Assassin's Creed Valhalla (2020)

A férfi Eivorral voltam. Életem eddigi legnagyobb játéka volt. Most várom a Ragnarökös kiegészítőt, addig malmozok vagy nem tudom mit csinálok… :D Az elején utáltam a jelenkort, de tényleg… Megoldhatatlan „rejtélyek", idegesítő női régész… Aztán spoiler és mindjárt jobb érzés volt ugrálni a megsemmisítő puzzle-ök között… A végén már imádtam ezt a feladatot is és alig vártam, hogy kiderüljön a részlet… Amiket kevésbé szerettem: gombázós feladatok, kőpakolás… A fő sztori nagyon odacsap, gyönyörű képek, zenék, egyik kedvenc muzsikusom csinálta amúgy is… A mellékküldetéseket nagyon is megéri megcsinálni!!! Nagyon jól kiegészíti a játékot. Szinte mindent megszereztem, így tényleg kijátszottam. A river raidok nem annyira jöttek be, tök erős voltam, de a csapat kicsi és nem túl erős volt. Kedvenc momentum: „Ah, the wolf guy!"

Nem is tudom, mit kellene írni, amit nem írtak még. Nagyszabású, látványos, izgalmas, 100+ órát is bele lehet ölni akár.. (platina azért nem lett meg)
Nekem sokat hozzá adott, hogy a sorozatot láttam, így sok név, helyszín, történés ismerős volt.

Úgy érzem, hogy kimaxoltam a játékot. A platina trófea nem lett meg, de mégis végeztem a játékkal.
Percre pontosan 85 órám van benne és mindent megcsináltam, amit érdemes volt és lehetett.
A látványvilággal nem volt gond. Az elmúlt évek grafikáját hozta a játék. Volt néhol érdekesség, de ezeket betudtam töltési hibának, mert valójában tényleg az volt. -Lehet, hogy túl gyorsan utaztam A-ból B-be?- :D
A szinkronok nem voltak eget rengetőek a játékban, de amit kellett, átadták.
A harcrendszer kegyetlen jól sikerült most a fejlesztőknek. Az egyik legfinomhangoltabb és legjobban játszható harcrendszert alakították ki, aminek az Origins vagy az Odyssey esetében nagyon-nagyon örültem volna. Azért ez elvárt volt egy viking témájú játék esetében. (Erre meg mindjárt kitérek…)
+ Akkor idevehetjük a fejlesztési rendszert is, mert annak is több értelme volt itt -minden szempontból- mint az előző játékokban. :)
A sztori pedig…. ISTENKÉM! Ha a jelen idejű történések nem lettek volna, meg a Hidden Ones és az Ancient Order ellentéte, akkor meg nem mondtam volna, hogy ez egy Assassin's Creed. És szerintem ez az első olyan AC játék, aminek az értékelésénél ezt le kellett írjam… Komolyan: Vikingr Simulator 2020. :”D
Viszont azt ki kell emeljem, hogy végre volt valami izgalmas történés is a jelenidejű szálban. Ennek nagyon örültem.
Viszont azt is ki kell emeljem, hogy mint maga a vikinges sztori is nagyon jó lett. Izgalmas volt. A karakterekhez is azért valamilyen szinten ragaszkodik az ember. Főleg Eivor-hoz, a saját karakteréhez. De a testvéri kapcsolat is komoly nyomot hagyott a sztorin.
…és azért valahonnan ismerős volt az a „fény állapotú” karakter, akivel Layla_ beszélgetett._ És ezzel semmit sem spoilereztem, mert ez édes kevés ahhoz. :D :D
Kedvenc lett, valahogy sikerült beverekednie magát a kedvenc listára.

Hát ez bizony hosszú és véres küzdelem volt. Majdnem 2 hónapon keresztül portyáztam Angliában és alakítgattam a szövetségeket a klánomnak. Simán lehetett volna ez rövidebb is, de kiakartam maxolni plusz azért helyenként időhiány miatt nem nagyon játszottam.
Ha az összképet nézem viszont akkor sajnos max egy erősebb közepesre sikerült a Valhalla, az új trilógiából mindenképpen a leggyengébb lett.
Na de nézzük is sorjában:
1. A főszereplő, Eivor
Érdekes döntést hozott az Ubisoft, mert a trailerben és a plakáton is a férfi Eivor virít, de a játék szerint pedig a női a canon és azt választja a rendszer is ha így döntesz. Emiatt gondoltam én is őt választom.
Hát ez bizony hiba volt. Míg az Odyssey-ben Kassandra remek döntés volt itt egyértelműen a férfi a jobb választás. Miért? A szinkron. Női Eivor szinkronja nagyon nem jött be, tipikusan az a kategória amikor valaki keménynek akar tűnni és ezért elmélyíti a hangját. Egyszerűen nem volt természetes, max erőltetett és monoton, inkább hangzott egy évtizedek óta láncdohányos alaknak. Volt elég időm játszani a férfi megfelelővel Haviként és áh…sokkal jobb volt. Szóval ajánlom mindenkinek férfi Eivort.
Magát a karaktert meg igazából nem kell túlgondolni. Tipikus viking aki azért a végére átmegy némi jellemfejlődésen.
2. Helyszín, kor
A korral igazából nem volt problémám, szeretem a vikingeket, nem volt rossz egy keveset a Skandináv részen mászkálni, az ő kultúrájukba is kicsit belelátni. Anglia…hát az már gyorsan egyhangú lett, sajnos nem volt a legváltozatosabb. Az ókori Görögország után főleg nagy visszaesés.
3. Történet
Igazából a főtörténet rém egyszerű: vikingek letelepszenek Angliában és szövetségeseket keresnek. Ja meg helyenként van az order vagy mi.
Jó pár éve megvan vádolva a sorozat azzal, hogy már nem érződik Assassins Creed-nek, de eddig én egyáltalán nem éreztem ezt. Most viszont egyet kell értenem. Nem véletlenül fogalmaztam meg így korábban, mert tényleg olyan volt az egész Assassin-Order szál mint valami full mellékküldetés. Egyszerűen túl minimális volt a hangsúly ezen a részen. A vége miatt kicsit aggódtam is, mert úgy voltam magamban, hogy spoiler, de szerencsére megcsavarták annyira, hogy még azt mondjam, hogy nem volt rossz.
A vikinges szál meg azért elég vegyes, nem lehet egyben összefoglalni, mert ugye van vagy 20 terület, mindegyiknek megvan a saját maga kis története.Voltak jobbak és unalmasabbak is, most nem mennék végig rajtuk. Max azt emelném ki, hogy Hamtunscire volt ugye az utolsó rész, de kifejezetten csalódást keltő volt. Akkor kellett volna lezárni a történetet miután spoiler
A misztikus Asgard-Jotunheim részek tetszettek
A jelenbéli szálat szokás szerint hagyjuk, nem is volt sok minden a vége kivételével. Az viszont kifejezetten meglepett, hogyspoiler :D
3.2 mellékkarakterek
Gyors beszúrtam ide egy ilyen részt, mert nem árt kicsit kitérnem erre is. Rengetegen vannak, mindegyikbe nem mennék bele, némelyikbe nagyon nem is lehet, mert nem volt túl izgalmas.
Sigurd az elején még viszonylag szimpatikusan kezdett, de a végére nagyon kezdett unszimpatikussá válni. Volt 1-2 rész ami ugye döntés szempontjából fontos volt, de már dacból it ellentmondtam neki xD (persze spoiler) . Dag volt az akit minden megszólalása után agyon tudtam volna vágni, marhára irritáló volt és nem is volt sok értelme a marhaságainak. spoiler
Randvi, Soma, Hunwald szimpatikusak voltak spoiler, de azért rajtuk kívül is voltak érdekesebb karakterek, legyenek azok akár történelmiek vagy mitikusak.
4. mellékküldetések
Itt most csak ezekre gondolok, pontokban:
-Mastery challenges: nem csináltam végig. Sajnos nagyon idegesítőek, főleg a stealth. Pont megcsináltam annyit, hogy a küldetés részét letudjam, a többit hagytam.
-Forgotten saga: az igazi rage mode. Nem véletlenül nem játszom én a dark souls játékokkal sem, egyszerűen én azért játszom, hogy kikapcsolódjak. Ez pedig nagyon arra ment, hogy folyamatosan agyf*szt kapj én meghalj milliószor és újra meg újra végigmenj ugyanazon a pályán.Egy bizonyos ponton már azon voltam, hogy hagyom az egészet, de végül nagy duzzogva megcsináltam.
-Isle of Skye: egyszerű kis történet, nem is mennék bele, mindenképpen spoiler szerepe dobta fel ezt.
-Raven and the cuckoo: szintén egy rövid kis szösszenet,egynek elment, elvileg a Basimos játékhoz köthető.
-River raids-elég repetitívek, megcsináltam itt is a kötelezőt aztán hagytam
5.Gyűjtögetnivalók
Igazából az állatos csatákat, a sírokat, a kék „mysteries” küldetéseket szerettem a leginkább, de a flyting sem volt rossz.
A kőpakolgatást viszont rühelltem, szarul csinálták meg, így csak felhúzott, aki kitalálta az egyen kavicsot reggelire xD
A többi felejtős.
6. Zene
Ebben persze nem csalódtam, a menü zenéjét pl sokáig tudnám hallgatni :D
7. Harcrendszer, képességek
Igazából sokat nem tudok mondani rá. Közepes szinten játszottam, így egészen könnyű volt, aki egy kis kihívásra vágyik nyugodtan vigye feljebb. A gyűjtögetésből összeszedtem annyi pontot, hogy kifejlesszek mindent. 500 valahányas szinten zártam.

Összegezve nem volt vészes, de nem is kiemelkedő, számomra nem lett egy többször játszós darab, kicsit lehetett volna rövidebb.

Valószínűleg az angliai helyszín az oka annak, hogy nem tudtam igazán megszeretni ezt a részt. Nem mondhatom, hogy nem járták körbe kellően a viking témakört, vagy nem részletes a világalkotás, vagy rosszabb a harc, de valahogy mégsem a kedvenc. Az előző részek helyszíneihez (Egyiptom és Görögország) képest nekem gyenge volt Anglia.

A játékmenet nagyon hasonló, talán emiatt is „unalmasabb”: 1. fő történet 2. szektások 3. akik vadásznak ránk 0-24-ben. Ez a recept már 3 rész óta gyakorlatilag változatlan, csak nagyobb és hosszabb.
A kevesebb néha több, itt érvényes a mondás. A játékba valami iszonyat mennyiségű tartalom és tennivaló került, a térkép is hatalmas.
Valószínűleg nálam ez jelentette az egyik legnagyobb negatívumát a játéknak. Egyszerűen elaprózódik a történet mert annyi szálat kell vinnünk párhuzamosan. Egy idő után már azt sem tudtam követni, hogy kivel „beszélek”. Csak ismerős volt, lehet hogy nemrég megmentettem egy előző küldetésben?

Az asgardi szál egy kissé elrugaszkodott, bár ezt már az Odyssey-től megszoktuk valószínűleg.

Összességében tudom ajánlani, szerintem a viking téma sokaknak fog tetszeni.

A történelmi szál során egy IX. századi viking portyázót, Eivort alakítjuk (ennek részleteiről később), aki fogadott testvérével, Sigurddal Norvégiából indul útnak, Erős Styrbjörn király úgy dönt, további háború helyett csatlakozik Széphajú Harald király nemzetegyesítő terveihez. Így hát az újabb harcokra és dicsőségre éhező testvérpár Ragnar Lothbrok lábnyomát követve megérkezik a viking népek kedvenc lokációja, Anglia felé. Itt aztán csakhamar megvetik a talpukat, de rájönnek, hogy hosszú távon nem maradhat élhető ez a csodás földdarab sem, hacsak nem veszik kezükbe annak stabilizálását. Neki is látnak hát szövetségeseket gyűjteni és kiépíteni a nord mesterek által rángatott bábkirályok uralmát. Nagy Alfréd wessexi király és csatlósai azonban ezt kevésbé kultiválják és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a viking előretörés ne járhasson sikerrel.

A teljes kritikát itt találod: https://www.kritizator.hu/ha-szeretsz-kiralyokat-olni-m…