Assassin's Creed Valhalla (2020)

A férfi Eivorral voltam. Életem eddigi legnagyobb játéka volt. Most várom a Ragnarökös kiegészítőt, addig malmozok vagy nem tudom mit csinálok… :D Az elején utáltam a jelenkort, de tényleg… Megoldhatatlan „rejtélyek", idegesítő női régész… Aztán spoiler és mindjárt jobb érzés volt ugrálni a megsemmisítő puzzle-ök között… A végén már imádtam ezt a feladatot is és alig vártam, hogy kiderüljön a részlet… Amiket kevésbé szerettem: gombázós feladatok, kőpakolás… A fő sztori nagyon odacsap, gyönyörű képek, zenék, egyik kedvenc muzsikusom csinálta amúgy is… A mellékküldetéseket nagyon is megéri megcsinálni!!! Nagyon jól kiegészíti a játékot. Szinte mindent megszereztem, így tényleg kijátszottam. A river raidok nem annyira jöttek be, tök erős voltam, de a csapat kicsi és nem túl erős volt. Kedvenc momentum: „Ah, the wolf guy!"

Nem is tudom, mit kellene írni, amit nem írtak még. Nagyszabású, látványos, izgalmas, 100+ órát is bele lehet ölni akár.. (platina azért nem lett meg)
Nekem sokat hozzá adott, hogy a sorozatot láttam, így sok név, helyszín, történés ismerős volt.

Úgy érzem, hogy kimaxoltam a játékot. A platina trófea nem lett meg, de mégis végeztem a játékkal.
Percre pontosan 85 órám van benne és mindent megcsináltam, amit érdemes volt és lehetett.
A látványvilággal nem volt gond. Az elmúlt évek grafikáját hozta a játék. Volt néhol érdekesség, de ezeket betudtam töltési hibának, mert valójában tényleg az volt. -Lehet, hogy túl gyorsan utaztam A-ból B-be?- :D
A szinkronok nem voltak eget rengetőek a játékban, de amit kellett, átadták.
A harcrendszer kegyetlen jól sikerült most a fejlesztőknek. Az egyik legfinomhangoltabb és legjobban játszható harcrendszert alakították ki, aminek az Origins vagy az Odyssey esetében nagyon-nagyon örültem volna. Azért ez elvárt volt egy viking témájú játék esetében. (Erre meg mindjárt kitérek…)
+ Akkor idevehetjük a fejlesztési rendszert is, mert annak is több értelme volt itt -minden szempontból- mint az előző játékokban. :)
A sztori pedig…. ISTENKÉM! Ha a jelen idejű történések nem lettek volna, meg a Hidden Ones és az Ancient Order ellentéte, akkor meg nem mondtam volna, hogy ez egy Assassin's Creed. És szerintem ez az első olyan AC játék, aminek az értékelésénél ezt le kellett írjam… Komolyan: Vikingr Simulator 2020. :”D
Viszont azt ki kell emeljem, hogy végre volt valami izgalmas történés is a jelenidejű szálban. Ennek nagyon örültem.
Viszont azt is ki kell emeljem, hogy mint maga a vikinges sztori is nagyon jó lett. Izgalmas volt. A karakterekhez is azért valamilyen szinten ragaszkodik az ember. Főleg Eivor-hoz, a saját karakteréhez. De a testvéri kapcsolat is komoly nyomot hagyott a sztorin.
…és azért valahonnan ismerős volt az a „fény állapotú” karakter, akivel Layla_ beszélgetett._ És ezzel semmit sem spoilereztem, mert ez édes kevés ahhoz. :D :D
Kedvenc lett, valahogy sikerült beverekednie magát a kedvenc listára.

Valószínűleg az angliai helyszín az oka annak, hogy nem tudtam igazán megszeretni ezt a részt. Nem mondhatom, hogy nem járták körbe kellően a viking témakört, vagy nem részletes a világalkotás, vagy rosszabb a harc, de valahogy mégsem a kedvenc. Az előző részek helyszíneihez (Egyiptom és Görögország) képest nekem gyenge volt Anglia.

A játékmenet nagyon hasonló, talán emiatt is „unalmasabb”: 1. fő történet 2. szektások 3. akik vadásznak ránk 0-24-ben. Ez a recept már 3 rész óta gyakorlatilag változatlan, csak nagyobb és hosszabb.
A kevesebb néha több, itt érvényes a mondás. A játékba valami iszonyat mennyiségű tartalom és tennivaló került, a térkép is hatalmas.
Valószínűleg nálam ez jelentette az egyik legnagyobb negatívumát a játéknak. Egyszerűen elaprózódik a történet mert annyi szálat kell vinnünk párhuzamosan. Egy idő után már azt sem tudtam követni, hogy kivel „beszélek”. Csak ismerős volt, lehet hogy nemrég megmentettem egy előző küldetésben?

Az asgardi szál egy kissé elrugaszkodott, bár ezt már az Odyssey-től megszoktuk valószínűleg.

Összességében tudom ajánlani, szerintem a viking téma sokaknak fog tetszeni.

A történelmi szál során egy IX. századi viking portyázót, Eivort alakítjuk (ennek részleteiről később), aki fogadott testvérével, Sigurddal Norvégiából indul útnak, Erős Styrbjörn király úgy dönt, további háború helyett csatlakozik Széphajú Harald király nemzetegyesítő terveihez. Így hát az újabb harcokra és dicsőségre éhező testvérpár Ragnar Lothbrok lábnyomát követve megérkezik a viking népek kedvenc lokációja, Anglia felé. Itt aztán csakhamar megvetik a talpukat, de rájönnek, hogy hosszú távon nem maradhat élhető ez a csodás földdarab sem, hacsak nem veszik kezükbe annak stabilizálását. Neki is látnak hát szövetségeseket gyűjteni és kiépíteni a nord mesterek által rángatott bábkirályok uralmát. Nagy Alfréd wessexi király és csatlósai azonban ezt kevésbé kultiválják és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a viking előretörés ne járhasson sikerrel.

A teljes kritikát itt találod: https://www.kritizator.hu/ha-szeretsz-kiralyokat-olni-m…