The Witcher 2: Assassins of Kings (2011)

Nem túl hosszú, nem túl érdekes átvezető rész a Witcher játékokban. Ez volt a harmadik nekikezdésem.
Alig van küldetés, nem annyira jól felépített, mint a 3. A mellékküldetések nem valami izgalmasak, de nagyjából ugyanennyire érdekesek a főküldetések is.
A térkép nagyjából használhatatlan, a corridor felépítés kifejezetten idegesített. Örültem, hogy Geralt nem képes meghalni azért, mert szerencsétlen, és véletlen kettővel arrébb lép a sziklán és lezuhan, de az, hogy minden dologért körbe kellett futnom, az irritált. Az ajtókat egész egyszerűen csak el kellett volna égetni a játékban. Tudom, hogy automatikus mentési pontot generál egy ajtón való áthaladás, de kvázi idegbaj tört rám, mikor küldetés közben valaki egyszerre akart velem kilépni az ajtón, és végül én maradtam a túloldalt.
A karakter grafika ronda, mondjuk nem várhatom el egy 2011-es játéktól, hogy úgy nézzen ki, mint egy 2022-es. A szörnyek nevetségesek, a nekkerek valamiféle párduc vagy hasonló nagymacska hangját utánozzák, röhögnöm kellett. A hárpiák hangja nem különben idegesítő.
Bestiárium nem létezik, vagy ha igen, nem jöttem rá, hogyan is kellene működésbe hozni, ugyanis a teljes játék alatt full üres maradt a Szörnyek rész.
Az irányítás… kritikán aluli, de az ökölharcokban tetszett, hogy előre mutatja, melyik gombot nyomd meg, hogy üssél. A felszerelés nevetséges. Az, hogy csak meditáció közben lehet főzetet fogyasztani konkrétan arra sarkallt, hogy inkább azok nélkül éljem túl. Könnyű szinten ez nem is volt valami nehéz. A jelek használata meg még az irányításnál is botrányosabb. Mire Geralt lerak egy jelet, addigra annyi idő eltelik, hogy értelme sincs az egésznek.
A sztori nem túl érdekes, és nem tetszett az sem, hogy fejezetekre bontódik, így nem lehet visszatérni az előző részekhez. Ezt a 3-ban legalább jól kivitelezték, csak cutoff pontok vannak, nem pedig konkrét terület lezárások.

Miért is kezdtem el vele játszani, ha ennyi problémám van vele? Természetesen Iorveth miatt. Kíváncsi voltam az ő és a Scoia'tael „hátterére”, szerettem volna bemutatni Roche-nak azzal, hogy Iorveth oldalára állhatok.
Iorveth mellett amiben még nem csalódtam:
– Zoltan és Dandelion – ők a későbbiekben is teljesen rendben vannak, végig hozták azt, amit a 3-ból megismertem velük kapcsolatban
– a törpök Vergenben – nagyon jól átadták ezt a tipikus törp stílust
– a Tolkien utalások

Egyszer végig kellett vinnem, hogy átfogóbb képet kapjak az univerzumról, de ez a rész soha nem lesz a kedvencem. Párbeszédek és jelenetek igen, a tündék mindig, de maga, mint játék, ennyi volt.

Sajna a 3 játékból ez tetszett a legkevésbé,de természetesen rossz nem volt.Történetügyileg kiemelkedő volt,főleg,hogy 2 utat lehetett végigvinni.A döntések elég komolyak voltak,a karakterek szimpatikusak.A másik utat viszont szerintem majd később fogom mert most egy időre elég volt.Főleg az alábbiak miatt amik sokszor idegesítettek:

1.Geralt ebben a részben egy igazi gyenge balf*sz volt már nem azért.Az elsőt meg a harmadikat is ugyanilyen nehézségen vittem végig de azok mégse okoztak olyan nagy kihívást max a bossfightok voltak komolyabbak de azok sem vészesek.Ebben viszont egy mezei paraszt megöl 2 ütésből.
2.Az egyhez képest,a háromhoz meg főleg marhára zárt volt az egész,hiányzott az igazi open world érzés amit a másik kettőben megszokhattam.Vészesen kevés küldetés volt.
3.A minigameket hagyjuk is.De most őszintén….A kockapóker egy gagyi sz*r lett,érthetetlen jelekkel meg mindennel.Volt amikor a pókeremet legyőzték egy full houseal.
A verekedés meg mi volt? Gombokat kellett csak nyomogatni,marha nagy kihívás mit ne mondjak. A szkander még elment de az se volt nagy szám.
4.A játék amúgy marha lassan töltött be miután meghal az ember.És nem..nem a gépemmel van a probléma, mert a witcher 3 tökéletesen fut.
Majd valamikor Iorveth részét is végigviszem de egy kicsit pihentetem még.

Még tavaly ősszel nekiálltam az első rész után, de nagyon nehezen indult a barátságunk. Pedig az intro lenyűgözött, csak aztán elkezdődött a játék, és túl sok minden változott meg. Ami miatt leginkább húztam a számat, az a harc és a nehézség. Az első rész végére nagyon megszerettem a ritmus- és harcstílusalapú küzdelmeket, itt meg egy teljesen más megközelítést kaptak az összecsapások. Ráadásul nem sikerült könnyen ráérezni, szerintem a bevezető alatt többször haltam meg, mint az első játékban összességében. Először napok, majd hetek kezdtek eltelni a próbálkozások között. Nem kapott el, és amikor decemberben a kayrannél próbálkoztam, ott sem arattam babérokat. Akkor mondtam, hogy nem rohanunk előre, megnézzük, milyen küldetések vannak még, aztán majd egyszer ismét nekivágunk… De valahogy nem jött át az egész játék hangulata, így a lelkesedés alább maradt, és ezúttal már hónapos szünetek következtek.
Majd jött a korlátozás, és a makacsság, valamint a gamepad beüzemelése, és valahogy elkezdett működni, de nagyon. Nem könnyű a harc, de rá lehet érezni, és legalább végig kihívások elé állít a játék. Nagyon fontos a megfelelő főzetek kiválasztása, a fegyver- és páncélfejlesztések, valamint a csapdák és a bombák, legalábbis normál fokozaton. Jó, hogy meditálni már bármikor lehet – persze, csak ha nyugodt a környezet. Elsőre persze ez is fura volt, illetve az erősen konzolra megálmodott tárgybegyűjtés és interakció a környezettel, de igazából teljesen rendben van ez a megoldás.
Ami mégis sokkal jobb játéknak tartom az első résznél, az leginkább annak köszönhető, hogy sok mindent javítottak az elődhöz képest. Egyrészt sikerült kompaktabbá tenni a játékot, amitől végig ritmusban marad a játékos, nincsenek holtidők és örökké tartó rohangálások a helyszínek között. Ha még ez nem lenne elég, színesítették is a tartalmát, minijátékokkal, rejtvényekkel, és egy szétágazó történettel. Az elmúlt hetekben mindkét fő útvonalat bejártam, és azt kell mondanom, megéri, leginkább így áll össze a történet, ami szintén jól sikerült. Az már csak hab a tortán, hogy még a főszálakon belül is vannak elágazások.
A zene amúgy hasonlóan remek, mint az elsőben, az angol szinkron viszont sokat javult, akárcsak a magyar felirat – bár a witcher szó a magyar szövegkörnyezetből még mindig bántóan kilóg. A grafika szerintem mai szemmel is nagyon szép, és ezúttal jobban figyeltek az NPC-k megkülönböztethetőségére, bár azért még van hová fejlődni.
Minden összevetve a Witcher 2 fantasztikus játék (9,5/10), néhány hibával, gondolok itt az egymáson átmenő karakterekre pl. ajtónyitáskor, de az is előfordult, hogy valamilyen küldetés befagyott. Ami mégis a legbosszantóbb hiba volt számomra, hogy ha túl sok mentett játékállásod van, iszonyúan belassul a betöltés. Érdemes inkább a gyorsmentést preferálni, a játék amúgy is menteget minden fontosabb pontnál.