Mortal Kombat 1 (2023)

Az utolsó MK amit játszottam a legelső volt (ugyan feltelepítettem a X-et és fél órát rá is néztem, nem nevezhetném igazán kipróbálásnak azt), úgyhogy nincs igazán viszonyítási alapom, hogy az előző címhez mennyi minden változott.

Örültem, hogy reboot, így teljesen újoncként is beugorhattam ebbe az őrült, szórakoztató, színes világba. Mit lehetne erről mondani? Modellszépségek hentelik egymást. Ennél jobban sosem szórakoztam még játék közben.

A sztorimód számomra kellemes meglepetést okozott: tudom, hogy ilyen játékot nem történetért játszunk, de nekem abszolút bejött. Sima popcorn mozi, de engem lekötött, bár persze a végén már elborul a sztori, hogy egy nagy, látványos, hollywoodi akció üljön elénk. De biztos, hogy még újra fogom játszani.

Végre behoztam a lemaradásom az MK franchise-ban és ezzel minden „modernebb” részt (9-10-11-1) kijátszottam. Ugyan ez a legújabb, több szempontból sem lett a kedvencem. Az új tag-team fightereket idéző kameo rendszer ugyan egy kis frissességet visz a gameplay-be, mégis túlzottan kiforratlannak, amolyan kísérleti újításnak tűnik, így nem mondanám különösebben fun-nak, nem beszélve arról, hogy ezért cserébe elvették tőlük a stage interactable funkciót, amit én mindig is bírtam. Az korábban dicsért kriptát pedig itt leváltotta egy egyszemélyes, amolyan társasjátékba oltott RPG-re emlékeztető mód, az „Invasions”, ami engem nem kötött le túlzottan. Grafikailag sem mondanám látványosan szebbnek, mint az MK11-et, néhány karakter küllemét tekintve pedig egyenesen visszalépés ez az art direction. A CGI átvezetők persze ettől függetlenül gyönyörűek, plusz szerencsére a harcok is pörgősebbek, mint az előző részben. Hála az égnek, ezúttal vendég karaktereket is picivel okosabban (Azért a két Superman copy, meg Conan, aki inkább egy Soul Calibur-ba illett volna, nem volt épp a legjobb döntés.) válogatták össze, így Peacemaker, T-1000 és Ghostface is remek DLC lett. Utóbbi nem igazán mondható el a Chaos Reigns DLC-ről, ami elég gyenge kiegészítője lett az amúgyis inkább „MK11: Part III”-nak érződő sztorinak.
Összességében az MK1 egy hatalmas hit & miss. A rengeteg pozitív elemére kb. ugyanannyi negatív jut, így annyira nem is meglepő, hogy a tervezettnél korábban szűnt meg a játék támogatása. Egy nagyobb leárazás esetén persze így is ajánlott a beszerzése mindenkinek, akit foglalkoztat a franchise, vagy legalább a sztorimód kedvéért előszeretettel nyúzza a műfaj címeit.

ui.: Természetesen ezzel már megszenvedett az erősen potato kategóriába eső PC-m, mégis remekül optimalizáltnak mondanám, hogy még így is végig tudtam rajta pörgeti lehúzott grafikán