameplay és design-elemekhez való hozzásimulás, ami számomra ellenszenvessé teszi a játékot végül. De a főszereplőnk egy cuki rák, akitől a hatalom elveszi a kagyló házát, és ő elindul visszaszerezni, és a tengerbe hullott szemétből felszerelkezve elindul élete kalandjára. A harcrendszer remek, a minimumra szorítkozó skill fában elérhető hasznos képességekkel még élvezetesebb lesz, a főhős fenekére húzható különböző dobozok, kupakok a páncélként-pajzsként való használaton túl pedig speciális, varázslat jellegű képességeket is adnak, és az egész nagyon jól ki van egyensúlyozva. A groteszkség azonban valami miatt minden souls jellegű játék kötelező eleme, de mivel ezek engem hátborzongató idegenkedéssel töltenek el, a mérgező trutyit okádó bárónőnél, a játék, minden addigi cukisága ellenére, ledobott magáról. A városba még elmentem, de pár nap elteltével sem érzem azt, hogy bármi kedvem lenne a világban kalandozni, így itt hagyom egy közepes feletti hetessel.

Jajj, annyi mindent akarnék írni erről a játékról, de megpróbálom pontokba összeszedni.

Pro:
● Az art design és az atmoszféra hihetetlen jól össze lett rakva. Indie játék, látszik is rajta, mert nem über realisztikus a grafika, de annyira tudja mit akar közvetíteni, hogy elaléltam. Ez aztán az art direction! Vidám színek, élénk, bohókás karakterek és közben az életről lehúz olyan morbidul szomorú és elkeserítő ez a világ. Ha valakit a morbid dolgok vonzanak, ezt bátran merem ajánlani.
● És ez teljesen jól illik a történethez: Adott nekünk egy magányos remeterák, aki nem akar semmit, de nem fizet adót és elviszik a házát. Ezt kell visszaszereznünk, miközben különféle feladatokat kapunk, bossokat győzünk le, a kis rákunk rájön arra, hogy milyen egy kis közösséghez tartozni, felfedezi önmagát és a világ rejtélyét is. Noha a világ nagy rejtélye nem meglepő, hiszen az egész a környezetszennyezésről szól és morbidul a játék pézneme a mikroműanyag, ami mindenkiben ott van, a vége zseniálisan érzelmes az egyik gonosznak köszönhetően. És van 1-2 rész, ami hihetetlenül sötét hangnemet üt meg, hiába ez a kis bohókás art. És tényleg érzelmileg odavág. spoiler
● Hány ember csinálta ezt a játékot? 13? Atyaég, aki a pályákat tervezte, lehidalok. Annyira kreatív, annyira intuitív, és mindig egyre ötletesebb az egész. A sötét pálya, ahol kis fényjelzőket kell aktiválni, hogy lássunk egyáltalán? 10/10 no notes.
● A harc rendszer marha élvezetes. Alapjában véve egy kis soulslike, úgyhogy nem meglepő dolgok vannak itt, charged attack, parry (ami külön talent, és itt el kell időben engedni a gombot, nem lenyomni, hogy parryzzon), block etc, de a csavar, hogy kis házunk van, ami elhasználódik. Nem lehet megtartani, nem lehet (szerintem) kifejezetten buildet építeni rá (minden háznak van különleges képessége), mert igenis a devek azt akarják, hogy ezt blokkolásra használjuk, hiszem remeterákok vagyunk! A különféle ház-képességel, az adaptációk, amik ilyen szuper-képességek és a bossok legyőzése után kapjuk, a talentok annyira kellemessé teszik a harcrendszert, hogy sosem untam meg.
● Nehéz? Persze. Bár baby's first soulslike-jának hirdetik azért a platforming (mert az is van) és a boss harcok rendesen kicsináltak. (Az utolsó bossról nem szeretnék beszélni, be kellett kapcsolnom az assist módot, jó?)
● A soundtrack A+, és ehhez jön, amit kifejezetten imádtam, hogy az először furának tűnő nyugizene a menüből megjelenik a végén egy nagyon érzelmes pillanatban újramixelve, hát ez milyen ügyes húzás volt!

Kontra:
● 13 ember csinálta :( Akármennyire azt éreztem, hogy ez a leglecsiszoltabb indie élmény egy ilyen összetett játéknál, ahol ilyen komplex mapek vannak… eh, azért a végén annyi bug van, amitől lehúztam egy csillagot. Nagyon sok bug frusztráló, hiszen ez nehéz játék eleve, és akkor a resource elveszik (nagyon sok mikroműanyag) mert a mentési pont elfelejtett megjelenni… vagy a resource mikor respawnol olyan helyen teszi, amit nem lehet felvenni… vagy amikor a boss akkorát ütött belém, hogy kiestem a pályáról. :DDDD Aranyos ugyan, hogy Kril az idle animációjában a healing itemmel játszik, de ezt el tudja úgy ejteni, hogy leesik a pályáról és nem veszed fel. Sőt healing item tud spawnolni úgy, hogy leesik a pályáról és nem veszed fel… Amikor ennyire frusztrál a játék, az ilyen hibáktól falnak megyek, főleg hogy nem 1-2-szer fordul elő. Ezen kívül audio hibába 1-2-szer futottam még bele, mikor rossz zeneszám kezdett el játszani, és kicsit elrontotta a hangulatot.

Összességében, aki szereti az indie játékokat, szereti a soulslike-kokat azoknak szívből ajánlom, mert tényleg igazi gyöngyszem, csak nem szabad a kontrollert eldobni közben. :D