Split Fiction (2025)

Zseniális.

Vera már játszotta előtte, akkor ő volt Zoé, így most én lettem Zoé, Vera pedig Mio. Örültem ennek a felosztásnak, végig jobban szerettem a fantasy világokat, közelebb áll a szívemhez.

1. Neon revenge – Cyberninják vagyunk, tipikus sci-fi környezet.
Kapunk 3 fantasy mellékpályát:
♦ homokdűnéset
♦ farm élet spoiler – no itt már látszódott az elborult ötletek tárháza :)
♦ hegyi túra, amit óriások segítenek.

2. Hopes of spring – Egyik legkreatívabb képességes pálya, át tudunk változni különböző formákba, Zoé kis tündérré, aki repülni tud, illetve fává, aki a mágikus erdővel tud kapcsolatba lépni. Mio pedig majcsivá, aki tud mászni, kapaszkodni és vizi lénnyé az uszikáláshoz.
Itt nagyon szerettem azt a részt, amikor konkrétan a fa voltam és úgy kellett terelgetni Miot. Vagy a bolondos majcsis rész is cuki volt. Aztán jött a Boss harc, az Ice King ellen.. akiii tulajdonképpen spoiler
Mellékpályák sci-fi stílusúak:
♦ részt veszünk egy autós üldözésben egy modern városi égi közlekedésben
♦ egy játékshow versenyzői leszünk
♦ illetve hirtelen egy űrbázison is találjuk magunkat, ahol a Nap épp összeomlik.

3. Final Dawn – megint egy tipik sci-fi környezet.
Mellékpályák:
♦ papírsárkány verseny, ezt a fajta irányítást nem szoktam szeretni
♦ Moon market, nagyon cuki volt, 3 cica lelket kellett megmenteni, és a piacon lévő tevékenyégek ötletesek, például a potion főzés
♦ hogyan kezdjünk könyvet írni :) ötletes, interaktív rajzolt mesélés.

4. Serpentine path – szerettem, 2 sárkányt kaptunk társul, először tojás formában, aztán kis cuki sárkiként, majd meg is nőttek és már repülhettünk is rajtuk. :)
Mellékpályák:
♦ havas környezetben siklani
♦ egy aszteriod miatt menekülni egy űrállomásról
♦ oooh, és a szülinapi torta!! spoiler

5. Isolation – ez Mio lelke, félelme. Itt volak nagyon kreatív scifi elemek, imádtam a flipperes részt például. :) A Boss harc Dark Mio ellen volt nekünk a legnehezebb, valahogy nehezen végeztünk vele, pedig alapvetően nem volt nehézség a játszás közben. De legyőztük végül.

6. The Hollow – Zoé története, hogyan dolgozza (vagy nem dolgozza) fel ikertestvére halálát. Kaptunk kis spiriteket, akik segítettek nekünk ebben a fejezetben. Szerintem a legszebb világ, szerettem. Itt is voltak kifejezetten kreatív mechanikák, például amikor a kétfejű százlábút kellett irányítanunk. spoiler Aztán le kellett győznünk a Hydrát is. spoiler

7. Split – és hát a végjáték, zseniális!! spoiler Imádtam, tökéletes pálya design! spoiler

Nagyon tetszett.
Hogy jobb-e, mint az It takes two?
Bár itt nagyobb szabadság volt, hisz bármilyen sci-fi és fantasy környezetet és képességet elképzelhettek a készítők, mégis így pár év távlatából visszatekintve talán az It takes two kreatívabb volt. Élénken emlékszem például a mechanikus óra pálya tökéletességére, a hógömb szépségére, az Elefánt királynő halálára – hüpp. spoiler

Talán már meg is van az idei év GOTY-je, mert ez annyira klasszul lett összerakva. Ugyanazt hozza, mint az It Takes Two, csak javított formában. A grafika és az art direction sokkal jobban bejött, és ámulatba ejtő set piece-eket kapunk, a prezentáció lenyűgöző, és annyira kreatív még mindig a co-op rész. Noha azon annyira nem újít a játék javarészében (de hozza az ismerős, igazi co-op élményt, azaz nem lehet a játékot végigcsinálni, tényleg csak kooperációval), de a vége… az valami eszméletlenül kreatív. Nem fogok spoilerezni, de olyan ügyesen alkalmazza azt, hogy két játékos van osztott képernyővel, hogy hihetetlen. És amikor azt hittem, hogy nem fognak ezen emelni, még bedobtak egy újabb ötletes csavart. (Azért kicsit sajnálom, hogy az utolsó pálya és az utolsó boss ilyen rövid lett.)

Történetileg én jobban tudtam Mióhoz és Zoéhoz kapcsolódni, mint az It Takes Two szereplőihez – leginkább, mert Mio nagy háttértörténete 1:1 arányban a saját életemet tükrözni, de ugyanakkor az író világ is közel áll hozzám. Szóval én imádtam a világfelépítést, hogyan merülünk bele az írók elméjébe – egyfelől, hogyan merítenek az alkotók a saját életükből és traumájukból (és azok feldolgozásából), másfelől hogy maguk a tudatalattijuk igazából milyen világot is tükröz.

Újabb fejlesztés az elődjéhez képest, hogy itt nem kis minijátékok és versenyek vannak a pályán (illetve azok is valamilyen szinten), de külön „side story”-k vannak, amivel egyrészt bemutatja, hogy az íróknak nem csak egy ötletük van :P, másrészt jobban megismerjük a karaktereket, és szórakoztató kis teljes mapek. Könnyebbek és rövidebbek, van versenypálya, puzzle pálya, de öröm szétnézni, mint mindenhol, hiszen akkora gondoskodással rakták össze az enviromentet az alkotók. (A szellemmacskás pálya abszolút favorit lett nálam.)

Néha ugyan itt is sérelmeztem, hogy a platforming résznél, ha meghaltam, simán előrerakott (de értem ám miért volt itt ez a megoldás, főleg a menekülős részeknél), de azért a repülősnél igazán segíthettek volna rajtam. T-T (innen is köszönöm @zkispet_foxdante-nak a türelmet a papírsárkányos pályán, mert már én nem bírtam milyen béna vagyok.)