Agricola: latinul annyi, mint gazda, farmer.
A XVII. század: Nehéz időszak egy farmer számára
Egy mezőgazdasági és fejlesztési játék 1–5 játékos részére Uwe Rosenbergtől. Játékidő: fél óra játékosonként, a családi verzió esetén rövidebb. 12 éves kortól… [tovább]
 | Agricola (magyar kiadás) | 2009 |
Bár korántsem az első munkáslehelyezős játék (ez a titulus még Richard Breese Aladdin/Key-darabjához kapcsolódik), és még csak nem is az első igazán nagysikerű munkáslehelyezős (az talán a Caylus lenne), az Agricola mégis a mechanizmus nagy öregje (oké, ha ember lenne, még mindig csak középiskolába járna). Ennek oka pedig főként az, hogy az eurók között talán addig nem látott szinten tudott építeni a tematikájára, miközben stratégiailag is rendkívüli változatosságot kínáló, csodálatos darab.
Persze, nem kezdőknek való, de ma már nem is tartozik a legbonyolultabbak közé – mindenesetre a játék során gazdálkodunk, kertünkben gabonát, zöldségeket termesztünk, kerítést építünk, hogy elkerített területen különböző állatokat tenyészthessünk, a családunk bővül, ennek megfelelően épületünket is bővítjük és fejlesztjük (faházból agyagházzá, majd kőházzá), az ételek feldolgozására kemencét készítünk, változatos fejlesztéseket hajtunk végre és mesterségeket tanulunk ki. A variációk és stratégiai lehetőségek száma közel végtelen, a téma pedig, bár a régmúltba visz minket, lehet, hogy évtizedeken belül újra egyre aktuálisabb lesz.
Ja, amit sokan túl stresszesnek élnek meg – ha időnként nem tudjuk megetetni a családot, koldusbotra jutunk, ami a játékban jó pár mínuszpontot jelent. Igen, az etetési kényszer nélkül sokkal könnyebb lenne mindent fejleszteni. De hát nem ilyen az élet?
Nagy kár, hogy a magyar kiadó akkor dobta piacra az Agricolát, amikor még nem lendült be annyira a magyar társasjátékozás, ezért a rossz eladási számok nyomán sosem adtak ki sem kiegészítőket, sem későbbi összetettebb Uwe Rosenberg-játékokat. Ez jelenleg talán a magyar társasjáték-kiadás legnagyobb hiányossága.
