The Witcher (2007)

Most,hogy mindenki Witcher lázban ég, úgy döntöttem leporolom a trilógiát és üjra végigjátszom. Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy ez egy 2007-es játék a mai napig megállja a helyét. Mára mind a witcher széria, mind az RPG műfaj megkerülhetetlen, ikonikus darabja. A küldetések, a sztori, a karakterek nagyon illeszkednek a vaják világába, és nagyon rendben vannak, A lengyel srácok olyan tisztelettel és gondoskodóan nyúltak Sapkowski műveihez, ami megsüvegelendő.
Olyan beszélgetések vannak a játékban, amire én már nem is emlékeztem. Regisről például Dandelion mesél, Ciri teljes történetét, pedig egy fogadós meséli el, mint egy népmesét. Rengeteg információra bukkanhatunk a világról, ha nyitott szemmel járunk. Érdemes, mert olyan hangulata van ami nem sok RPG-ben érhető tetten.
A harcrendszeret én nagyon szerettem. tudom sokan ezen akadnak fel, de szerintem nagyon jó. Érdemes a legnehezebb fokozaton játszani, és akkor a kurzor figyelős egérnyomkodás helyett egy odafigyelést kívánó, jó taktikák alkalmazását megkövetelő igazán élvezetes harcrendszert kapunk.
Igaz, hogy összeségében nem éri utól a grandiózus 3. részt, de méltó felütése annak!

Minden idétlen szinkronbakijával és harci furcsaságaival együtt ez egy baromi jó kezdés a sorozathoz! Annak idején, amikor először játszottam ki, még nem ismertem a novellákat és regényeket, de számos kapcsolódás van velük, öröm volt ezekre rácsodálkozni! Hivatalosan a történetek után játszódna a játék, de az itteni esetek, küldetések mintha visszhangot vetnének az időben, így az emlékeit vesztett Geralttal együtt újra átélhető egy-egy kaland, többé-kevésbé átalakított köntösben, de ismerős elemekkel. Yennefer és Ciri helyett mások boldogítják a Fehér Farkast, de Kökörcsin és egyéb mellékalakok azért feltűnnek.

A prológusban még nehezen szoktam hozzá ehhez a a harcmodorhoz,lényegében 2 percig kattingattam 1 ellenfélre mire rájöttem hogy is kell. :D De utána már nem volt megállás és marhára élveztem. A döntések kegyetlenek voltak de hát ez alap :D A könyveket nem rég olvastam végig és sok pluszt adnak a storyhoz,mondtam is nem egyszer hogy igen,igen erre emlékszem :D
Nagyon zavart még hogy sok napszaktól függő küldetés van,amit csak a világ másik felén levő tűzhelynél tudsz megváltoztatni.
De igen,összességében tetszett,kíváncsi vagyok a 2. részre.

Imádtam.

Sokáig ültettem . De párom unszolására és hogy haladjak valamelyik játékkal . Aztán rá kaptam és nem volt megállás :)

Fú néha nagyon fura volt a szinkron, de élvezetes volt.

Nehezen barátkoztunk meg az elején. Korábban kétszer is félbehagytam még Kaer Mohren-ben, egyszerűen azért, mert nem értettem meg, mit is akar a harcrendszer. Miután felfogtam, hogy a régi RPG-ken alapul, nem pedig akciójáték, bekattant mi is ez az egész és meg sem álltam a végéig. A steam szerint 63 órát sikerült beletolnom, úgyhogy nem egy rövig darab.

A sztorihoz rengeteget hozzáadnak a könyvek, amik előzményül szolgálnak, viszont azoknak is kerek egészet ad, akiknek kimaradt, úgyhogy ezen a téren ügyesek voltak a CDPR-esek.

Összességében egy összetett, élvezetes játékot kaptam, remek történettel.

Az tény, hogy részleteiben sok sebből vérzik (azonos kinézetű NPC-k, hosszú futkározások jobbra-balra, béna párbeszéd cutscene-ek, nem túl erős szinkron – az angolra gondolok –, a történet sokszor dinamikátlan stb.), mégis az összhatás kifejezetten kellemes. A zenéje nagyon jó, a harcra is rá lehet érezni, van hangulata. Amióta végeztem, próbálkozom a második résszel, de egyszerűen nem bírok rákattanni… Majd talán ezután.

A játéknak köszönhetem, hogy a korábban lassabban – durván kétévente egy kötet – olvasott Vaják könyvek második felét ledaráltam, és hogy az első két kötetet is elolvastam újra.