The Last of Us Remastered (2014)

Lehet, hogy 2013-ban ez maga volt az isteni szikra, de így 7 évvel később, először játszva, már kissé megkopottnak érződik. Míg a sztori valóban magával ragad, többnyire emberi, mégis szerethető karakterekkel megtöltve, a játékmenet sajnos több sebből is vérzik. Nekem konkrétan monotonná vált ez a folyamatos: „Egyszer embereket, egyszer meg fertőzötteket ölök a két gyűjtögetés közt” dolog. (Ezt ellensúlyozta picit, hogy Joel-t és Ellie-t is irányíthattam egy-egy ponton.) Mikor épp nem haladtak az események, vagy nem valami aranyos, vagy érdekes társalgás zajlott a fontosabb szereplőink közt, leginkább csak irritált, illetve untatott a sok harc. (Vicces, hogy több alapvető mechanikát csak a 2. részbe sikerült betenni, és korszakalkotóként hivatkoznak rá, miközben dodge-olni, meg elfeküdni már 1000 éve lehetett más alkotásokban…)
Grafikailag, animációs fronton, zeneileg és mesélésben szerencsére ennyi esztendő elteltével is tartotta magát, de ennek ellenére sem tudtam neki többet adni egy hetesnél. A rengeteg „Életem játéka!” jellegű megnyilvánulás után valahogy többet vártam tőle.
Érdekességek:
– Joel felvezetőjét kapásból megkönnyeztem.
– Helyenként normálon is piszkosul nehéznek éreztem.
– Kedvenc részem az alap játékból: ZSIRÁF! (*.*)
– Kedvenc részem a DLC-ből: Halloween shop!

Azt hittem, hogy ez csak egy újabb zombis sztori lesz, ami nem nagy szám és nem kiemelkedő…Erreföl kaptam egy olyan jó történetet, hogy a fejemet kapkodtam, no persze könnyű módban is megszenvedtem ám rendesen a továbbjutásért…Várom a folytatást és most jöttem rá közben, hogy a mellékküldetéseket is meg lehetne csinálni…Joel kellően kemény, a kislány pedig kellően légies és könnyebb irányítani…Én szerettem, bár sokszor kinyomtam a gyomorideg miatt…Hiányzott a térkép.

Hát elég érdekes volt a kapcsolatom ezzel a játékkal. Egyrészt minden megvan benne, amitől egy játék jó lehet. Itt főleg a fordulatos és izgalmas történetre gondolok. Elég drámai is, gondolkodnivalót is ad bőven. Valamiért mégis hiányérzetem maradt, csak nem tudom, hogy ennek mi az oka. Kicsit olyan ez a játék, mint egy jól megírt házi feladat, amiben minden okés, meg minden szépen le van írva, de még sem tudom azt mondani, hogy rá, hogy ez igen, ez valami igazán kiemelkedő.
Azért, majd valamikor a Left Behind-ra is sort fogok keríteni, de egyelőre most másra vágyom.

Összességében a Last of Us tényleg egy jó játék. Jó történettel rendelkezik, még jobb karakterekkel, elképesztő designnal és kiváló narratívával és dialógusokkal, amelyre felépítettek egy jól elkülöníthető, de külön-külön is jól kidolgozott játékmeneti alapot. A programot 995 percig tartott végigjátszani, amibe beletartozik a bónusz DLC is, tehát igazán hosszútávú szórakozásnak ígérkezik Joel és Ellie brutalitást sem nélkülöző kalandja, de mégsem tudom rá azt mondani, hogy egy instant klasszikussal lenne dolgunk. Valami igazán plusz hiányzott számomra a programból, amelyet a játék vége felé ugyan már éreztem, de sajnos a felvezetés kicsit hosszúkásan és málhásan telik, ami miatt nem tudok ennél nagyobb pontszámot adni a programra. Azért várom a második részét, mert amit eddig mutattak belőle, az ígéretes.

Értékelés: 88%

Narratíva: 100
Grafika: 85
Zene: 80
Játékélmény: 85

(Egyszer a honlapon)

Sajnos ez a játék marha rosszul öregedett. Tudom, hogy sajnos a videójátékok rosszabbul járnak, mint más szórakoztató média – az innováció itt sokat számít, és hajlamosabb a közönség jobban hasonlítgatni a már általa elfogyasztott dolgokhoz. (Azért valljuk be könyveknél is mondogatják, hogy jajj ez X-Y másolat, miközben…)

Szóval kezdjük azzal, ami tetszett:
● Az atmoszféra nagyon ott van: Egyszerűen imádom a poszt-apokaliptikus dolgokat, és hogy hogyan szerveződne újra egy emberi társadalom. Ezt vizuálisan nagyon hozza, a remastered persze még jobban rápakol erre.
● Imádom Ashley Johnsont. (Eddig is imádtam, ezért kellemes volt őt hallgatni, még ha Ellie-t nem is szerettem annyira meg.)
● A prológus és az epilógus (bár ez már érzelmileg gyengébb) ütős és a rendezése valami gyönyörű. Csak ne létezne a játék és a történet közepe. :DDD

A kontra:
● Említettem, ez elég rosszul öregedett, így se a harcrendszer, se a crafting, se az átkozott level design nem fogott meg. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy ennél sokkal szebben és igényesebben megtervezett pályákon jártam már, ahol élvezet volt eltévedni. Itt csak frusztrált, hogy hiába lineáris a játék, elég sokszor mentem körbe-körbe.
● Elég repetitív volt az egész a hol zombikkal, hol emberekkel harcolás, és mivel különösebben semmit nem élveztem a harcból… ezért nem kötött le. Amúgy meg hol van legalább egy dodge mechanizmus?
● Ajvé, a történet. Említettem, hogy ez a zsáner az én irodalmi nutellám, IMÁDOM. Ehhez hozzájön a már mindenhol vakulásig tolt morcona férfi, aki elvesztett valakit és ezért már nem hisz a világban + a soft, cinammon roll karakter, aki még naiv és reményteli. Na, ezek a toposzok hiába vannak meg itt (és tényleg nekem nem kell szépirodalmi magasság, én ezeket imádom bármilyen színvonalon), ezek a karakterek nekem marha üresek voltak. Elhiszem, hogy rajongók hada imádja Joelt és Ellie-t, de engem őszintén Joel csak idegesített és azt vártam mikor hal meg.
● Ugyan a játék szólna – nagyon sekélyesen –, hogy mit teszünk meg a túlélésért, nekem ezt az egészet elbagatellizálta, spoiler Vannak ennél ezerszer mélyebb játékok, és ha ezt történetileg annyira, de annyira éljenzik, én többet várok el.
● Történetileg a világfelépítés is elég gyenge: nézzünk Mike Carey regényére, ami ugyanezzel a felépítéssel dolgozik. Nevetnem kellett, hogy a spóra majd nem megy jobbra-balra, csak egy kis szobában van. Értem én, nem lehetett mindig álarc rajtuk, de akkor meg ne tegyék ezt így bele.
● Az egész történet annyira unalmas és minden feszültség nélküli. Kilométerekről lehetett az összes létező csavart látni, amivel nincs gond, ha jól lenne megírva – ez itt viszont hiányzik. Ha lennének erős karakterek, még elvihetné a hátán ezt a klisés sztorit, de ugye… Arról ne is beszéljünk, hogy Ellie egy profi orvos. :DDD (Meg minden egyéb, amit a történet megkövetel.)

A DLC-ről pár szóban:
Itt már sokkal jobban bántak a történettel – vagy csak végre Joel nem volt főszerepben –, nagyon bejött ez a két idősíkon futó történetvezetés, és végre sikerült érzelmeket is írniuk. Akadt ötletes játékelem megoldás is, de annyira nem hozta meg a kedvem, hogy én folytassam ezt a franchise-t.

Az alapjáték: 5★
A DLC: 6★

Játékidő: 17,5 óra

Voltak parádés pillanatai a játéknak, de összességében nem igazán szerettem. A játékmenet igazából nagyon repetitív. Végig az volt az érzésem, hogy ez egy lebutított Resident Evil klón.
Ami még számomra rendkívül negatív volt, az a nagyon béna trófaerendszer. Normál szinten játszottam végig és átlag 80 százalékát megtaláltam a gyűjthető cuccoknak, mégis összesen három trófeát kaptam az alapjátékból, ami így 20 óra nem túl könnyű játék után elég WTF.

Kicsit repetatív, de egyébként egy izgalmas zombis játék. Helyenként elég nehéz volt, de a szereplők könnyen megkedveltették az utazást.

Na ez állat volt. Nem ez volt életem kaland/túlélő játéka, de iszonyatosan hangulatos lett. A helyszínek, a lepusztult világ, illetve az emberek „lelépésének” következményei, mind nagyon profin meg voltak csinálva, nagyon elkapott az atmoszféra. Ami pedig külön említést érdemel, az a főszereplők közötti kapcsolat. Nagyon szépen mutatta be a két főszereplő kapcsolatát, nagyon beszippantott az egész, és hála az égnek SEMMIT nem tudtam előre a sztoriról, sikeresen elkerült a hype, így a zárásban sem voltam biztos. Ennek fényében egy állatként mentem végig a kórházon, a végcél felé. Ha leülelepedett, lesz még benne egy köröm, mert nagyon tetszett.

Atyaég!
Most játszottam végig. Friss az élmény…
Életem egyik legjobb játéka.
Az újradolgozott grafika, a zene, a történet.
Imádtam!
Lenyűgözött teljesen.
10/10